A hónap igéje

„Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.” (Jóel 3,1)

Hogy mit várok a gyülekezettől? Személyes kérdésre személyes válasz.

Egy emberi közösség egységének megélését. Egy olyan közösséget, amelyben a közösen megélt Istenbe vetett hit az alapja az egymás iránti szeretetnek, bizalomnak, együttérzésnek és összefogásnak egy közös cél, Jézus követése és az Istennek való szolgálat érdekében. Olyan közösséget, amely úgy támogat, hogy közben építi az Istennel való kapcsolatomat, ahol úgy szeretnek, miként Jézus szeretett minket, elfogadnak a hibáimmal, bűneimmel együtt, formálnak és úgy igazítanak helyre vagy feddenek meg, ha arra van szükségem, hogy közben nem ejtenek sebet rajtam.

Akik között biztonságban érzem magam, mert tudom, ha egyet nem értés támad közöttünk, akkor az Isten békéje, türelme, feltétel nélküli szeretete és megértése árasztja el az értelmünket és a szíveinket, és ez segít nekünk megbékélnünk egymással.

Olyan közösséget, amely visszajelez a személyiségfejlődésem állapotáról, ahol megélhetem az értékességemet, és megerősítenek a szolgálati területeimen, figyelnek rám, és tükröt tartanak ahhoz, hogy megláthassam, hol tartok a képmássá formálódásomban. Olyan közösséget, amelyben a különböző korosztályok érdeklődéssel fordulnak egymás felé, ahol meg akarják érteni a különböző generációk a másik helyzetét, és felismerik, hogy a fiatalnak éppoly szüksége van az idősebb megélt tapasztalatára és bölcsességére, mint az idősebbnek a fiatalabb újszerű körülményeiből eredő, a jövőre is vonatkozó világlátására, tudására, és ahol ebből fakadóan minden tag fontosnak és értékesnek élheti meg a létét a gyülekezet közösségében.

És hogy mit teszek mindezért? Az első kérdésre adott válaszokban ott rejlenek a második kérdésre adott válaszaim is.

Minden említett területen mindig valamit.

És ha ugyan kis lépésekben, lassan és alulról építkezve is, de egyszer biztosan „oda” fogok érkezni…

A hónap imája

Hálás vagyok, Istenem, a gyülekezetemért, köszönöm, hogy a tagja lehetek annak a szolgáló közösségnek, amely megtartó erőt nyújt az életemben, és amelynek jólétéért én magam is tehetek.

^{Photo by adrianna geo on Unsplash}