Találkozás észak-amerikai baptista testvéreinkkel

Az Úr kegyelméből lehetőségem volt találkozni az Észak-amerikai Magyar Baptista Szövetség testvériségével 2026 első júliusi hétvégéjén, ahová Püsök Dániel torontói lelkipásztor testvérem, a szövetség elnöke hívott meg. Mivel hivatalos voltam a Baptista Világszövetség találkozójára, ami két nappal később kezdődött, így örömmel fogadtam el a meghívást, és együtt töltöttünk három napot az Ontario megyei Ramában, ahol a szövetségnek saját tábora van.

Évről évre ezen a remek helyen, Toronto óriási városától északra gyűlnek össze többször is, hogy ápolják a kapcsolataikat, közösen éljék meg a hitüket, és élvezzék a környék szépségét. Az Észak-amerikai Magyar Baptista Szövetségnek – amely a Magyar Baptisták Világszövetségének (MABAVISZ) is erős és elkötelezett tagja – nyolc gyülekezete van, mindegyiknek saját lelkipásztora, nevezetesen egy a kanadai Torontóban (Püsök Dániel); hat az USA-ban: Clevelandben (Deák Zsolt), Chicagóban (Lukács János), New Yorkban (dr. Gergely István), Detroitban (Huli Sándor), Venice-ben (Kulcsár Attila) és Alhambrában (Szűcs Dávid); illetve egy az ausztráliai Melbourne-ben (Horváth Ferenc). Három nyugdíjas lelkipásztoruk is a közösség tagja, Venice-ben Kulcsár Ferenc, Detroitban dr. Herjeczki Géza, és Alhambrában Novák József. Nagy örömükre egy teológusuk is van, Árgyelán Miklós New Yorkból, aki egy amerikai teológián készül a szolgálatra.  

Ausztrál testvéreinket leszámítva minden gyülekezet nagy számban képviseltette magát, és így erre a hétvégére – becslésem szerint – 200-250-en gyűltek össze. Nagyon ügyesen oldották meg, mert a hét elejétől ifitáboruk volt – közel 60 fiatal részvételével –, a hétvégén a gyülekezetek találkoztak, majd hétfőtől kezdődött a gyermektábor 50 fő fölötti létszámmal. Ha már a gyülekezetek és a lelkipásztorok, presbiterek együtt voltak, ez jó lehetőség volt az éves közgyűlésük megtartására, a férfi- és női körök találkozására, a fúvószenekar közös gyakorlására és fellépésére egyaránt. Minden délelőtt és este dedikáltan egy-egy csoport vezette és tematizálta az összejöveteleket, amelyeken a közösség egésze részt vett.

Nekem is lehetőségem nyílt szolgálni testvéreim között, egyrészt a férfiakkal töltöttünk együtt pár órát szombat délután, majd szombat este, az ifjúság estéjén én szolgálhattam Isten igéjével. A hétvége tematikája a Zsidókhoz írt levélből a „Nézzünk fel Jézusra!” mottó alapján telt, amit négy aspektusból vizsgáltunk meg, hogy mit jelent hittel, várakozással, reménységgel és szolgálatkészséggel megtenni ezt a felnézést.

Szabadidőben volt lehetőség fürdeni a táborral szemben lévő tóban, focizni, pihengetni, beszélgetni, élvezni a zsongást, ami megtöltötte a tábort. Július 4-én közös megemlékezést is tartottunk az Amerikai Egyesült Államok 250 éves megalapítására emlékezve, hiszen számukra ez a dátum a függetlenség napja.

Hadd írjak még pár sort a benyomásaimról! Felettébb jólesett az a megbecsülés és szeretet, amivel a testvérek fogadtak. Úgy sejtem, minden otthonról érkezettet így látnak vendégül, és ennyire figyelmesek és nagyvonalúak vele, mint amit én is átélhettem. Igazi öröm volt megtapasztalni azt a családias, igazán testvéri légkört, ami az egész hétvégére jellemző volt. Látszott, hogy ez nem egy kötelezően kipipálandó esemény az évben, hanem valódi vágy van a találkozásra, és öröm van az együttlétekben, legyen az formális vagy szabadon töltött idő. Sok éneklés és dicséret, komoly igei üzenetek, imádságok, jó lelki beszélgetések, bátorítások, közös játék és kikapcsolódás, nagyvonalú és bőséges, magyaros étkezések, a hazaszeretet és a magyarság megőrzésének számos mozzanata, de a helyi kultúra tisztelete és elfogadása is tetten érhető volt ebben a három napban. Számomra különösen értékes volt még az az idő, amit néhány lelkipásztortársammal tölthettem, és az ő helyzetüket, szolgálatukat, elhívásukat és fáradozásaikat megismerve láthattam jobban bele a mindennapi életükbe és a gyülekezetek dolgaiba.

Különösen figyelemre és tiszteletre méltó az a törekvés, hogy a kinti gyülekezetek legnagyobb problémájára hogyan keresik a megoldásokat. A fiatalok megtartása, akiknek sokszor már kettős identitásuk van, egy nagyon komoly kihívás, és jellemzően a párválasztás idején igen nehéz Krisztusban hívő, magyar, jó esetben baptista társat találniuk maguknak. De azért erre is akad példa, és üdítő volt látni, milyen lelkesedéssel készült mindenki egy küszöbön álló menyegzőre. Mindenesetre egy jó példa még nem oldja meg a gondot, és örömmel veszik az imatámogatást e téren.

Még egyszer, innen is köszönöm a meghívást, a fogadtatást, a befogadást és az élményeket. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, hogy ha teheti, látogassa meg az Óperencián túli testvéreket, vagy ha arra jár, keresse fel valamelyik magyar gyülekezetet, biztosan nem fog csalódni, és áldást nyer, miközben „jómaga” is áldás eszközévé válik!

Téglási Lajos

külügyi szaktitkár