Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.

Gondolatok az igéről

A házasság a hűség gyakorlópályája. Jézus a teremtés rendjét képviseli: egy férfi és egy nő életre szóló, hűséges szeretetkapcsolata a házasság (Mk 10,6). Amikor fogadalmat teszünk a házastársi hűségre, ez Isten előtt történik, neki teszünk fogadalmat, ezért egymást nem oldhatjuk fel ez alól.
Egykor a zsidó hagyomány szerint csak a férfi bocsáthatta el a feleségét. Ma a törvények szerint a feleség is indíthatja a válást, bármelyik fél lehet házasságtörő. A kapcsolat megromlása nem a házastársak között kezdődik, hanem köztük és Isten között. Elmarad a közös bibliaolvasás és imádkozás, lanyhul a buzgóság a gyülekezetben. Az Isten iránti szeretet kihűlését követi az egymás iránti szeretet halála, előtérbe kerülnek az önző érdekek, hűtlenség, paráznaság. Már nem azt nézik, hogy mi a jó a társnak, hanem azt, mi a jó maguknak. A jogi válást jóval korábban megelőzi a lelki és testi szétválás, az sem számít, mi a legjobb a gyermekeknek.
Imádkozzunk, hogy hűek tudjunk maradni a társunkhoz! És ha bajba kerültünk, van egy jó hír: ebből is van kiút. A bűnbánat, az Úrral való kapcsolat rendezése után újraépülhet a házasság, nem kell a megromlott házasságnak válással végződnie.