5Móz 32,1–12
Kedves emlékem, amikor kis unokám boldogan ugrált, pörgött, táncolt a nyári forróságot hűsítő délutáni záporban a nagynénjével együtt. Aztán jókedvűen, felüdülve játszottak tovább a hűs szobában.
Bárcsak szavaink olyannak bizonyulnának, „mint permet a zsenge fűre, záporeső a pázsitra”! Üdítenének, megújítanának, talpra állítanának...
Bizony, még a jó keresztény nevelést kapott fiatalok, akik az Úrral indultak, megtévedhetnek, az élet küzdelmeiben...
