Sokfelé találkozunk olyan képekkel, táblákkal, amelyek valamilyen jelentéstartalommal bírnak és információt szolgáltatnak. Vannak szabályokat meghatározó vagy tájékozódást segítő táblák (pl. a repülőtéri jelzőtáblák vagy a KRESZ-táblák), de előfordul, hogy üzeneteinkben képpel helyettesítünk egy-egy szót (GIF), vagy az érzelmeink mikéntjét tesszük láthatóvá mások számára írásos formában (pl. az emotikonokkal). Mit mutat, jelent a bemerített személy, és mit jelent a néző számára a víz alá merítés? Ez az egyik legősibb szertartási elem, amit a kereszténység gyakorol.

Hívlak, kedves olvasó: vegyünk a kezünkbe egy papírt, ceruzát, és képzeljük el…!

Hogyan jeleníthetnénk meg rajzzal, vagy milyen képpel mutathatnánk be egyszerűen mások számára ezt az ünnepi eseményt? Írjuk le, mit jelentett számunkra, milyen érzelmeket hozott elő belőlünk, és mit szerettünk volna ezzel közölni mások felé, amikor részesei lehettünk hitvallóként vagy sokszor nézőként!

Bemerítés a Wesselényi utcai gyülekezetben

2022. január utolsó vasárnapján tartotta meg a Budapest Wesselényi utcai gyülekezet ez év első – de reményeink szerint nem az utolsó – bemerítését.

A két fiatal: Kövesdi Anna és Kovács Mánuel bemutatta számunkra, hogy ebben a cselekedetben is Jézust követik.

Heizer Tamás lelkipásztor testvér a Kol 2,12 igevers alapján tanította a jelenlevőket, hogy hogyan tudunk kapcsolódni Isten elgondolásához. Megnyitotta a szemünket arra, hogy észrevegyük: Isten kezdeményez! A hitvallásunkat, a keresztény elköteleződésünk döntését megelőzte Isten felénk áradó szeretete és példamutatása, amit az igében így olvashattunk: „vele együtt”.

Példát adott nekünk Jézus Krisztus:

  1. Azzal, hogy emberi testet vett magára azért, hogy tudjon kiutat mutatni a bűnből, az Istentől való elidegenedésből.
  2. Jézus megváltott minket, szenvedett helyettünk, és ezáltal az Istenhez való kapcsolódást állította helyre, hogy ennek mi is részesei lehessünk az őbenne való hit által.
  3. Feltámadása által legyőzte a Gonoszt, megtörte a bűn hatalmát. Kitárta az ajtót a menny felé számunkra is.

A szimbólum mindig a valóságot mutatja, csak másképp.

A bemerítés ezt a három dolgot teszi láthatóvá, szimbolizálja számunkra:

  • Beleállunk a vízbe, ezzel is kifejezve szándékunkat, hogy követni szeretnénk Jézus Krisztust.
  • A víz a halál közegét ábrázolja, amelybe elmerül a test. Ezzel eltemetjük a bűnnel teli és Isten nélküli életünket, véget akarunk vetni annak.
  • A vízből való kiemelkedés a Jézus Krisztussal való feltámadást mutatja, ami egy új élet kezdetét jelenti az Istennel való közösségben.

Az azonosulást az „Isten erejébe vetett hit” által élhetjük át. A Szentlélek munkálja ezt bennünk, és a hit a válaszunk. A hit természetét mutatja be az a történet, amikor a kötéltáncos talicskájába beül egy kisfiú a nagy magasságban, mert teljesen megbízik a férfiben, akiről kiderül, hogy az édesapja. Isten az Atyánk, akiben minden körülmények között bízhatunk, és ez a hitünk.

Istent dicsőítő énekeink is erről szóltak: „Egész lényem átadom. Tied legyen minden gondolatom”; „Jézus, te vagy az, aki a lelkemet megváltottad. Nevemen szólítottál és elhívtál… Tied vagyok már!”

Hasonló gondolatokkal fogalmazták meg hitvallásukat saját szavaikkal is a bizonyságtevő bemerítkezők: „Isten közeledett… megszólított… fontossá vált az Ige mint Isten szava és Isten jelenléte… És ez a korábbi életvitel megváltozását eredményezte…” Mindketten hívő családból – akár sokadik generációban – léptek a hit, a Jézus-követés útjára, Isten hívására válaszként.

A víz alá merítés szertartását Kübler János, a gyülekezet lelkipásztora végezte, aki a medencéből is hangsúlyossá tette számunkra a keresztény hit lényegét: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők meglátják Istent” és „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek”. A hittel való elköteleződés Istenhez a Krisztussal egy új élet kezdete, amikor már „Jézus él a szívemben”. Ekkor már érzelmeinkben és kommunikációnkkal kapcsolódunk őhozzá, vagyis folyamatos jézusi jelenlétet tapasztalunk életünkben, helyreáll a kapcsolat. Ha kell, Jézus megállít, elindít, figyelmeztet, megvigasztal, felerősít, bátorít, mert öröktől fogva szeret.

A gyülekezet közös hitvallásként énekelte énekeskönyvünk 419. énekét: „Megváltott Jézus szent vére árán… Mint egykor Jézus, a vízbe léptem, hogy tegyem Isten akaratát; halálba hullt már bűnfoltos éltem, Jézusban nyertem feltámadást…” Kübler Dániel bizonyságtételében hallhattunk arról is, hogy az új élet kezdete olyan, mint egy új könyv az író tollából. Nemcsak a kezdet fontos, hanem az is, hogy az életünk minden napja lehet egy új lap, egy új fejezet. A teljes életutunk az, amelynek földi életünk utolsó napjáig mi is résztvevőként „írjuk” a fejezeteit. Érdekes információkat kaptunk arra vonatkozóan, hogy például a New York Times több mint ezer híres emberről „fiókban tart” egy-egy nekrológot már életük folyamán. Így volt ez Billy Grahammel is, akinek a sajtóban halálakor megjelent nekrológját egy olyan publicista írta, aki 16 évvel korábban hunyt el.

Mikor lehet azt mondani, hogy valakinek teljes az életútja, nincs több fejezet? Ne a halál komorsága hasson ránk, hanem az a kegyelem, hogy még van ma, és mindaddig, amíg van az életünknek új lapja, legyünk hálásak azért a kegyelemért, hogy még íródik, hogy ma is van lehetőségünk jól dönteni, bármilyen apró vagy akár életformáló, komplex kérdésről is legyen szó. A döntéseinkben nem azt kell néznünk, hogy épp most mi lenne jó nekünk, nem is azt, hogy általában a társadalom miként reagálna, hanem hogy a döntésünk hogyan hat a jövőnkre. „Nincs rossz válasz” – halljuk sokszor, és ennek az analógiájára jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy Isten előre elkészített jó cselekedetein keresztül minden szituációban „van jó döntés”, és ezt Jézus tudja számunkra megmutatni.

Anna és Mánuel az „Isten erejébe vetett hit” általi döntésükkel a Jézus-követést választották, ami minden elkövetkezendő napjukra, az egész életükre, jövőjükre kihat.

Jézus példáját követve merítkeztek be, hogy szimbolikusan és valóságosan is kiábrázolják istenhitüket.

BaRi