Öröm és hála töltötte be a miskolc-szirmai imaházat október 17-én, amikor három encsi testvér vallotta meg hitét bemerítésük alkalmával. Az encsi és a szirmai gyülekezet együtt ünnepelte Isten kegyelmét és a hit útjára lépők döntését.
Tizenöt év telt el az encsi misszió első gyümölcseinek bemerítése óta, de az Úr nem változik, és ma is ugyanúgy elhív embereket az ő népe közé – hangsúlyozta köszöntőjében Basista Vladimir gyülekezetvezető testvér. Elmondta, hogy az elmúlt években sokaknak hirdették az Úr igéjét Encsen – szegényeknek és gazdagoknak egyaránt, személyválogatás nélkül. Sajnos az emberek elutasítják az örömhírt, éppen ezért különös öröm, hogy az új testvérek nem engedtek a kísértésnek, hanem bátran döntöttek és megragadták azt az életet, amit csak Jézus adhat az embernek. Kívánta, hogy mindhárman erős oszlopai legyenek az encsi gyülekezetnek.
Elsőként a 11 éves Onda Anna tett bizonyságot. Gyermekkorától hallhatta Isten igéjét, és az Úr Jézus követésében a Basista család volt számára példa. Rajtuk keresztül szólította meg őt Isten. Bár voltak vívódásai, végül döntött: az Úr Jézust akarja követni. A gyülekezettel egy szívéhez közel álló imádságot osztott meg, szeretné, ha élete végéig vele lenne: „Istenem, ma mindenemet átadom neked: a jövő iránt érzett minden aggodalmamat, a jelenben tornyosuló minden problémámat, és a múltban elkövetett minden hibámat. Tisztítsd meg az életemet, Uram, újíts meg engem!”
Anna bemerítési igéje:
„Senki meg ne vessen téged ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban.” (1Tim 4,12)
Ezt követően Galyas Dezső és felesége, Judit tettek hitvallást az Úr Jézusba vetett hitükről. Negyvennégy éve házasok, négy felnőtt gyermekük, kilenc unokájuk és hat dédunokájuk van, akik támogatták őket a döntésükben. Dezső istenkeresése több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdődött, amikor álmában megjelent neki egy senkihez sem hasonlítható személy, egy hatalmas Úr. Az álom mély benyomást tett rá, ezért imádkozott ehhez az ismeretlen Úrhoz, hogy mutassa meg a hozzá vezető utat. Az útkeresésben felesége, Judit lelki társa volt. Hitét nem titkolta, környezetében is ismert volt, hogy Istenhez fordul. Zenész hivatása miatt több gyülekezetbe is hívták zenélni, de nem érezte ebben Isten hívását. Élete úgy alakult, hogy kapcsolatba került Basista testvérrel, aki egyszer ezt mondta neki: „Dezső, vár téged az Úr!” Ebben érezte azt, hogy az Úr szólítja, és feleségével együtt elkezdtek járni az encsi gyülekezetbe. Mindketten befogadták az evangéliumot, megtalálták Jézus Krisztusban azt, akit kerestek, és békességük van az Úrban.
Hálájukat szolgálattal fejezték ki a gyülekezet előtt: Dezső gitárkísérettel énekelte el a „Szent az Isten” kezdetű, 23. számú gyülekezeti éneket, Judit pedig szívből jövő imádságként elszavalta Dezső egyik énekszövegét: „Boldog vagyok, drága Isten, hogy kimondhatom áldott szent neved. Jézus, a te boldogságos neved, dicsőítlek, ameddig csak élek. Köszönök én mindent, jó Istenem, áldást hoztál életemben nekem. Drága Jézus, könyörögve kérlek, jöjj velem, és áldj meg minket.”
Judit bemerítési igéje:
„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10)
Dezső bemerítési igéje:
„Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza.” (Zsolt 25,12)
A bizonyságtevőket Pető András testvér, nyugalmazott lelkipásztor, az encsi gyülekezet pártfogója merítette be. Az ünnepi istentiszteleten Sinkovicz Sándor testvér, a szirmai gyülekezet lelkipásztora hirdette Isten igéjét az ApCsel 8,26–39 alapján.
Az ünneplés szeretetvendégséggel zárult, ahol az encsi testvérek szeretettel és áldozatkész szolgálattal látták vendégül a jelenlévőket.
Urunk áldja meg az encsi gyülekezet további szolgálatát, és gazdagítsa közösségüket újabb megtérőkkel!
