Megpecsételték életüket Krisztusban

Bemerítési istentiszteletet tartottak április 12-én a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben. Istennek hála, két testvér döntött az Úr mellett, tettek bizonyságot életükről és hitükről.

A dicsőítés után Tóth Sándor lelkipásztor a bemerítés fontosságáról és a kézrátételes imádság lényegéről szólt a gyülekezet tagjainak és a meghívott vendégeknek. Majd a két testvér fogadalom- és vallástétele következett. 

Káplár Andrea elmondta, hogy alkoholista édesapja miatt sokszor nélkülözésben, állandó viszálykodás közepette és félelemben nevelkedett.  

„Kislányként megfogadtam, hogy ha felnövök, nem lesznek anyagi gondjaim, szerető családban nevelem majd a gyermekeimet, és nyugalom, béke vesz körül. Ehhez képest háromszor házasodtam és váltam el. A gyermekkori traumák az évek során jöttek velem és nem tudtam ezektől megszabadulni. Anyagi és érzelmi függőségben szenvedtem, melyekkel megterheltem a ma már felnőtt lányaimat is. Kétségbeesve kerestem a kiutat, megoldást az életemre. Állandósult bennem egy önvádolás, a mellkasomban folyamatosan éreztem egy nyomást, és előfordult, hogy éjszakánként arra ébredtem, hogy megfulladok. Mindenféle terápiára jártam, próbáltam okkult dolgokkal is foglalkozni, csak hogy orvosolni tudjam a lelki és mentális problémáimat. Annyira mélyre kerültem, hogy éreztem, hogy nincs kiút. 2022-ben a gyülekezet egyik kedves tagja, Szincsákné Zsuzsi bizonyságot tett nekem Istenről, majd három év elteltével egy autóbalesetet szenvedtem. Akkor jött a gondolat, hogy beszélnem kell Zsuzsával. Felhívtam és meghívására tavaly tavasszal részt vettem Jószán egy evangelizációs alkalmon, melyen éreztem az Úr jelenlétét. Következő héten már itt voltam a gyülekezetben, majd megvallottam bűneimet, megtértem és Istent választottam. Tudom, hogy ő mindennap velem van, támogat engem. Az életem pozitív irányba fordult, a mellkasomból is elmúlt a rossz nyomásérzés. Javult a kapcsolatom a gyermekeimmel, és megtapasztaltam, hogy az Úr bármire képes és megoldást nyújt a nehéz időkben…”

Gajdács Jonatán tizenhat éves, szülei és egyik testvére a gyülekezet tagjai. Bizonyságtételében elmondta, sokat hallott az Úrról és az Igéről, de Jézussal a kapcsolata inkább felszínes volt, mint valódi.

„Meg kellett értenem, hogy Jézus meghalt értem a kereszten, és csakis általa lehet bűnbocsánatom. Hetedik osztályos koromtól sajnos rengeteg bűnt elkövettem. Loptam, csaltam, hazudtam, káromkodtam, zsaroltam és kihasználtam embereket. Miközben ezek a bűnök az életem részévé váltak, láttam a testvéremet, hogy fejlődött a keresztény hitében, és közeledett Istenhez. Megvetettem mindent, ami az Úrral kapcsolatos volt. Sokszor eljátszottam itt a gyülekezetben is a »jófiút«, miközben tovább süllyedtem a bűneimben. Az egyik jó barátommal tavaly részt vettünk egy ifjúsági konferencián, majd elkezdtem járni a gyülekezetünk Felfedező alkalmaira, és Bibliát is többet olvastam. Változás kezdődött az életemben, mely a környezetemnek is feltűnt. Osztálytársaimnak többször bizonyságot tettem a hitemről, majd megtértem és átadtam az életem Krisztusnak. Hiszem, hogy a bemerítéssel megpecsételem az életem Jézusban.” 

A bemerítéseket követően Plásztán József, gyülekezetünk egyik tagjának igehirdetése következett.

Szolgálatában elgondolkodtató kérdéseket tett fel a gyülekezetnek, többek között: Milyen Isten választott eszközének lenni? Mit tanulhatunk az etióp kincstárnok, és mit Fülöp példájából? Hogyan ismerhetjük fel, amikor Isten keresztezi életutunkat, és élünk-e ezzel a lehetőséggel?

Kiemelte, a valódi keresztény élet sokkal több, mint a vallási cselekedetek, mint a liturgiák végrehajtása, mint a felvett magatartás, viselkedés vagy önszabályozás. A keresztény élet személyes, bensőséges kapcsolatot jelent Istennel, ahol találkozhatunk Jézusban a bűneinkkel, megélhetjük, hogy az Úrhoz képest elveszettek vagyunk, és vannak olyan problémáink, amelyek felett nekünk nincsen hatalmunk, de Jézusnak van. Mert váltságul adta értünk önmagát. 

Az istentisztelet végén feltett kérdésre a hallgatók közül többek jelezték, hogy Isten megszólította őket.

Az alkalom további részében a bemerített testvérekért imák és áldások hangzottak el, valamint bátorító köszöntések. Az ünnepi istentisztelet szeretetvendégséggel zárult.