Vágyódás és készülődés

Szeretem olvasni az Énekek énekét. Olyan erős érzelmekkel van tele, amelyek lenyűgöznek engem. Nem véletlenül ágyazzák be ezt a bibliai könyvet egy menyegzői szituációba az írásmagyarázók. Azért, mert ilyen erős érzelmeket csak ott lehet megtapasztalni.

Miért ez a gondolat jutott eszembe, amikor felkértek egy karácsonyi cikk megírására?

Azért, mert a karácsony ehhez hasonló érzelmi hullámzást hozhat az életünkben. Az ünneplésünk majd telve lesz örömmel, bánattal, gyásszal, szomorúsággal, csalódottsággal, beteljesült és beteljesületlen vágyakkal, meglepetésekkel és hiányérzettel. Tudjuk ezt. Vajon készülünk arra, hogy ezeket az érzéseket majd helyesen kezeljük az életünkben? Mert az ünnepre mindannyian készülni fogunk takarítással, főzéssel, sütéssel, ruhaválogatással, ajándékok vásárlásával, az ünnepi díszítés megtervezésével és megvalósításával, úti tervekkel, és néhányan még az Isten házában való szolgálatokkal is. Vajon melyik a fontosabb a számunkra?

Készek leszünk arra az érzelmi hullámzásra, ami a karácsonyban ránk vár?

Erre szolgál az adventi készülődés is. Ezért várt Isten annyit Fia elküldésével, mert szerette volna, ha felkészülten várjuk és úgy fogadjuk. Isten mind a mai napig készít bennünket a karácsony igazi megünneplésére és az érzelmeink helyes kezelésére.

Az Énekek éneke egy fiatal lány vágyódásáról szól. Vágyódik a szerelme után, és készülődik arra, hogy alkalmas legyen a házasságra és szerelemre, akkorra, amikor majd találkozhat még ismeretlen vőlegényével. Ez nagyon hasonlít arra, amikor a hívő ember vágyódik az Isten után, és megmutatja azt is, hogy készülnünk kell erre a találkozásra. Bizonyos értelemben ilyen az is, amikor vágyódunk a karácsony megünneplésére, és készülődünk rá. Véletlenül nem lehet megfőzni egy egész karácsonyi menüt, arra készülni kell. Lelkileg mintha néha megfeledkeznénk erről.

Hogyan lehetünk felkészültek?

Keresztény emberként tudjuk, hogy Isten mindig velünk van. Ez néha felületessé teszi az Úrral való kapcsolatunkat. Pedig Jézus mindig kopogtat a szívünk ajtaján, mert velünk akar vacsorázni. Ő soha nem tör ránk hívatlanul, váratlanul és kéretlenül. Ő mindig készül és vágyódik a velünk való találkozásra. Ezért nekünk is készülnünk kell erre.

Mindez a vágyódással kezdődik. A világtörténelem egyik legnagyobb csodája, hogy Isten vágyódik a velünk való találkozásra. A magunk részéről is szükséges a vágyódás.

Ez pedig mindig együtt jár a képzelődéssel. A lány az Énekek énekében elképzeli, milyen lesz, lehet majd a szerelme. Vajon csalódni fog? Természetesen. Ez a világ rendje. Talán még Istenben is csalódhatunk? Természetesen, hiszen másmilyen, mint amilyennek elképzeltük. Isten mást fog ajándékozni nekünk, mint amit várunk. Többet és jobbat, de mást. Készek vagyunk ezt a mást elfogadni? Ezen múlik a hívő életünk minősége. Ennek elfogadásától lesz a lelki életünk örömteli és boldog.

Ahogy a menyasszony egy pont után már nem csupán vágyódik a vőlegényére, ugyanúgy a hívő ember is elkezd felkészülni az Istennel való találkozásra. Készíti önmagát, hogy a legszebb, legjobb oldalát mutassa majd meg. Ezt nem érezzük képmutatásnak, hanem természetesnek vesszük. Egy menyasszony a menyegzőjén a lehető legszebb akar lenni, noha tudja, hogy a házassága tele lesz nehézséggel, fájdalommal és gyásszal. Mégis igyekszik felkészültnek bizonyulni. Nem érezzük fölöslegesnek az erre való törekvését.

A mi készülődésünk sem fölösleges a karácsony megünneplésére vagy az Istennel való találkozásra.

^{Borítókép: freepik}