Résztvevőket kérdeztünk a konferencián

Miért tartotta fontosnak, hogy eljöjjön az ApCsel 1,8 konferenciára, és mit tapasztalt?

Matheusz Wichary (Lengyelország): Alapvetően nagyon szeretem ezt a közösséget, már több mint tízéves a szorosabb kapcsolat közöttünk. Boldog vagyok, hogy folytathatjuk. Sok hasonló küzdelmünk van a jövőt tekintve, nemcsak a kapcsolatainkban, hanem az egyházainkban is. Úgyhogy jó, hogy újra itt lehetünk. Különböző országokból, középeurópai nemzetekből is eljönnek, mert fontos számukra ez a közösség. Nagyon boldog vagyok, hogy együtt vagyunk, sok bátorítást, megerősítést kaptunk egymástól. Reméljük, a projektjeink megvalósulnak azokon a területeken, amelyekre jelenleg összpontosítunk, úgymint a teológia, a vezetés, a jótékonysági munka vagy akár a média. Ha Isten ad nekünk néhány ötletet, amit együtt tehetünk, akkor folyamatosan erősödünk. Ez lenne a legfontosabb dolog.

Pavel Coufal (Csehország): A magyarországi baptisták meghívására érkezett a csapatunk. Számomra ez az első alkalom, de tudom, hogy két másik konferencia is volt már. Alig vártam, hogy végre eljöhessek, mert inspirálódni akartunk a jövőre nézve a gyülekezetplántálás és az új generáció építése témájában.

A gyülekezeteinkben szeretnénk fejlődni, előrehaladni, és a fő ok, amiért eljöttünk, az volt, hogy bátorítást kapjunk, tapasztalatokat osszunk meg egymással az életünkre, szolgálatunkra vonatkozóan, és új víziókkal találkozzunk.

Ez meg is történt. Azt látjuk, hasonló kérdésekkel küzdünk. Imádkozhattunk, bátoríthattuk egymást, és megoszthattuk egymással az ötleteinket az egyházi élet, a gyülekezetépítés területén.

Nyúl Zoltán (Szerbia): Nagyon örültem, hogy külön szociális munkacsoport is volt itt. Ezen a területen rég -óta szolgálok, és jó volt látni, hogy sok baptista közösség van, akik erőteljesen felvállalják ezt a területet. Nem azért, mert fizetve vannak, hanem azért, mert az Úr arra hívja őket, hogy ezt tenni kell. Szinte azt mondhatom, „kutya kötelessége” lenne a keresztényeknek, hogy ne menjenek el érzéketlenül a nehézségben levők mellett. A legtöbb helyen azt láttam, hogy azért indult a szolgálat, mert az Úr indította el az embereket, meglátták a szükséghelyzetet, és utána valahol intézményesedett a dolog. Most itt öszszekapcsolódunk a többiekkel, ez meg-

erősített bennünket. Óriási tapasztalatunk van a menekültmunkában, a szegényekkel, fogyatékkal élőkkel kapcsolatban, alapítottunk alapítványokat, pályázatokat írtunk, napközit működtettünk, étkeztetés stb. anélkül, hogy előre bármilyen forrásunk lett volna. Egyszerűen az Úr megindítja és tenni kell…

Derek Bass (Hollandia): Fontosnak éreztem, hogy eljöjjek a konferenciára, hogy megismerjem a közép-európai baptistákat. És nagyon örülök, hogy eljöttem. Ez egy nagyon bátorító, kedves közösség volt. Nagyon szép koncepció a közös gondolkodás, tervezés. Határozottan úgy érzem, hogy nagyon jó, szilárd kapcsolatok jöttek létre. Nyugat-Európában szolgáló amerikaiként megható, hogy milyen kedvesen hívott meg mindenki, otthon éreztem magam. A hálózatunk tervez néhány közös dolgot, szóval igen, nagyon bátorító volt az itt töltött idő. A közösség is nagyon jó volt. Szóval tényleg dicsérném a vezetőséget és mindazokat, akik ezt összeállították. Ivica Horvat (Horvátország):

Érthető a párhuzamosság a kelet-európai és a dél-európai országok között. Nagyon hasonló a kultúra és a történelem, a kapcsolatot pedig tovább kell fejleszteni. Ismerjük egymást bizonyos szinten, egyértelmű, hogy testvérek vagyunk, de eddig nem ismertük egymást úgy, hogy imádkozzunk egymásért, és azon gondolkozzunk, hogyan tudnánk segíteni egymásnak. Megvannak a saját problémáink a közösségeinkben, de amikor összejövünk és beszélünk erről, igazán felbátorodhatunk. Az én csoportomban például megosztottunk néhány dolgot egymással. Ez nagyon hasznos volt számomra a jelenlegi helyzetemben. És az összes testvérem, aki velem együtt érkezett, nagyon elégedett volt, azt mondták: „Kiváló tapasztalatokat osztottunk meg egymással.”

Jeliszej Pronin (Ukrajna): Elfogadtam a meghívást, és a konferencián tájékoztatást adtam arról, hogy mi történik Ukrajnában, hogyan lehet bekapcsolódni a szolgálatba azoknak, akik többet akarnak tenni az országért, és elkötelezettek. Úgy érzem, hogy minden új kapcsolat építi és erősebbé teszi a közösséget. Azt hiszem, a legnagyobb érték a kapcsolatunk Istennel és a kapcsolataink

Krisztus testében. Azt gondolom, az igazi kincs az a lehetőség, hogy megismertessük az emberekkel Krisztust. Szerintem minden kapcsolat nagyon fontos, mert lehetőséget ad arra, hogy együttműködjünk Krisztus testében.

Kovács Viktória