László Gábor 1939. március 14-én Hajdúnánáson született baptista család ötödik gyermekeként. Édesanyja már születésekor az Úr szolgájául ajánlotta őt. Később az édesanya éneklése lett eszköze a fia megtérésének. 16 évesen merítkezett be Hajdúböszörményben. A család később Orgoványba költözött, itt ismerkedett meg későbbi feleségével, és itt kapta 20 éves korában a lelkipásztori szolgálatra szóló elhívást.
A Baptista Teológiai Szeminárium elvégzését követően, 1963-ban az orgoványi imaházban kötöttek házasságot Marton Margittal. Felesége biztos hátteret jelentett a szolgálatban, különösen a családlátogatásban és az ifjúság nevelésében. Gyermekeik, Margit és Gábor a szülők életében láthatták a sokszor embert próbálóan nehéz körülmények között is hűséges szolgálat mintáját. Megtanulhatták, hogy az Istennek tetsző élet áldozatot kívánó, örömteli életforma. Átélhették, hogy a betegségekből és torokszorító helyzetekből van, aki szabadulást hozzon, vagy ha nem, akkor van, aki erőt adjon a terhek nap nap utáni hordozásához. Mindezekből, mindezekről unokái is sokat tanulhattak tőle.
László Gábor a hosszúpályi körzetben kezdte meg a szolgálatot. 1968-tól a magyarhomorogi, majd 1974-től a nagydobosi körzet lelkipásztora volt. 1987-től nyugdíjba vonulásáig az albertirsai és a pilisi gyülekezetet pásztorolta. Nyugdíjasként öt évig volt a pestszentimrei gyülekezet ügyvezető lelkipásztora, majd ügyintézőként szolgált a szekszárdi körzetben és Monoron. Szolgálatában jelentős erőforrás volt néhai Kovács Imre és néhai Patkás Gábor testvérek személyes támogató és tanácsadó szeretete.
László Gábor igehirdetésének középpontjában a megfeszített Krisztusról szóló evangélium állt. Minden prédikációjában evangelizált. Vallotta, hogy kegyelemhirdetés nélkül nincs prédikáció. Hosszúpályiban és Nagydoboson aktívan foglalkozott az ifjúsággal. Lehetőségek szerint pengetős- és fúvószenekarokat szervezett. Számos nem hívő családból származó fiatalt is Krisztushoz vezetett. Sikeresen szervezte a gyülekezeti alkalmakon kívül is a közösségi életet. Számos gyülekezeti bonyodalom során kérték fel béketeremtésre. Személyválogatás nélküli szeretete és belátása eredményessé tette munkáját.
Szolgálatából néhány mondatát szállóigeként őrzik az őt ismerők, többek között ezeket:
„Ha egy mondatban nem tudod elmondani a prédikáció üzenetét, akkor még nem készültél fel elég jól.”
„Ha félelem nélkül indulsz a szószékre prédikálni, akkor nem érdemes hozzákezdeni.”
„A gyülekezetre vonatkozó panaszkodás előtt először a tükörbe kell nézned.”
„A lelkipásztor legfontosabb feladata a gyülekezet és a rábízottak őszinte szeretete.”
„A lelkipásztor soha ne vegye túl komolyan önmagát!”
„A generációk közötti feszültség a szeretet légkörében nem szétszakítja, hanem aktiválja a gyülekezeti életet az építés érdekében.”
László Gábor a pártállam regnálása idején többször szembekerült a hatalom helyi embereivel, akik hátrányosan megkülönböztették a gyülekezetbe járó gyermekeket, családokat. Bátran kiállt a testvérek mellett, és minden tiltás ellenére aktívan foglalkozott az ifjúsággal, és szervezte a gyülekezetek életét. Többször feljelentették, de megalkuvás nélkül viselte a családot sújtó, néha nagy terhet jelentő egzisztenciális hátrányokat és megaláztatásokat.
Pásztori munkáját Isten gazdagon megáldotta, de ő alázatban mindig vallotta: „Az én dolgom a vetés, a többi az Istené.” Az eredményeket nem tartotta számon, még a bemerítettek számát sem, pedig sokak megtérésében volt eszköz. Úgy gondolta, az nem az ő feladata.
Sem a szolgálatban, sem a szolgálaton kívül nem ismerte a dologtalanságot. Élete során mindvégig osztályrésze volt a kemény fizikai munka, amellyel családját fenn tudta tartani. Édesapjától tanulta el a kőműves szakma fortélyait. Ezt a szolgálatban is hasznosította. Öt imaház felújításában, bővítésében vállalt vezető szerepet. Az albertirsai imaház teljes átépítésében vezető szerepet vállalt a fizikai munkában. Két kezével nemcsak saját otthonát építette fel, hanem másoknak is sok segítséget nyújtott. Amikor pedig elérkezett a csendesebb életszakasz ideje, a Baptista Teológiai Akadémia portáján töltötte be, munkájával egyidejűleg, a jó szóval, meghallgatással, tanáccsal végzett lelki gondozás szolgálatát.
Édesanyjától örökölt humora végig kísérte életét, és még az időskor terhei sem koptatták el jókedvét, a nehézségek derűs leküzdésére való képességét. Igaz volt ez élete utolsó másfél évére is, amikor, már a végzetes diagnózis ismeretében is, ő maradt családtagjainak bátorítója, vígasztalója. Utolsó heteiben is méltósággal viselte a betegséget és a fájdalmakat. Rövid szenvedés után, szerettei körében, otthon adta vissza lelkét Teremtőjének 2026. február 28-án. Hisszük, hogy Isten gyermekeként célba ért! Mi, itt maradottak, hálával emlékezünk életére, példájára és szolgálatára!
A sajtoszolgalat@baptist.hu e-mail címre várjuk a híreket, tudósításokat, riportokat. Legkésőbb az eseményt követő nap küldjük be a híradást.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
