Az Úrnak hála, az Új Remény Baptista Gyülekezet gyülekezeti központjának építése az elmúlt napokban elkezdődött Debrecenben. A közösség pár héttel ezelőtt az építési telket körbekerítette. A munkáról Rozsályi Dávid építő- és gépészmérnököt kérdeztük.

Hogyan érintette az a tény, hogy a gyülekezet az ön cégét kérte fel a kerítés építésére?

Nagy örömmel vettem a felkérést, hogy adjak ajánlatot és műszaki javaslatot a kerítésépítésre. A tervezés során már korábban is felmerült a kérdés. Akkor javasoltam, hogy a telek mérete miatt költséghatékonyabb megoldás lenne a végleges kerítés megépítése, már az épületkivitelezés elkezdése előtt, mivel a kivitelező ideiglenesen körbekeríti ugyan a számára szükséges területet, viszont ennek költsége a megrendelőt terheli.

Milyen anyagból készült a kerítés, és mekkora alapterületet kerítettek be a gyülekezet közösségével?

A kerítés 150 cm magas 3D táblás kerítésrendszerrel, 30 cm betonlábazattal került megvalósításra antracit színben, ami harmonizál majd a leendő épület nyílászáróiban megjelenő színnel. A terület több mint 12 000 nm. Jelenleg a kapuk és vasbeton kerítéspillérek kivételével 400 m kerítés került megépítésre.

Az ajánlati felkérés során lelkipásztorunk, Tóth Sándor kérte, hogy a kivitelezési munkákból szeretné, ha a testvérek is ki tudnák venni a részüket. Így abban maradtunk, hogy az oszlopállítást és a betonlábazat beépítését kollégáimmal előkészítjük, és ezt követően a gyülekezeti tagokkal közösen szereljük fel a fém kerítéstáblákat.

Szembesültek kihívásokkal a kivitelezés során?

Igen, a kemény talaj miatt a hidraulikus fúrószár többször elkopott, amit úja kellett hegeszteni. A környékbeli lakók rendszeresen kérdezgettek, hogy mi épül itt, amit igyekeztünk szeretettel elmondani. Illetve sokan nehezen vették tudomásul, hogy ahol eddig éveken át keresztül lehetett járni, az megszűnik. Az építés során a kifeszített zsinórállást rendszeresen átszakították, kocsival ráhajtottak.

A kerítésépítéssel kapcsolatban van egy bizonyságom. Megjegyezném a gondolatot, ami hirtelen átfutott a fejemben, amikor elkezdtük a munkálatokat: „Biztos nagyon lassan fogunk haladni, nem sokan csináltak még ilyet… na mindegy, majd a kollégákkal mi befejezzük.”

Közben az épület kivitelezőjének választása előrehaladott állapotba került, sőt a szerződéskötés dátuma is biztossá vált, viszont a kerítés építési engedélye késett. Így a kerítésépítésre nagyon szűkös időkeret állt rendelkezésre, ami elég nyomasztó lett. Mindössze két hetünk maradt a munka elvégzésére. Hívő ember lévén nagyon kértem a jó Istent, hogy segítsen meg bennünket, mert emberi számítások szerint a 400 m kivitelezés jelen kapacitásunk mellett inkább a 4 hétre lenne reális. De annyi nem volt, így maradt az ima! A nagy szárazság, a 36–40 °C hőmérséklet nem könnyítette a helyzetünket. A talaj betonkemény volt, a hőség pedig kitartó. Ennek ellenére már az első négy nap alatt sikerült 150 m-t előkészíteni a szombati, gyülekezettel közös szerelésre. Nem sok időm volt nézegetni a táblázatot, hogy ki írta be magát a munkára. Szombat reggel szembesültem vele, hogy több mint negyvenen jelentek meg akkus csavarozóval felfegyverkezve, készen állva a fizikai munkára és a szellemi honfoglalásra! Pásztorunk igei bátorítását és a közös imádkozást követően rövid munkavédelmi és szerelési oktatást tartottam. Kijelöltem négy brigádvezetőt, így osztódtunk csapatokra. A munka nagyon jó hangulatban és szeretetben zajlott. Nagyon meglepődtem a csapatok összhangján és munkamorálján. Úgy tűnt, mintha mindenki ezzel foglalkozna másodállásban. Ráadásul olyan teljesítménnyel folyt a munka, ami emberileg előre nem volt számítható. Délre pizzát rendeltünk, és úgy gondoltuk, hogy 16:00 körül abbahagyjuk a munkát, ami marad, azt jövő hét szombaton folytatjuk. Viszont ezek emberi tervek voltak. Én 15 évet dolgoztam építőipari kivitelezésben, sokféle hozzáállást és munkamorált láttam már, de ilyet még nem. 8:00-kor kezdtük el a munkát imádkozással és oktatással, 10:00 körül került helyére a 60. tábla is, aminek elő volt készítve az oszlopbetonozása. Én személy szerint nagyon meglepődtem és elcsodálkoztam. Még a tízórai szünet előtt kész voltunk a napi tervezett munkával.

A következő héten sikerült a teljes szakaszon előkészíteni az oszlopokat és a betonlábazatot. Szombaton a gyülekezet közössége újra teljes odaszánással és lendülettel kezdett bele a munkába. Újra csodát éltünk át. A szakasz már 250 m volt, de a lelkesedésük is ennyivel nagyobb. A nap hasonlóan imával kezdődött, ami nem volt hiába. 10 óra 30 perckor már a közös csoportkép készítéséhez álltunk össze, mert a kerítés építése elkészült.

Egyértelmű volt számunkra, hogy „az Úr építi a házat”, és ezért élhettük át ezt a csodát! Övé minden dicsőség!       

Sokan segítették a kerítésépítést?   

Az első szombaton 24 ember jelentkezett szerelésre, és 19 ember anyagmozgatásra. A második szombaton 14 és 16 ember. Így a szerelési munka a két nap alatt összesen 73 emberrel valósult meg.

Az építkezéssel kapcsolatos információk a következő weboldalon érhetőek el: https://www.ujremeny.hu/epulet