Mennyi és mennyi kép kötődik már bennünk karácsonyhoz. Gyermekkori emlékek, szülői átélések, gyülekezeti, egyéni, vásárlási és megannyi megtapasztalás, ami az ünnep szerves részévé vált.

Az ünnepre készülve olvasom a híreket, amelyek ígérnek: „Egyre biztosabb, hogy lesz hó karácsonykor”, „jó esélyünk van a fehér karácsonyra”, és folytathatnám az óvatos próbálkozásokat.

Magam is nagyon kedvelem a fehér karácsonyt, de mégsem ez a lényege az ünnepnek. Miközben elmélyít az emlékezésben, segít az érzelmek felerősödésében, gyönyörködtet, lehet, hogy eközben ravasz módon elvonja a figyelmünket.

Nem olvasom a világi hírek és várakozások között, hogy „hatalmas szeretetáradat várható idén karácsonykor”, vagy hogy „Isten velünk lesz idén is”, „hogy Jézus Krisztus legyen az ünnep középpontjában!”.

Ha nem is lenne hó, legalább fények legyenek! Még ínséges időkben is sokan világítjuk ki otthonainkat, hogy üzenjünk a világossággal. Vannak szokások, amelyek szerint versenyeznek egymással egy-egy település lakói, hogy kinek van több világítótest a házán. Vajon Őt ünnepeljük, a világ Világosságát, az Üdvözítőt, vagy csak magunknak világítunk? Magam előtt látom az optimális esetben behavazott tájat, a csilingelő szánokat, a kivilágított otthonokat, ünneplőbe öltözött embereket, felékesített fenyőket, és gondolkozom.

Kívülről már rendben van minden. Jézus is megérkezik a születésnapjára egy-egy településre, családi otthonba, gyülekezetbe, és elkezd beszélni az őt ünneplőkhöz, miközben felcsendül az ének, a „Csendes éj, szentséges éj… Krisztus megszabadít!”, és ő kérdez, és kapcsolatot kezdeményez. Sokan tudomást sem vesznek róla. Az ajándék izgalmas, az ételek finomak, a hóesés káprázatos, és olyan jó ünnepelni. Nagyokat kacagunk, örülünk, ünneplünk, és közben a dráma bekövetkezik. Valaki szomorúan néz, aztán továbbáll, mert megismétlődött a kétezer éves történet: „Az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be őt.” Itt járt, de nem volt rá szükség. Nélküle is jól eltelt az ünnep.

Ezen a karácsonyon miért ne kezdhetnénk vele mindent? Úgy, hogy vele választod ki a karácsonyfát, vele díszíted fel, vele főzöl, sütsz, ékesíted az otthonod, vele énekelsz és vele vacsoráltok, az ajándékok is vele érkeznek, bár nem ő hozza, de ő áldja meg. Így velünk van a boldog Isten, Jézus Krisztus… és vele örülünk, és az ő maradandó öröme teljesedik ki bennünk, megváltozik az ünnepünk. Ha esik a hó, annak is vele örülhetünk, de ugyanúgy örülünk, ha nem is esik, mert a lényeg, ott belül rendben van. Ezt a cikket december elején írom, de te, aki olvasod, már tudhatod, hogy karácsony külső formái hogy alakulnak. Nézz körül, és adj hálát érte az Úrnak!

Ünnepelj vele!

Hogy is hangzott az üzenet Józsefnek? „Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: »Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd« – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,21–23)

Boldogan kiálthatjuk, hogy mindez beteljesedik ebben az évben is, hiszen már csak rajtunk múlik.

Az ünnep egy nagyszerű élet kezdete is lehet, hiszen az Úr Jézus azt ígérte, hogy „Veletek vagyok mindennap, a világ végéig!”

Az ünnep elmúltával az ajándékok már nem újak, a fények kialszanak, az ételek (még a bejgli is) elfogynak, a hó elolvad, de az Ünnepelt velünk marad.

Bár változóak a körülményeink, vele biztonságban vagyunk, és így megyünk tovább.

2022-ben gondoljunk imádkozó szeretettel a szomszédban folyó háború nehézségeit megélőkre, hogy minden ellenére lehessen áldott ünnepük – nekik is!