Megpecsételték életüket Krisztusban

Bemerítési istentiszteletet tartottak az elmúlt vasárnap április 12-én a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben. Istennek hála, két testvér döntött az Úr mellett, tettek bizonyságot életükről és hitükről.

A dicsőítés után Tóth Sándor lelkipásztor a bemerítésfontosságáról és ankézrátételes imádság lényegéről szólt a gyülekezet tagjainak és a meghívott vendégeknek. Majd a két testvér fogadalom és vallástétele következett. 

Káplár Andrea elmondta, hogy alkoholista édesapja miattsokszor nélkülözésben, állandó viszálykodás közepette és félelemben nevelkedett.  

„Kislányként megfogadtam, hogy ha felnővök, nem lesznek anyagi gondjaim, szerető családban nevelem majd a gyermekeimet és nyugalom, béke vesz körül. Ehhez képest háromszor házasodtam és váltam el. A gyermekkori traumák az évek során jöttek velem és nem tudtam ezektől megszabadulni. Anyagi és érzelmi függőségben szenvedtem, melyekkel megterheltem a ma már felnőtt lányaimat is. Kétségbeesve kerestem a kiutat, megoldást az életemre. Állandósult bennem egy önvádolás, a mellkasomban folyamatosan éreztem egy nyomást és előfordult, hogy éjszakánként arra ébredtem, hogy megfulladok. Mindenféle terápiára jártam, próbáltam okkult dolgokkal is foglalkozni, csakhogy orvosolni tudjam a lelki és mentális problémáimat. Annyira mélyre kerültem, hogy éreztem, hogy nincs kiút. 2022-ben a gyülekezet egyik kedves tagja Szincsákné Zsuzsi bizonyságot tett nekem Istenről, majd három év elteltével egy autóbalesetet szenvedtem. Akkor jött a gondolat, hogy beszélnem kell Zsuzsával. Felhívtam és meghívására tavaly tavasszal részt vettem Jószán egy evangelizációs alkalmon, melyen éreztem az Úr jelenlétét. Következő héten már itt voltam a gyülekezetben, majd megvallottam bűneimet, megtértem és Istent választottam. Tudom, hogy Ő mindennap velem van, támogat engem. Az életem pozitív irányba fordult,a mellkasomból is elmúlt a rossz nyomásérzés. Javult a kapcsolatom a gyermekeimmel és megtapasztaltam, hogy az Úr bármire képes és megoldást nyújt a nehéz időkben…”

Gajdács Jonatán tizenhat éves, szülei és egyik testvére a gyülekezet tagjai. Bizonyságtételében elmondta, sokat hallott az Úrról és az igéről, de Jézussal a kapcsolata inkább felszínes volt, mind valódi.

„Meg kellett értenem, hogy Jézus meghalt értem a kereszten és csak is általa lehet bűnbocsánatom. Hetedik osztályos koromtól sajnos rengeteg bűnt elkövettem. Loptam, csaltam, hazudtam, káromkodtam, zsaroltam és kihasználtam embereket. Miközben ezek a bűnök az életem részévé váltak,láttam a testvéremet, hogy fejlődött a keresztény hitében és közeledett Istenhez. Megvetettem mindent, ami az Úrral kapcsolatos volt. Sokszor eljátszottam itt a gyülekezetben is a „jófiút”, miközben tovább süllyedtem a bűneimben. Az egyik jó barátommal tavaly részt vettünk egy Ifjúsági Konferencián, majd elkezdtem járni a gyülekezetünk Felfedező alkalmaira és Bibliát is többet olvastam. Változás kezdődött az életemben, mely a környezetemnek is feltűnt. Osztálytársaimnak többször bizonyságot tettem a hitemről, majd megtértem és átadtam az életem Krisztusnak. Hiszem, hogy a bemerítéssel megpecsételem az életem Jézusban. 

A bemerítéseket követően Plásztán József, gyülekezetünk egyik tagjának igehirdetése következett.

Szolgálatában elgondolkodtató kérdéseket tett fel a gyülekezetnek, mint többek között: – milyen Isten választott eszközének lenni? – Mit tanulhatunk az etióp kincstárnok és mit Fülöp példájából? Hogyan ismerhetjük fel, amikor Isten keresztezi életutunkat és élünk-e ezze a lehetőséggel?

Kiemelte, a valódi keresztény élet sokkal több mint a vallási cselekedetek, mint a liturgiák végrehajtása, mint a felvett magatartás, viselkedés, vagy önszabályozás. A keresztény élet személyes, bensőséges kapcsolatot jelent Istennel, ahol találkozhatunk Jézusban a bűneinkkel, megélhetjük, hogy az Úrhoz képest elveszettek vagyunk és vannak olyan problémáink, amik felett nekünk nincsen hatalmunk, de Jézusnak van. Mert váltságul adta értünk Önmagát. 

Az istentisztelet végén feltett kérdésre a hallgatók közül többek jelezték, hogy Isten megszólította őket.

Az alkalom további részében a bemerített testvérekért imák és áldások hangzottak el, valamint bátorító köszöntések. Az ünnepi istentisztelet szeretetvendégséggel zárult.