„Nem szégyellem az evangéliumot, mert az Isten ereje minden hívő üdvösségére…” (Róm 1,16)
2025. május 27–30. között Berlinben rendezte meg Európai Evangelizációs Kongresszusát a Billy Graham Evangelizációs Társaság (BGEA), 25 évvel azután, hogy az Amszterdam2000 „Utazó Evangelisták Világkonferencián” több ezer evangelistát, lelkipásztort, egyházi vezetőt, teológiai tanárt, keresztény misszionáriust és szolgálatvezetőt készített fel a Jézus Krisztustól kapott misszióparancs betöltésére, valamint arra, hogy bizonyságot tegyenek Isten kegyelmének evangéliumáról (ApCsel 20,24).
Bár sok minden megváltozott Európában az amszterdami konferencia óta – ahol 25 évvel ezelőtt Isten kegyelmének köszönhetően több magyarországi szolgálattevővel személyesen is részt vehettem –, az emberi szív állapota nem változott.
Franklin Graham, a BGEA elnöke és misszióigazgatója szerint minden eddiginél sürgetőbben és halaszthatatlanul szükség van arra, hogy az egyházak még odaszántabban hirdessék Isten kristálytiszta igéjének reménységét és igazságát közösségeikben, az egyetlen üzenetet, amelynek isteni ereje van, és képes emberi sorsokat megváltoztatni.
Ezen a 2025-ös konferencián Európa 57 országából és kontinensünk különböző régióiból mintegy ezer egyházi szolgálattevő vett részt. Magyarország különböző evangéliumi felekezeteinek sokszínű közösségét közel 20 fő képviselte a nemzetközi konferencián. Megállapítható, hogy a 2000-ben Amszterdamban megtartott „Utazó evangélisták” konferenciája óta – 25 év elteltével – ez a Berlinben most megtartott keresztény vezetői találkozó bizonyult a legreprezentatívabb és leginspiratívabb összejövetelnek Európában.
Négy napon át nemzetközileg jól ismert keresztény előadók a Róm 1,16 témájára összpontosítva bátorították a résztvevőket a Krisztus evangéliumának félelemmentes hirdetésére. Ezzel fellelkesítve Krisztus egyházának tagjait a lelki ébredésért és megújulásáért való imádkozásra és az evangélium jó hírének szenvedélyes továbbadására, amire nagy szükség van ebben a nyugtalan és békétlen, reményvesztett világban.
„Jézus Krisztus jó hírének továbbadására van ma is a legnagyobb szüksége a világnak. A BGEA számára megtiszteltetés, hogy ismét az európai hívők mellé állhat és támogathatja azokat, akik ezt a fontos munkát végzik” – nyilatkozta Franklin Graham, a Billy Graham Evangelizációs Társaság elnöke.
„Ezekben a kihívásokkal teli időkben a keresztényeknek és az egyházaknak össze kell fogniuk, hogy újult erővel hirdessék Jézus Krisztus örömhírét egész Európában. Várom a közelgő Európai Evangelizációs Kongresszust, és bízom benne, hogy új lelkesedést és elkötelezettséget fog kiváltani a résztvevőkben” – hangsúlyozta Ulrich Parzany, a Németországi Evangéliumi Szövetség tiszteletbeli elnöke.
●●●
IMA EURÓPÁÉRT
Az Úr Jézus Krisztus mai tanítványaiként szüntelen imádságra kaptunk elhívást. A Biblia ismételten arra buzdít minket, hogy az imádságot tegyük kiemelt helyre a személyes életünkben.
A Biblia azt mondja: „szüntelenül imádkozzatok” (1Thessz 5,17); „tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Fil 4,6); „kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába” (Mt 9,38); „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által” (Ef 6,18).
Az ima gyakran nem könnyű, de a Biblia arra emlékeztet minket, hogy „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jak 5,16).
Időnként könnyebbnek tartjuk, hogy másokat buzdítsunk imádkozásra, mint hogy azt a saját lelki életünk középpontjába helyeznénk. Mégis tudjuk, hogy a buzgó, kitartó ima elengedhetetlen ahhoz, hogy láthassuk Isten munkáját Európában és az egész világban.
Már az egyháztörténelem áttekintése is rávilágít arra, hogy Isten akkor munkálkodott a múltban is, amikor népe imádkozva várakozott. Pünkösd csodája is akkor következett be, amikor a tanítványok „egy akarattal összegyűltek… és az imádságra szentelték magukat” (ApCsel 1,14). Az evangélium terjedésében újabb lendületet hozott a korai egyházban, amikor kitartóan, egy szívvel imádkoztak a keresztények Pálnak és Barnabásnak az újabb nemzetek felé is irányuló szolgálatáért (lásd ApCsel 13,1–3). Próbákat legyőzve (lásd ApCsel 12,5) gyülekezetek alakultak szerte Kis-Ázsiában és Európában (lásd ApCsel 16,6–15).
Évszázadokkal később, 1727-ben kezdődött az az evangéliumi imamozgalom, amelynek hatására közel száz éven át megállíthatatlanul tört előre a lelki ébredés Németországban, sőt annak határain túl is.
A morva testvérek – akik az Európa-szerte dúló üldöztetés elől menekültek – több száz misszionáriust küldtek a világ minden tájára, akikért szüntelenül imádkoztak. Egy ilyen ima-összejövetelen tért meg John Wesley is, és lett Isten kegyelmének hirdetője.
Nagy hatással voltak William Carey életére is, aki 1792-ben kötelezte el életét a külmisszióra. Azt lehet mondani, hogy minden jelentős mozgalom, amely az evangéliumot vitte a világba, szenvedélyes, alázatos és szívből jövő imával kezdődött.
Ahhoz, hogy a 21. században Európa-szerte megújuljon az evangélium, nekünk is le kell térdelnünk Isten trónja előtt, és könyörögnünk kell, hogy „küldjön munkásokat az aratásába”, ahol „az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Mt 9,37–38).
●●●
A BERLINBEN ÖSSZEGYŰLT EVANGÉLIUMI KONGRESSZUS NYILATKOZATA
Berlini elkötelező nyilatkozat
A Berlini elkötelező nyilatkozat elődje, az Evangélisták szövetsége mintájára készült, amelyet az evangélium hirdetői közösen hoztak létre a 2000-es amszterdami, Billy Graham által összehívott globális konferencián az evangélium hirdetőinek. A Berlini elkötelező nyilatkozat egy személyes fogadalom, és semmilyen módon nem jelenti semmilyen egyház, szervezet vagy más csoport hivatalos képviseletét. Kizárólag alapos megfontolás és intenzív ima után, feddhetetlenül kell aláírni.
Urunknak ebben a 2025. évében az Úr Jézus Krisztus evangéliumának szolgáiként gyűltünk össze Isten ajándékával és elhívásával, hogy hirdessük az evangéliumot Európa körülbelül háromnegyed milliárd lakosságának, akik 57 országban és területen élnek.
A KÖVETKEZŐKET TEKINTVE GYŰLTÜNK ÖSSZE:
● Változhatatlan bibliai megbízatásunk az evangélium hirdetésére és tanítványok képzésére;
● az emberiség lelki romlottságának és kollektív, örökre elveszett állapotának egyre növekvő bizonyítékai;
● annak a felszólító ereje, hogy minden egyes ember bánja meg bűneit, és fogadja el a Krisztusba vetett hit által felkínált üdvösséget, aki egyszer s mindenkorra ontotta vérét, és meghalt értünk a kereszten, eltemették, és harmadnap feltámadt;
● és a történelem ezen órájának egyre sürgetőbbé válása Krisztus által megígért visszatérésével kapcsolatban, Istennek a Szentírásban kinyilatkoztatott örök terve szerint, aki mindent alávet neki.
Miután együtt megvizsgáltuk Isten változatlan igéjét, közösen és egyénileg is buzgó imának szenteltük magunkat, megerősítettük a szent élet iránti felelősségünket, Krisztus szolgáiként igyekeztünk bátorítani és építeni egymást, és megvitattuk, hogyan teljesíthetjük az Isten által ránk bízott feladatot – minden rendelkezésünkre álló hatékony eszközzel hirdetjük az Úr Jézus Krisztus evangéliumát mindenkinek, akinek csak tudjuk.
EZÚTON KÖTELEZETTSÉGET VÁLLALUNK A KÖVETKEZŐRE:
1. Imádjuk az egy igaz és élő Istent: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket (5Móz 6,4);
2. Életünk és üzenetünk alapjának tekintjük a Szentírást, Isten tévedhetetlen szavát (2Tim 3,16–17);
3. Hirdetjük Jézus Krisztusnak mint Isten Fiának és a világ egyetlen Megváltójának evangéliumát mint az ő egyetlen elgondolását a megmentésünkre a vétkeinkért járó örök büntetéstől (ApCsel 4,12);
4. Mindig törekedni fogunk a Szentlélek erejével prédikálni és szolgálni (ApCsel 4,29–31);
5. Folyamatosan igyekszünk a személyes imádságban, bibliatanulmányozásban és Isten iránti odaadásban gazdag életre, egyúttal bekapcsolódva a helyi hívő közösség életébe (Kol 3,16–17; Zsid 10,25; Jak 4,10);
6. Imádkozunk azért, hogy minden ember minden nyelven és kultúrában hozzáférhessen az evangéliumhoz és a Bibliához (ApCsel 1,8);
7. Gyakoroljuk az erkölcsi tisztaságot mind az egyedülállóságban, mind a házasságban, gondoskodva családunkról, és gyermekeinket az Úr tanítása szerint nevelve (Ef 5,25; 6,1–4);
8. Alázattal igyekszünk példamutatással élni Isten és embertársaink előtt, lemondva az arroganciáról, a büszkeségről és a kérkedő önreklámozásról (Mik 6,8; Ef 4,1–2);
9. Minden tevékenységünkben pénzügyi feddhetetlenséget és elszámoltathatóságot igyekszünk fenntartani, hogy Krisztus ügyét ne érje hiteltelenség (1Tim 6,10–11);
10. Szolgálni szeretnénk a rászorulókat és az elnyomottakat, emlékezve az irgalmasságra és Jézus együttérzésére (Jak 2,14–17):
11. Ösztönözni fogjuk a helyi gyülekezetek tanítványképző és nevelő szolgálatát (Mt 28,19–20);
12. Munkálkodni fogunk a Krisztusban hívők testvéri egységén (Jn 17,23);
13. Szeretnénk felkészíteni másokat is az evangelizáció gyakorlására, különös gondot fordítva arra, hogy az új hívőket is bevonjuk hitük megosztásába (Ef 4,11–13);
14. Szilárdan ki fogunk állni a tiszta evangélium védelmében Isten változatlan, tévedhetetlen és változtathatatlan igéjének időtlen tekintélyére alapozva.
Figyelembe véve azokat a kulturális kontextusokat, amelyekben szolgálunk, anélkül, hogy az igazságot a változó tantételek szeleihez, a társadalmi trendekhez vagy a „viszkető fülekhez” igazítanánk, amelyek a saját vágyainknak tetszenének (Ef 4,14; 2Tim 4,3).
Tudván, hogy Jézus Krisztus nélkül semmit sem tehetünk, imádságos lelkiismerettel, az ő segítségére támaszkodva tesszük meg ezt a berlini fogadalmat.
Miközben ezt tesszük, imádságos lelki támogatásunkat ígérjük munkatársainknak az evangélium terjesztésében. Kérjük Krisztus minden követőjének imáját és támogatását, hogy az evangelizáció munkája Európában előrehaladjon, az egyház épüljön, és Isten egyre növekvő mértékben dicsőüljön, amíg az Úr Jézus vissza nem tér.
Dátum:
Aláírás:
A fenti idézeteket az Európai Evangelizációs Kongresszus szervezőinek összefoglalójából emeltem ki.
Dicsőség az Egyház Urának, Jézus Krisztusnak!
Immánuel! Velünk az Isten!
Összeállította:
Dr. Mészáros Kálmán, a Berlini Evangelizációs Kongresszus 18 tagú magyarországi küldöttségének tagja
