Szolgám, akiben gyönyörködöm (Ézs 42,1–9)

Ígéretek az Eljövendőről

Karácsony táján sok szó esik azokról a próféciákról, amelyek az Úr Jézus Krisztus eljövetelét már megtörténte előtt évszázadokkal hírül adták. Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy miként is jöttek létre ezek a csodálatos jövendölések.

A próféták, a Szentlélek által megragadva, nem a saját vágyaikat, elképzeléseiket közölték, hanem azt, amit az Úr rájuk bízott (2Pt 1,16.20– 21). Egy-egy prófécia sokszor olyan volt, mint egy szépen becsomagolt ajándék, amelyet a próféta mint küldönc átvett Istentől, hogy továbbítsa a címzetteknek. Olykor a próféta is csak homályosan sejtette, hogy mi van a csomagban, az általa továbbított próféciában. A címzetteknek vélt kortársak sem tudtak igazán mit kezdeni a hozzájuk eljuttatott jövendöléssel. (Talán mi is így lennénk egy karácsonyi ajándékba kapott, ismeretlen rendeltetésű szerkezettel.) Találgatták ugyan, hogy mi lehet, de azért nem voltak biztosak a dolgukban. Így volt ez az Úr szenvedő szolgájáról szóló próféciával is.

Némelyek úgy gondolták, hogy egy, a nép köréből előálló új királyra vonatkozik. Mások azt feltételezték, hogy magát Izraelt takarja a megjelölés. Csak kevés szívben kelt életre az az óvatos sejtés, hogy mindez arról az Eljövendőről, az ősatyáknak megígért Szabadítóról szól, aki majd isteni hatalommal fog cselekedni, és kiárasztja világosságát a sötétség reménytelen foglyaira.

Ez utóbbi sejtés az első karácsonyt követően – az Úr Jézus földi szolgálatának kibontakozása nyomán – bizonyossággá izmosodott. Az evangéliumok egybehangzóan igazolják, hogy a Szabadítóra várakozók ezt a próféciát magától értetődően alkalmazni tudták a názáreti Jézusra, és ezzel minden korábbi behelyettesítő próbálkozás egyszerre értelmét vesztette számukra.

Adjunk hálát a mennyei Atyának azért, hogy a Szentlélek által mi is úgy ismerhetjük az Üdvözítőt, mint a világ világosságát, aki képes arra, hogy elűzze szívünk bűnsötétjét!

Az Úr szolgájára azonban nemcsak a tudatos üdvkeresők, hanem a szigetek, azaz a föld távoli tájai is várnak. Magasztaljuk Istent azért, hogy ma már minden földrészen hirdettetik az Úr Jézusról tanúskodó örömhír! Boldog vagy, ha ezért te már úgy adhatsz hálát, mint akinek szívét rég elfoglalhatta igéje által az Úr. Mert mitsem érne az, ha a távoli szigetek, a pogányok megtérésével úgy foglalkoznál, hogy eközben önmagad átadásával még adósa vagy Teremtődnek.

Az Atya így beszél egyszülött Fiáról: „szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm”. Ez az isteni megállapítás majd megismétlődik – több évszázaddal a prófécia lejegyzése után – sok-sok tanú füle hallatára, amikor a világunkba érkezett Megváltó bemerítkezik (Mt 3,17).

Az égi Atya gyönyörködik a Fiúban.

Te gyönyörködsz-e már benne?

Vagy még mindig többre tartod a mulandó javakat, esetleg a reá emlékeztető karácsonyi ajándékokat, mint őt magát? Gondold meg jól, mit használ neked az, ha az egész világot megnyered is, de Jézus Krisztust nem, és így lelkedben jóvátehetetlen kárt vallasz!

Győri Kornél (Újpest)