„Örvendeztek, noha most […] szomorkodtok”

(1Pt 1,6)

Nagyon fontos, hogy elfogadjuk a Szentírás üzenetét: a keresztény életnek egyszerre lehet része az öröm és a szomorúság. Egyszerre lehet jelen az életünkben Isten minden értelmet felülmúló – természetfeletti – békessége és öröme, miközben átéljük a földi élettel járó veszteségeket is.

A hívők számára állandó veszély, hogy gondolkodásunkban a földi élet természetes és a krisztusi élet természetfeletti valósága elszakad egymástól. Ha nem értjük helyesen az emberi természet működését, a hitéletünk természetellenessé válhat. Ha pedig nem tapasztaljuk meg az evangélium természetfeletti valóságát, a hitünk könnyen kulturális hagyománnyá, szociális munkává, egyházpolitikává, egyszóval üres vallásossággá alakulhat.

Az igazi hitben járás mintaképe a vízen járás története (Mt 14,22–33), amikor Péternek egyszerre kellett támaszkodnia a saját lábaira és egyszerre a hitére. A veszteség és a gyász olyan élethelyzet, amikor azt éljük át, hogy kicsúszik a biztos talaj a lábunk alól, és körülvesznek minket a kétség, a reménytelenség, a fájdalom és a kilátástalanság hullámai.

A gyász lelkigondozása nem azt jelenti, hogy valakit megpróbálunk meggyőzni arról, hogy a vihar vagy a hullámok „nem is olyan nagyok”, vagy megpróbáljuk megtanítani arra, hogyan kell vízen járni. Néha csak annyit tudunk tenni, hogy a fájdalmába süllyedt embert visszasegítjük a hétköznapi rutinok, a családi kapcsolatok és a gyülekezeti közösségek „bárkájába” – amíg lecsendesedik a vihar, vagyis enyhül a lelki fájdalom.

Harsányiné Városi Ildikó a természetes és a természetfeletti dimenzió határán beszél a gyász témaköréről.

Baptista Családi Szolgálat
csaladok.hu
csaladkepzes.hu
hazashetvegek.hu
📞 +36 20 438 0175

A PAX Televízió műsora itt megtekinthető:

Soltész Attila