201 megtekintés 2025. aug. 26. Meláth Attila lelkipásztor igehirdetése a 2Kir 18:3-5 igeversek alapján. Váci Baptista Gyülekezet
„3Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan ősatyja, Dávid tette.1Kir 15,54Megszüntette az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, és kivágatta a szent fákat. Darabokra törette a rézkígyót is, amelyet Mózes készített, mert Izráel fiai mindaddig tömjéneztek neki. Ezt a kígyót Nehustánnak nevezték.2Kir 15,35;4Móz 21,8-95Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána.2Kir 23,25„ (2Kir 18:3-5)
Vasárnap 10:00 Istentisztelet (gyülekezeti közös imaóra, a gyermekeknek csoportos foglalkozás, igehirdetés, bizonyságtételek, zenei szolgálatok) Csütörtökön nyáron 19:00, télen 18:00: Biblia-tanulmányozó alkalom Péntek 17:00 Ifjúsági óra Facebook oldalunk
„József, elutaznál Kenyába, hogy megtartsd első mesterképzésünket ott?” – tette fel nekem a kérdést hat évvel ezelőtt a TCM Nemzetközi Intézet elnöke, dr. Tony Twist.
Azóta minden esztendőben örömmel térek vissza Nairobiba, hogy a szervezeti vezetőképzésünk hallgatóit oktassam. Leginkább missziológiát, tanítványképzést tanítok. Sőt, valójában nem is pusztán tanítványképzésről van szó – hanem arról a még nagyobb örömről, amelyet a „tanítványnevelők nevelése” jelent.
Hallgatóink sokféle háttérből érkeznek: iskolaigazgatók, pedagógusok, segélyezési szakemberek, szociális munkások, lelkipásztorok, sőt püspökök különféle felekezetekből. Idén augusztusban már a második diplomaosztót ünnepelhettük Nairobiban – Isten kegyelméből. Ezek a diplomák számukra (és számunkra) többek egyszerű okleveleknél: valóságos útlevelek, amelyek új, szélesebb szolgálatok kapuit nyitják meg. Többük esetében szó szerint más országokba jutnak el ezek által, hogy ott képviselhessék és terjesszék a hitüket.
Egyik hallgatóm így szólt hozzám: „Professzor úr, annyi mindent tanított nekünk!” Azonban az igazság az, hogy ők tanítottak engem még többre – lelkesedésre, elkötelezettségre, határtalan hűségre.
Lukács evangéliuma feljegyez egy különleges pillanatot, amikor Jézus Krisztus a legpozitívabb érzelmi állapotát fejezte ki, ami csak rögzítésre került az Írásban: „ujjongott”. Nem a saját sikerei, nem is a csodái miatt történt ez. Akkor került erre sor, amikor tanítványai visszatértek a küldetésből, és elmondták, mit cselekedett rajtuk keresztül az Isten. Jézus öröme nem önmagában, hanem az övéiben volt teljes. Nem saját eredményeinek örült a legjobban, hanem a tanítványaiéinak. Ezt az örömet ismertem meg én is az elmúlt évek során.
Legutóbbi osztályomból az egyik hallgató a fővárostól távol, a rendille törzs között szolgál mindazzal a „töltettel”, amit a képzéseink során átvesz. Egy másik hallgatónk, aki püspökként számos gyülekezet és lelkipásztor vezetője, új látással és megerősödve vezeti immár szolgálatát, mint aki számára „új dimenziók nyíltak”. Egy idén diplomát kézhez kapott diákunk, Timothy hosszú évek óta presbiterként szolgált. Ahogy sorra végezte a TCM képzéseit, először a nagyon nagy méretű gyülekezetének tagjaitól, majd felekezetének vezetőitől hallotta: „Annyira éretté váltál, hogy elérkezett az idő: vezető lelkipásztori szolgálatra hívunk.”
Az évzáró ünnepségen az osztályelnök így mondott köszönetet nekem: „Prof’, nemcsak a tananyagot adtad át nekünk, hanem az egész életedet is megosztottad velünk. Köszönjük őszinteségedet, hogy semmit sem titkoltál el. Ugyanannyit tanultunk a küzdelmeidből, botlásaidból – és a kitartásodból, mint az előadásaidból.”
Csodálatos volt átélnem azt is, hogy ők is megnyitották előttem az életüket: szolgálhattam gyülekezeteikben, járhattam otthonaikban, karomba vehettem gyermekeiket, sőt két hallgatóm menyegzőjén szolgálhattam is.
Krisztus Urunk legnagyobb örömének forrása nem saját „sikerességében” volt. Tanítványai gyümölcsei láttán ujjongott.
Jézust követem – ezért magam is ilyen szeretnék lenni. Lassan megy a Krisztus képére történő átváltozás nekem… De legalább ezen a területen hasonló lehetek hozzá: legnagyobb örömöm nem a saját „sikereimben” van, hanem abban, amikor hallgatom tanítványaim bizonyságtételeit, hogy miként használja őket az Úr egyre gazdagodó gyümölccsel.
Ez a lelki nagyszülőség öröme. Csodálatos dolog gyermeket nemzeni, szülni, de még magasabb rendű öröm, amikor megtudjuk, hogy a mi gyermekeink sem meddők: ők is képesek életet adni másoknak. Ez az öröm még önzetlenebb – és osztozok benne mindazokkal, akik hűségesen imádkoznak és támogatnak ezekben a szolgálatokban.
Örüljünk hát: a mennyei Atya használ bennünket! És ujjongjunk, amikor azt tapasztaljuk, hogy lelki gyermekeink gyümölcsöt teremnek!
A Miskolci Nyitott Ajtó Baptista Általános Iskola és Óvoda 2024 őszén különleges tehetséggondozó programot indított „Láss csodát!” címmel, amely egy tanéven át kínált tartalmas, sokszínű és élményalapú tanulási lehetőséget a tehetséges diákok számára. A Nemzeti Tehetségprogram támogatásával megvalósult projekt célja az volt, hogy a gyerekek játékos, kreatív és felfedező tevékenységeken keresztül fejlesszék tudásukat, önismeretüket és szociális készségeiket, kiteljesítsék tehetségük erős oldalát.
A program gerincét a heti rendszerességgel megtartott, tanórán kívüli tehetségsegítő foglalkozások adták, melyek különböző témakörökre épültek: víz, természet, változás, mozgás, illetve a világ felfedezése a művészetek és a tudomány eszközeivel. A diákok részt vettek természettudományos kísérletekben, kézműves műhelyekben, drámajátékokban, művészetterápiás foglalkozásokon, valamint kommunikációs és önismereti fejlesztéseken. A foglalkozásokat a tantestület elkötelezett pedagógusai vezették, akik minden alkalmat úgy alakítottak, hogy a tanulók érdeklődésére, erősségeire és egyéni fejlődési útjaira épüljön. A műhelymunkák során olyan témák is előkerültek, mint a globális felmelegedés, az újrahasznosítás, a víz körforgása, az élőlények alkalmazkodása vagy éppen a művészet eszközeivel való önkifejezés.
A gyerekek ellátogattak Lillafüredre, a Szent István barlangba, valamint a debreceni Agóra Tudományos Élményközpontba is, ahol interaktív formában ismerkedhettek a természettudomány világával. Az élményprogramok célja az ismeretszerzés mellett a közösségi élmény erősítése és a motiváció fenntartása volt.
A tanév végéhez közeledve a résztvevők egy különleges tehetségnapon mutatták be munkáikat a Miskolci Egyetemen, ahol a program zárásaként néhány tanuló bemutatkozhatott. A rendezvényt prof. dr. Horváth Zita, az egyetem rektora nyitotta meg, a kiállítás egészen július 2-ig volt megtekinthető.
A „Láss csodát!” nemcsak program, hanem élmény, amely hosszú távon is nyomot hagy a gyerekek fejlődésében. A résztvevők nemcsak új ismereteket, hanem önbizalmat, kapcsolatokat és egy olyan élménygazdag tanulási folyamatot kaptak, amely életre szóló hatással lehet rájuk.
Az „NTP-TEHETSEG-24-0059” pályázati azonosítón nyilvántartásba vett, „Láss csodát” című pályázatot 4966000 forinttal támogatja a Nemzeti Tehetségprogram és a Kulturális és Innovációs Minisztérium. A program megvalósítása 2024. szeptember 1. – 2025. augusztus 31. között zajlik.
„Ezen az Úton tanultuk látni magunkat, látni egymást játékok és a művészet eszközein keresztül.
Megpillanthattuk a magunk teljes arcát, de csak akkor, ha a piciny kozmetikai tükröt valaki más tartotta a kezében. Segítettünk egymásnak, ahogy az irgalmas samaritánus is lehajolt és könyörült az úton talált elesetten.
Mint a ravennai székesegyház mozaikdarabjai, úgy álltak össze a hét üzenetei egy gyönyörködtető egységgé, amit festményben, grafikában, metszetben, fotóban vagy irodalmi alkotásban kifejezve örökítettünk meg.
Feltöltődés és inspiráció, amit ez a pár nap szerzett számomra. Hála érte!”
Fotó: Nagy Hanna Viola
Leves és rizstészta
A bevásárlóközpont folyosóit ázott emberek árasztották el. Tocsogó nadrágszárak, ázott fürtök jelezték, csak pár perce érhettek a menedékbe. A székek hűvös felülete percekig őrizte az ott pihenők nyomát.
Ő ért először a választott asztalhoz. Kockás flaneling, sötétkék pufi mellény. Őszes, rövid haja szalmakazal. Kézzel készített patchwork táskáját gondos mozdulattal a szék támlájára akasztotta, amit a fal mellé húzott, és várakozón elhelyezkedett. Hamarosan telerakott tálcákkal, energikus léptekkel, fehér hajjal megérkezett a fia. Anyja mosolyogva csóválta a fejét a temérdek ételt látva. Különösen egy lila leves látványa lepte meg. Még a tálak rendezése folyt, amikor megérkezett egy sötétbarna hajú, alacsony nő és hasonló termetű, tíz év körüli lánya. Meleg tekintettel üdvözölte az asszonyt, miközben leült mellé. Néhány udvarias mozdulat után a társalgás angolra váltott – a meny, a férfi és a kislány élénken beszélgettek, miközben az asszony kíváncsian figyelte őket. Ételek kerültek ide-oda a tányérokon. A nagymama bizonytalanul nézte az ismeretlen ázsiai fogásokat. Tagolt magyar szavakkal próbálta elmagyarázni menyének, hogy ő nem ismeri ezeket az ételeket, és azt sem tudja, hogyan kell őket enni. A kislány egy dacos nézéssel kotorta arrébb az orra elől a leveses tálat. – Too spicy, Mama! – dünnyögte, mire az édesanyja elnevette magát, majd a nagymama felé fordult.
– Mama, do you want to try? It’s only a little spicy, nem erős lenni – mondta, és már emelte is a kanalat, de az idős asszony finoman eltolta a kezét.
– Köszönöm, kedvesem, de én… én nem tudom, mi ez. Mi van ebben? – kérdezte, miközben zavartan a fiára nézett. A férfi épp az egyik tálból próbált valami ragacsos rizses ételt halászni pálcikával.
– Ez pad thai, anyu. Tudod, rizstészta, mogyoró, zöldség. Teljesen rendben van – mondta félig a szája sarkából anélkül, hogy felnézett volna.
– Rizstészta… hát jó, de én kanalat kérek, mert ezt nem tudom – bökött a pálcikák felé. Menye gyorsan nyújtott is egy kanalat, de a mozdulata túl gyors, túl rutinos volt. Mintha már sokszor végigjátszották volna ezt. A nagymama zavartan vette kézbe az evőeszközt, és megpróbált egy falatot a szájához emelni, de félúton megállt. A tészta visszacsúszott a kanálról, néhány darab a tál mellé esett.
– Ó!… – motyogta. – Régen minden egyszerű volt. Egy tányér leves, egy szelet kenyér… nem kellett gondolkodni rajta.
A fia felpillantott, csak egy pillanatra.
– Anyu, ez nem olyan bonyolult. Kicsit nyitottabban kéne hozzáállni.
– Nyitott? Hát lehet, hogy én már régi vagyok ehhez. A múltkor is… A mondat itt félbeszakadt, mert a kislány kiborította az üdítős poharát. A férfi törlőkendőt keresett, a meny szalvétákkal itatta a lecsöpögő ragadós szirupot, és igyekezett menteni a helyzetet.
A nagymama hátradőlt és a zsibongó pláza neonfényei között egyre kisebbnek érezte magát. A fia visszatelepedett mellé, és közben egy pillanatra megtorpant, ahogy észrevette anyja arcán az üres, elrévedt tekintetet.
– Mama, minden rendben?
Az idős asszony lassan bólintott.
– Persze, csak… kicsit elfáradtam. Néha olyan érzésem van, hogy ez a világ elszaladt mellettem, és már csak nézek utána.
A férfi elcsendesedett. A tányérok gőze már elült, a pad thai langyosra hűlt. A kislány vidáman kacagott valamin, a meny egy új falatot kínált. De a nagymama már nem nyúlt érte. Csak ült ott, kezei összekulcsolva a patchwork táska öblén, és próbált belesimulni a jelenbe, amely idegen volt, és nem az ő nyelvén beszélt.
A menyére pillantott, aki épp a gyermekének igazgatta a pólóját. Kedves mozdulat volt, de ott bujkált benne valami feszültség is. A nagymama észrevette, ahogy az ázsiai nő megfeszül, amikor egy közeli asztalnál ülő fiatal pár végigméri őket. Egy röpke pillantás, egy félrefordított tekintet – hang nélkül mondott ítélet.
A nagymama ekkor egy kicsit kihúzta magát a székben. A táskájára tette a kezét, és halkan szólalt a fiához:
– Néha azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki nem találja a helyét ebben a világban, de belátom, hogy másnak is nehéz.
A meny meglepetten felnézett, a tekintetük találkozott. Nem szóltak, de ebben a csendben összeért a lelkük. Két generáció, két kultúra – és mégis hasonló szelíd kívülállóság. A zsibongó pláza hangja most halkabbnak tűnt. Mintha ketten egy kis szigetre húzódtak volna, ahol ugyan még mindig nem beszéltek közös nyelven – de végre igazán értették egymást.
Találkozások
Amint sikerült megmozdítania, a kis lejtőn már szinte irányítatlanul csalingázott a nagy sárga gyűjtőedény. Az áhítat csendjét megtörte a kerekek ütemes csikorgása. A látogatók ijedten húzódtak az út két oldalára, és próbálták elkerülni a kukából kilógó fakó művirágok érdes leveleinek érintését. Néhányan értetlenkedve nézték a műveletet, megjegyzéseket tettek a kuka helyén kialakult kaotikus állapotokra és Pistike módszereire.
A nagy forgalomra tekintettel a temető kapujában polgárőrök álldogáltak. Egyikük harsányan beszélgetett és közben laza mozdulatokkal hajtotta el a kocsikat a nagykapu közeléből. A főtér felől érkező X5-ös gyors tempóban kanyarodott a kapubejáróba. A kormánynál ötvenes férfi, festett haja és szakálla makulátlan harmóniát mutatott kigyúrt felsőtestével. Mellette húsz év körüli partnere tökéletesen kontúrozott szájjal és mély dekoltázzsal néz szembe a világgal.
Még mielőtt a polgárőr bármit mondhatna, a lassan leereszkedő ablakból a kiharsogó zenével együtt érkezik egy rokkantkártya, amely számukra megnyitja a kapukat. A következő pillanatban a feltáruló kapuszárnyak mögül előbukkan Pistike és a nagy sárga szörny.
Pistike születésekor műhiba történt. Azóta sántít az egyik lábára, és fejét furcsán oldalra fordítja. Olyan, mintha mindig alulról kémlelné a körülötte lévőket. Még csak egy hónapja dolgozik itt, mióta múlt hónapban elvették a járulékokat, mert „munkaképessége sokat erősödött”.
Pistike nem tudja jól felmérni a helyzetet. A halk puffanással megálló kuka mögül kikukucskál és rémülten néz körül. A polgárőrök elnémulva figyelik az eseményeket. Mielőtt bármit mondhatnának, Pistike oldalról taszajt a kukán, ami billegve elindul és besorol a többi edény közé. Az ötvenes pasas hangosan szapulja és fenyegeti Pistikét, közben lassan begördül a kapun.
– Pistike az osztálytársam volt – mondja mellette a nő, és kontúrozott szájjal rámosolyog az oldalról felfelé bámuló rémült fiúra.
Újratervezés
– Helló, Son! Miben segíthetek?
– Helló, Szidi! Keresd meg, mikor tudok indulni leghamarabb Damaszkuszba!
– Máris mondom. A busz egy óra múlva indul, menetideje: 7 óra 35 perc.
– Hét óra? Nekem ennyi időm nincs! Minél hamarabb ott kell lennem!
– Értem. A magánrepülőt elvitte a felesége, vásárolni ugrott Kairóba. A repülőjárat három óra múlva indul, menetideje: 4 óra 25 perc. Figyelmeztetem, hogy az utazás most nagy kockázattal jár, bármikor lezárhatják Izrael vagy Jordánia légterét. Szárazföldi megközelítés esetén a buszok konvojban közlekednek az esetleges támadások kivédése érdekében.
– Tudod te, kivel beszélsz?! Velem nem szórakozhat senki! Olyan védelem alatt állok, hogy nem köszöni meg az, aki az utamba áll!
– Rendben, uram! Akkor foglaljam a jegyeket?
– Igen, persze a szokásos módon, a bevetés szerinti protokollt használd! Két, nem inkább három ügynököt viszek, szétszórtan. Kettő velem, egy az előttem haladó buszon. Ha visszatért a feleségem, küldje utánam a magángépet, fegyveres kíséret is legyen rajta! Ha Isten velünk, népes csapattal térünk vissza!
– Intézem! Ha gondolja, értesítem az édesanyját, hogy a közelben lesz. Emlékeztetném, hogy ígéretet tett, hogy ha arra jár, felkeresi a rokonokat Tarsisban.
– Meg ne próbáld! Még a végén keresztülhúzza a terveimet. Szidi, te huncut! Majd máshonnan szerez kóser süteményt!
– Értettem. A kocsi fél óra múlva a szálloda hátsó bejáratához gördül. Kéz- és lábtörést!
A busz ringatózva hagyta el Jeruzsálem utcáit. A környék már csak nyomokban emlékeztetett a kétezer évvel ezelőtti tájra. A Jordán keleti partján haladtak tovább, már eltűnt a régen vadban gazdag Hule-mocsár, a Golán-fennsíkra vezető meredek kaptató. A Hermon-hegy masszív tömbjét baloldalt maguk mögött hagyva a buszok lassan leereszkedtek a termékeny Haurán síkságra. Ahogy a Hermon csúcsának körvonalai fokozatosan elhalványultak mögöttük, a nap is nyugovóra tért. Ez kicsit enyhítette a forróságot, amit még a klímával lehűtött busz belsejében is érezni lehetett. Besötétedett, a buszon utazók feje kábultan billent jobbra-balra egy-egy kanyargósabb útszakaszon.
Hirtelen, a semmiből eléjük kanyarodott egy kamion, legalábbis úgy fénylett, mint az üdítőskocsi karácsonyi reklámja. Az utasok káromkodva értetlenkedtek.
– Mindenki őrizze meg a nyugalmát! Majd én megnézem, mi történt! – állt fel a helyéről segítőkészen Son, nyomában a két segítője.
Ahogy kiszállt a buszból, a felé áramló fény tovább erősödött, mintha többszörösére kapcsolt reflektorokkal nézett volna szembe. Minél jobban erőltette a szemét, annál kevésbé volt képes felfogni a jelenséget. Kezét előrenyújtva próbált közelíteni az ismeretlen felé még mindig azzal a meggyőződéssel, hogy majd ő eloszlatja a közeledő veszélyt. Kísérete értetlenül nézte, ahogy főnökük hirtelen a földre rogyott. Nem láttak semmit, de egy különösen erős hangot visszhangzott a völgy…
1925-ben Komlón a kőbánya sporttelepének lelátóját szükséglakássá alakították át. Itt élt és tartott naponta áhítatot egy hétgyermekes család. Ők alkották az akkor még Pécs-Somogyhoz tartozó kis gyülekezetet, innen számítjuk a Komlói Baptista Gyülekezet születését.
Negyven év múlva az akkor már 65-70 tagú gyülekezetnek írta Kenyő István lelkipásztor, aki 1925-től 1932-ig a pécs-somogyi mellett a komlóiakat is gondozta:
„Örömmel gondolok vissza szerény munkálkodásomra, ami nem történt küzdelem nélkül, de legyen hála jóságos Urunknak, nem volt hiábavaló!”
A növekedés után a létszámcsökkenés évei következtek. De 100 év elteltével is valljuk elődeinkhez hasonlóan, hogy van bizalmunk, reménységünk, hogy a hűséges munkát Isten megáldja.
A jubileum kapcsán olyan ünnepi megemlékezéssorozatot tartottunk, ami bemutatja a gyülekezet életének egy-egy jellegzetességét, és valamilyen szinten kapcsolódik városunkhoz is.
Februárban a házasság hete alkalmából Komlóról elszármazott pszichológus-menedzser házaspár tartott előadást „Kedvesen a kedvesemmel” címmel a Komlóverzumban. Sokkal többen jöttek el a városból, mint ahogy reméltük.
A Kaptár Művelődési Központban szép számmal jelentek meg érdeklődők a „Szívátültetés örök garanciával” című előadáson, ahol Francois Boudreau illuzionista bűvésztrükkök segítségével magyarázta az evangéliumot.
A zene, a költészet a baptista istentiszteletek fontos elemei, ezért márciusban vendég művésztanárok adtak nagy sikerű hegedű-gordonka koncertet.
Áprilisban a Nyugdíjas Könyvbarát Klub ajándékaként ez alkalomból készített verses összeállítást hallgathattuk meg a Közösségek Házában „Égre néző” címmel. A kapcsolat folytatásaként adventben a gyülekezeti házban látjuk vendégül a klubot.
Májusban a felújított múzeumban, a Komlóverzumban Bayer György és Bayerné Papp Ágnes – komlói kötődésű lelkész házaspár – tartott előadást „Kaptuk, továbbadjuk – hit, nyelv, közösség” címmel.
A XX. század elején a baptista gyülekezetek a Dél-Dunántúlon főként német anyanyelvű emberekből álltak. Ezért is kerestük a kapcsolatot a helyi Német Klubbal, akik örömmel elfogadták a meghívást erre az alkalomra.
Az ünnepi események sorában a júliusi gyülekezeti hét következett. Hatodik éve, hogy gyülekezetünk együtt tölt egy nyári hetet, hogy Isten igéjére alapozva vizsgáljuk a körülöttünk zajló eseményeket, értelmezzünk, megértsünk folyamatokat, történéseket. Csak vázlatosan sorolva a korábbi években témánk volt a krízis, a hit, az örökségünk, a szabadság.
Az idei hét mottója: egy-kettő-három, azaz egység-kétség-háromság.
A már korábban is jól bevált felosztásban (egyén – család – helyi közösség – társadalom – gyülekezet) vizsgáljuk az egységet, az ezt bomlasztó kétséget, és a helyreállító, Szentháromság Istennel kötött szövetséget.
A napok fő címei:
Harmóniában önmagammal.
Egység a családban, illetve a diszfunkcionális család.
Egység egy város közösségeiben. Kétség a világ egységében.
Ha kétséged van az egységben, fordulj a Háromsághoz!
Előadóink lelkipásztorok, hívő és (még) nem hívő szakemberek voltak, valamint visszatérően városunk polgármestere. A hét színfoltja még Benkő László pécsi testvérünk festményeinek, grafikáinak kiállítása a gyülekezeti házban, valamint G. Makra Ildikó komlói költő versei, aki megtérése után kapta Istentől a versírás ajándékát.
Ezt követte az angol nyelvi tábor, ahol amerikai–kanadai tanárok segítségével az érdeklődők tanulhattak, egyben ismerkedhettek az evangéliumi történetekkel és a közösséggel is.
Az év további részében szeretnénk még teológiai, történelmi, ökológiai témájú előadásokat szervezni.
Végül az ünnepi, jubileumi istentiszteletekre szeretettel hívjuk mindazokat, akik hálásak az elmúlt 100 évért, akik részesei, formálói voltak, és akik velünk együtt örömmel emlékeznek és adnak hálát
2025. szeptember 20-án 15 órakor – igehirdető Mészáros Kornél, a gyülekezet volt lelkipásztora
2025. szeptember 21-én 9:30-kor és 14 órakor – igehirdető dr. Mészáros Kálmán, a Baptista Teológiai Akadémia rektora.
Helyszín: Baptista Gyülekezeti Ház, Komló, Engel Adolf u. 14/B
Jelentkezés, további információ a 06 20 775 8182 telefonszámon.
„…meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál, és ki ne vesszenek emlékezetedből, amíg csak élsz!” (5Móz 4,9)
2025. október 10–12. között (péntek vacsorától vasárnap ebédig) tizedik alkalommal kerül megrendezésre a Férfi a pályán – országos baptista férfitalálkozó. Az idei alkalom címe: Talpon maradni. Helyszín: SDG Konferencia-központ, Balatonszárszó.
Péntek este Mike Sámuel – Győzedelmesen a nehézségek között Szombat délelőtt Pál Feri – „Ezt KERESTEM!” Hogyan élhetnék úgy, ahogy érdemes? Szombat délután Kiscsoportok; Oldtimertől az új autóig, Széll Barna oldtimer-tulajdonos, dr. Pintér Gábor tulajdonos és Reimer Attila autóipari mérnök; FociFancsali Gáborral Szombat este Bizonyságtételek, Szabó Árpi, Széll Barna, ifj. Barbarics Péter Koncert, dicsőítő est, Balogh Roland és a Finucci Gospel Group Vasárnap délelőtt Dr. Steiner József–Megpróbálva
Zenei csapat: MABIM, Balázs André
Jelentkezés
A részvételhez regisztráció szükséges! Jelentkezési határidő: október 3. Részvételi díj szállástól és ellátástól függően: 8500–29.500 Ft-ig Szállás szállodai 2-3 ágyas szobákban, illetve ifjúsági szálláshelyen történik.
Szervező: MBE Férfimisszió, Barbarics Péter, nulla 6 húsz 886 4793 barbarics.peter kukac baptist.hu Jelentkezés és befizetés után visszaigazolást küldünk. További infók a regisztrációs felületen.
• 54 éve érkeztem harmadikként egy négygyerekes lelkipásztorcsaládba • 38 éve követem Jézust tudatosan: néha kullogva, letérve, örömmel, fásultan, sokszor megtérve, de mindig a kegyelmébe kapaszkodva • 30 éve ismerkedek és válok eggyé ugyanazzal a nővel, feleségemmel, Laurával • 2 gyermek édesapja – 26 éve a végtelenül kreatív és művészi hajlammal megáldott Flóráé, 23 éve pedig a nagy és jó szívvel megáldott Botondé • Az elmúlt 31 évben három baptista gyülekezetben bojtárkodtam: 5 évet Nagyváradon, 5 évet Kolozsváron és majdnem 21 évet Kecskeméten • Hogy mennyi van hátra? Azt egyedül Ő tudja. Szeretnék több időt szánni a tanítványi kapcsolatokra. Kevés emberrel sok időt tölteni, és nem sok emberrel keveset.
Pál Ferenc római katolikus pap, mentálhigiénés szakember
1966. június 29-én született Budapesten. Első sikereit válogatott atlétaként érte el: húszévesen, juniorként felnőtt magasugróbajnok lett. Teológiai tanulmányai befejeztével 1966. június 15-én szentelték pappá Esztergomban. 2000-től a Semmelweis Egyetem oktatója, ahol lelkigondozói, mentálhigiénés, szociális munka mesterképzés és munkahelyi mentálhigiéné szakokon tanít. A Magyar Pszichodráma Egyesület keretében önismereti csoportokat vezet. Létrehozta a Pálferi Alapítványa a Teljes Életért közhasznú szervezetet, melyen belül munkatársaival mentálhigiénés szolgálatot működtetnek a testi, lelki, szellemi, szociális és spirituális jóllét előmozdítása és fejlesztése érdekében.
Évente több mint 400 előadást tart művelődési házakban, közintézményekben. Az elmúlt hat-nyolc évben az üzleti világban is sok szereplést, közreműködést vállalt. Különböző iparágakban, sok vállalat, cég számára tart vezetők, munkatársak számára motivációs előadást. Idáig hat önálló könyve jelent meg, és közel húsz kötetben olvashatók írásai.
A palferi.hu weboldalon elérhetők a „Keddi alkalmak”, a „Teljességre hangolva” adások és a „Vasárnapi beszédek” hanganyagai. Díjak, elismerések: Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2011), Prima díj (2013), Prima Primissima közönségdíj (2013), MOB fair-play (életmű kategória 2015), Pro Universitate Érdemrend (2019), Magyar Örökség díj (2021)
Dr. Steiner József
A Harley Davidson-os teológus professzor, aki a hitet, a tudományt és a szabadságot ötvözi egy tanító szívével és egy kalandor lelkével. József eredetileg villamosmérnökként szolgált. Krisztus elhívását elfogadva a misszió mezejére lépett: gyülekezeteket plántált, missziói közösségeket épített fel. Tudományos doktorátusát (PhD) a missziológia területén szerezte. Eddig 103 országban járt missziói úton. Szervezeti vezetőket képez Európában, Afrikában, Amerikában és Ázsiában, ugyanakkor nagyon fontos neki a magyar eklézsia egészsége. Felesége, Csilla 30 éve társa a küldetésbetöltésben is, teljes időben. Két gyermekük van: Dávid (26), aki egyetemista és vállalati adószakértő, és Ráhel (30), aki multivállalatoknál betöltött HR-vezetői munkakörét a főállású szolgálatra váltotta idén. József szeret motortúrázni, olvasni, fotózni és kultúrák közötti tapasztalatokat szerezni utazásai során.
Finucci Gospel Group
A zenekar alapítói Balogh Roland Junior Prima díjas művész, zeneszerző és nem utolsósorban teológus. A zenekart együtt alapították ikertestvérével, Balogh Zoltánnal, aki Lakatos Ablakos Dezső-ösztöndíjas zeneszerző, producer. Gyerekkoruk óta istenközpontúságban nőttek fel, Isten tölti be az életüket azóta is. A jazz a fő stílus, amit képviselnek, mert a zene legmagasabb fokát akarták megtanulni, amikor elkezdtek a zenével komolyabban foglalkozni. 2008-ban tértek meg, majd néhány évvel ezután megkeresztelkedtek a Jordán folyóban, de már előtte is és azóta is szívesen tesznek eleget a jazzkoncertek mellett minden olyan koncertnek, ahol Istent dicsőíthetik. Ezen a koncerten is saját és elismert dicséreteket hallhatunk majd igényes hangszerelésben, táncra perdítő szólókkal ötvözve.
MABIMDICS
A MABIM dicsőítő csapata olyan baptista fiatalokból álló formáció, akik a mindennapi kihívások – munka vagy tanulmányok – mellett mintegy elhívásként ragadnak hangszert, vagy épp énekelnek, így megélve a dicsőítés és a szolgálat örömét. Az utóbbi évek során a Szikra Díj elnyerése mellett számos egyházi és ifjúsági eseményen való állandó közreműködés által szerezhettünk további tapasztalatokat a dicsőítésben, Isten magasztalásának gyönyörűségében. Célunk, hogy szolgálatunk során, dalainkon keresztül mindenkori hallgatóságunk találkozhasson Isten szent, életet átformáló jelenlétével.
Itt a nyár! A Békehírnök szerkesztősége rajzversenyt hirdet Luyo bácsi meséihez!
Számos kerti mese jelent már meg a Békehírnökben az elmúlt hónapokban Luyo bácsitól. Keressétek vissza őket, olvassátok el vagy kérjétek meg az anyukátokat, apukátokat, nagyszüleiteket vagy iskolás testvéreiteket, hogy olvassák el nektek ezeket! (Például itt olvasható az egyik.) Képzeljétek oda magatokat a kertbe, ahol ezek a tanulságos mesék történnek, és rajzoljátok le egy-egy szereplőjüket vagy egy jelenetet abból a meséből, ami a legjobban tetszik nektek! Írjátok (vagy írassátok) is le, hogy miért tetszik az a jelenet vagy szereplő, és amit írtatok, küldjétek be a rajz fotójával együtt a bekehirnok@baptist.hu címre e-mailben, vagy postán a következő címre: Békehírnök, 1063 Budapest, Munkácsy u. 1. Ha arra jártok, személyesen is behozhatjátok a rajzokat. Várjuk rajzaitokat egész nyáron, vagyis szeptember 1-ig! Bármilyen technikát (ceruza, színes, kréta, festék, ragasztó, gyurma, csillám stb.) használhattok!
A legjobb alkotásokat a Békehírnökben és a baptist.hu oldalon is megjelentetjük.
Az első három díjazott pedig egy-egy szuper társasjátékot is nyerni fog!
Kérjük a kedves szülőket, nagyszülőket, bátorítsák gyermekeiket, unokáikat a rajzversenyen való részvételre!
41. alkalmommal rendezte meg nyári táborát a Kegyelem Alapítvány, ahol Krisztus tanítása mellett az emberi kapcsolódások állnak a középpontban. A baptista gyökerekkel rendelkező alapítvány célja a gyermekek és fiatalok hittel teli, egészséges testi-lelki fejlődésének támogatása.
Idén harmadik alkalommal került megrendezésre a budai Várban a protestáns felekezetek értékeit felvonultató rendezvény az államalapítás ünnepéhez kapcsolódóan. Három helyszínen várták a látogatókat a részt vevő egyházak – a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Baptista Egyház és a Magyarországi Metodista Egyház – könnyű- és komolyzenei koncertekkel, előadásokkal, gyermekprogramokkal.
Fotó: Mészáros István
A Bécsi kapu téri evangélikus templomban a gyermekfoglalkozást követően 11 órakor kezdődött a kórustalálkozó, amelyen a Baptista Központi Énekkar is fellépett Oláh Miklós és Tóka Ágoston vezényletével. Az énekkar hangzása egyszerre volt fegyelmezett és lélekemelő, nem véletlen, hogy a közönség vastapssal köszönte meg a koncertet. A délután folyamán a templom adott otthont az orgonamaratonnak is. Tóka Ágoston orgonaművész improvizációval, valamint Rheinberger és Gárdonyi Zsolt műveivel varázsolta el a közönséget.
Fotó: Mészáros István
A Kapisztrán téri programsorozat már délelőtt különleges élményt kínált. Mikes Balázs teológus előadásai – A teremtés kárpitja, Bábel tornya, Ézsau és Jákob – segítettek új szemszögből látni a jól ismert bibliai történeteket, a kapcsolódó társasjátékok pedig játékos formában vonták be az érdeklődőket.
Fotó: Mészáros István
A nap másik különleges eseménye a Seregek Ura Bibliai Múltidéző Kör bemutatója volt. A bibliai korok világát fegyverekkel, páncélokkal és korhű tárgyakkal idézték meg, sőt, harci jeleneteket is láthattunk – a közönség egy időre valóban úgy érezhette, mintha a Szentírás történeteinek idejébe csöppent volna, és még egy „igazi” egyiptomi hercegnő is tiszteletét tette a harctéren.
A Nemzeti Levéltárban „Egyedül az Írás” címmel időszaki kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők, amely a Bibliára mutató reformátori jelmondatot állítja középpontba. A tárlat a III. Protestáns Sokadalom keretében került bemutatásra, és arra hívott, hogy felfedezzük azt a szellemi örökséget, amelyet a református, evangélikus, baptista és metodista felekezetek adtak nemzetünknek. A bemutatott dokumentumok egyszerre tanúskodtak a hit gazdagságáról és azokról a történelmi küzdelmekről, amelyekben e közösségek részt vállaltak. (A tárlat a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány együttműködésével jött létre.)
Fotó: Mészáros István
Délután a Nemzeti Levéltár adott otthont több beszélgetésnek is, ahol közösségünk képviselői is szerepet vállaltak. Az „Egyház és megmaradás” című panelbeszélgetésen dr. Mészáros Kálmán, a Baptista Teológiai Akadémia rektora szólt hozzá az egyház és nemzet kapcsolatának kérdéseihez. A professzor rámutatott, hogy a baptisták kezdettől bibliás mozgalomként éltek, és küldetésük az első világháború után Erdélyben különösen is áldássá vált, amikor a reformáció üzenete rajtuk keresztül más népekhez – például a románokhoz – is eljutott, megtartva elevennek a kisebb magyar egyházakat.
Fotó: Mészáros István
Később az ifjúsági értékpreferenciákról szóló kerekasztalt Nagy Bálint (a BTA hallgatója, aki egyben a Kossuth rádió riportere) vezette – az ő moderálásával tartalmas beszélgetés alakult ki arról, hogyan szólíthatjuk meg a Z generációt.
Közben a Kapisztrán téren a Szegedi Ökumenikus Gospel Kórus és zenekar lépett színpadra. A szegedi baptista gyülekezetből indult formáció alapító karnagya és művészeti vezetője Baloghné Kovács Magdolna. Repertoárjukban gospel, spirituálé és afrikai dallamok szólaltak meg – a népes közönség is be-bekapcsolódott a koncert ismertebb énekeibe.
Fotó: Mészáros István
A baptista szolgálatok mellett nagy öröm volt látni és hallani a református, evangélikus és metodista testvéregyházak fellépéseit is. Mindegyik közösség a maga hangján és hagyományaiból merítve ajándékozta meg a hallgatóságot, de közös élményünk mégis az volt, hogy ugyanannak az Úrnak dicséretében egyesültünk. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány által szervezett rendezvény emlékeztetett arra, hogy sokféleségünk nem elválaszt, hanem gazdagít bennünket, és amikor együtt ünneplünk, megtapasztalhatjuk a Krisztusban való testvéri egységünket.
2025. június 15-én ünnepi istentiszteleten tett bizonyságot megtéréséről két fehérruhás a Derecskei Baptista Gyülekezetben. Kun Rebeka és Balogh Krisztina fiatal leányok, akik meghallották az Úr hívását, de mindkettőjüknek időre és egy belső vívódásra volt szüksége ahhoz, hogy meghozzák a döntésüket mellette. De eljött az a nap, amikor szívükben végérvényesen eldőlt: követik Jézust.
Az alkalom kezdetén felcsendült az „Ó, boldog nap, amelyen én, Megváltóm, elfogadtalak” kezdetű ének, és akik őszinte szívből énekelték, újra átélhették a bűnbocsánat örömét és a megváltás ajándékát.
Ezután Milák Sámuel testvérünk a Példabeszédek igeverseivel buzdította a gyülekezetet:
„Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged; kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára. Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.”
Ezek az örök érvényű igék indítottak bennünket hálára, és hisszük, hogy mindez az Úr kegyelméből valósággá válik a bemerítkezők életében is.
Gyermekeink énekszolgálata után Izsó István vendég lelkipásztor az egykori Saul (Pál apostol) és Jézus találkozásának története kapcsán emlékeztetett arra, hogy az
Úrral való találkozás mély nyomot hagy az ember életében. Ha ez az esemény igazi megtérést eredményez, többé már nem nehéz a régi élettel szakítani. Aki találkozott Jézussal, annak nemcsak kívülről, hanem belülről is meg kell változnia. A találkozás pedig nem csupán egyszeri élmény, hanem egy életen át tartó folyamat, napról napra formál, évről évre közelebb von az Úrhoz, aki egyre drágábbá, egyre édesebbé válik számunkra. Ne elégedjünk meg azzal, ahol éppen tartunk – lelki életünkben mindig törekedjünk mélyebb és folyamatos közösségre azzal a Jézussal, aki mindenben példát adott nekünk!
A bátorító igei üzenetet a megtérők személyes, rövid bizonyság- és fogadalomtétele követte.
A bemerítést Herczegh Sándor lelkipásztorunk végezte.
Ezután két fiatalember őszinte tanúságtételét halhattuk, melyekben megtérésükről számoltak be, majd következtek az áldást kérő imádságok az új életekre. Az ünnepi alkalmat a szeretetteljes köszöntések zárták, melyek a gyülekezet, az ifjúság, a családtagok és a vendégek részéről hangzottak el. Rebeka édesapja már örömmel vallhatta meg:
„Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.”
A köszöntésekben újra elhangzott az egyszerű, mégis mély értelmű kijelentés, amely jól tükrözi az alkalom lényegét: nem az számít, hogy milyen háttérből jössz és fizikailag hol születtél, hanem hogy volt-e valódi találkozásod Jézussal a kereszt tövében.
Ismét hangzott a jól ismert igevers:
,,Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?”
Az ünnepi alkalmat szeretetvendégség zárta, ahol kötetlen közösségben örülhettünk együtt. Zárógondolatként: „Minden forrásotok Jézus legyen!” Mert ő az, aki elegendő, kielégítő, teljes és gyönyörűséges.
Rebeka, Krisztina! Kívánjuk, hogy a most elkezdődött lelki utatok – a miénkkel együtt – az örök életbe vezessen!
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
