De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.

Gondolatok az igéről

Jézus beszél arról, hogy lesz idő, amikor tanítványainak nagy megpróbáltatásokon kell átmenniük: kezet emelnek rájuk, üldözik majd őket, ellenséges lelkületűeknek adják át, börtönbe vetik, valamint királyok és helytartók elé vezetik őket az Úr nevéért (12. v.).
Ezekben a megpróbáltatásokban állhatatosságra biztatja Jézus az övéit, valamint arra, hogy amikor alkalmuk lesz a bizonyságtételre, akkor ne gondoljanak előre a védekezésre és arra se, hogy mit mondjanak, mert fentről jövő bölcsességgel ruháztatnak fel mindazok, akik ilyen megpróbáltatásokban lesznek.
Miért mondja Jézus ezeket? Elsősorban azért, mert aki előre a védekezésre gondol, az a saját erejében bízva próbálja megoldani a helyzetet, hiányzik belőle az Isten iránti hit és az a meggyőződés, hogy Isten a megfelelő időben betölt minden szükséget. Másodsorban azért, mert aki előre a védekezésen gondolkodik, az a jövőben él, elszalasztva a jelen bizonyságtevésre való lehetőségeit. Isten azt szeretné, ha a jelenben megélnénk a hitünket, bizonyságot tennénk annak, akinek csak tudunk, és bíznánk abban, hogy Jézus mindenre megadja a választ a megfelelő időben.