181 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2025. aug. 24. Révész Péter igehirdetése a 2Pt 3:17-18 igeversek alapján. Székesfehérvári Baptista Gyülekezet
„17Ti tehát, szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek.18Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2Pt 3:17-18)
2860 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2025. aug. 24. Kaszala István lelkipásztor igehirdetése a Mk 10:46-52 igeversek alapján. Kecskeméti Baptista Gyülekezet
„46Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett.47Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!48Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!49Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged!50Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz.51Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak.52Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.” (Mk 10:46-52)
917 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2025. aug. 24. Kegyelem veletek – A levél zárszava. Kübler Dániel igehirdetése a 2Tim 4,19–22 és az 1Kor 1,23 – 2,2 igeversek alapján. Wesselényi utcai Baptista Gyülekezet
„19Köszöntsd Priszkát és Akvilát meg Onésziforosz háza népét!ApCsel 18,2;2Tim 1,16-1720Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen.ApCsel 19,22;ApCsel 20,4;ApCsel 21,29;Róm 16,2321Igyekezz a tél beállta előtt megjönni! Köszönt téged Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és a testvérek mind.22Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!” (2Tim 4,19–22)
„23mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság,24de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége.25Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél.26Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők.5Móz 7,727Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket,1Sám 16,7;2Kor 4,728és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket,29hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.5Móz 8,17-18;Róm 3,27;Ef 2,930Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá,31hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.”Jer 9,23 1Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét.2Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” (1Kor 1,23 – 2,2)
Cím:
1077 Budapest, Wesselényi utca 53.
Lelkipásztor:
Kübler János
Állandó alkalmak:
Vasárnap 9,30: imaóra és istentisztelet Vasárnap 17 órától istentisztelet Csütörtök 18,30: bibliatanulmányozás Péntek 18 óra: ifjúsági óra
Ápoljuk egymással a kapcsolatot! Imakérésekkel lehet imacsoportunkhoz fordulni, melyről többet honlapunkon lehet megtudni. http://wessi.hu/imakeres-kuldese/
291 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2025. aug. 24. #baptista#IT#ubgy Nagy Bálint igehirdetése a Királyok második könyve 18. rész, 1-8 igeversek alapján. Újpesti Baptista Gyülekezet
„1Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak a fia, Júda királya.2Huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Abí volt, Zekarjá leánya.3Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan ősatyja, Dávid tette.1Kir 15,54Megszüntette az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, és kivágatta a szent fákat. Darabokra törette a rézkígyót is, amelyet Mózes készített, mert Izráel fiai mindaddig tömjéneztek neki. Ezt a kígyót Nehustánnak nevezték.2Kir 15,35;4Móz 21,8-95Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána.2Kir 23,256Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek.7Ezért vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt. Fellázadt Asszíria királya ellen, és nem szolgálta őt.8Leverte a filiszteusokat egészen Gázáig és környékéig, őrtornyaikat és megerősített városaikat egyaránt.” (2Kir 18:1-8)
Cím:
1043 Budapest, Kassai u. 26.
Lelkipásztor:
Mészáros Kornél
Állandó alkalmak:
Vasárnap 9 óra imaóra 9 óra bibliaóra gyermekek részére 10 óra istentisztelet 17 óra istentisztelet
kedd 18 óra imaóra (kivéve december, január és a nyári hónapok!) csütörtök 18 óra bibliaóra péntek 18 óra ifjúsági bibliaóra
669 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2025. aug. 24. Kiss János lelkipásztor igehirdetése a Lukács evangéliuma 22:31-46 igeversek alapján. Debreceni Baptista Gyülekezet
„31Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,Jn 13,7-3832de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!Jn 21,1533Ő így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is!34Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.35Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor kiküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben – válaszolták.36Majd ezt mondta nekik: Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.37Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „És a bűnösök közé sorolták.” Mert ami felőlem megíratott, az most beteljesedik.Ézs 53,1238Erre így szóltak: Uram, íme, van itt két kard. Ő pedig azt felelte: Elég! A Gecsemáné-kertben39Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.40Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!41Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:42Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.43Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.44Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.Zsid 5,745Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, és látta, hogy a szomorúságtól kimerülve alszanak.46Ekkor így szólt hozzájuk: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” (Lk 22:31-46)
201 megtekintés 2025. aug. 26. Meláth Attila lelkipásztor igehirdetése a 2Kir 18:3-5 igeversek alapján. Váci Baptista Gyülekezet
„3Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan ősatyja, Dávid tette.1Kir 15,54Megszüntette az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, és kivágatta a szent fákat. Darabokra törette a rézkígyót is, amelyet Mózes készített, mert Izráel fiai mindaddig tömjéneztek neki. Ezt a kígyót Nehustánnak nevezték.2Kir 15,35;4Móz 21,8-95Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána.2Kir 23,25„ (2Kir 18:3-5)
Vasárnap 10:00 Istentisztelet (gyülekezeti közös imaóra, a gyermekeknek csoportos foglalkozás, igehirdetés, bizonyságtételek, zenei szolgálatok) Csütörtökön nyáron 19:00, télen 18:00: Biblia-tanulmányozó alkalom Péntek 17:00 Ifjúsági óra Facebook oldalunk
„József, elutaznál Kenyába, hogy megtartsd első mesterképzésünket ott?” – tette fel nekem a kérdést hat évvel ezelőtt a TCM Nemzetközi Intézet elnöke, dr. Tony Twist.
Azóta minden esztendőben örömmel térek vissza Nairobiba, hogy a szervezeti vezetőképzésünk hallgatóit oktassam. Leginkább missziológiát, tanítványképzést tanítok. Sőt, valójában nem is pusztán tanítványképzésről van szó – hanem arról a még nagyobb örömről, amelyet a „tanítványnevelők nevelése” jelent.
Hallgatóink sokféle háttérből érkeznek: iskolaigazgatók, pedagógusok, segélyezési szakemberek, szociális munkások, lelkipásztorok, sőt püspökök különféle felekezetekből. Idén augusztusban már a második diplomaosztót ünnepelhettük Nairobiban – Isten kegyelméből. Ezek a diplomák számukra (és számunkra) többek egyszerű okleveleknél: valóságos útlevelek, amelyek új, szélesebb szolgálatok kapuit nyitják meg. Többük esetében szó szerint más országokba jutnak el ezek által, hogy ott képviselhessék és terjesszék a hitüket.
Egyik hallgatóm így szólt hozzám: „Professzor úr, annyi mindent tanított nekünk!” Azonban az igazság az, hogy ők tanítottak engem még többre – lelkesedésre, elkötelezettségre, határtalan hűségre.
Lukács evangéliuma feljegyez egy különleges pillanatot, amikor Jézus Krisztus a legpozitívabb érzelmi állapotát fejezte ki, ami csak rögzítésre került az Írásban: „ujjongott”. Nem a saját sikerei, nem is a csodái miatt történt ez. Akkor került erre sor, amikor tanítványai visszatértek a küldetésből, és elmondták, mit cselekedett rajtuk keresztül az Isten. Jézus öröme nem önmagában, hanem az övéiben volt teljes. Nem saját eredményeinek örült a legjobban, hanem a tanítványaiéinak. Ezt az örömet ismertem meg én is az elmúlt évek során.
Legutóbbi osztályomból az egyik hallgató a fővárostól távol, a rendille törzs között szolgál mindazzal a „töltettel”, amit a képzéseink során átvesz. Egy másik hallgatónk, aki püspökként számos gyülekezet és lelkipásztor vezetője, új látással és megerősödve vezeti immár szolgálatát, mint aki számára „új dimenziók nyíltak”. Egy idén diplomát kézhez kapott diákunk, Timothy hosszú évek óta presbiterként szolgált. Ahogy sorra végezte a TCM képzéseit, először a nagyon nagy méretű gyülekezetének tagjaitól, majd felekezetének vezetőitől hallotta: „Annyira éretté váltál, hogy elérkezett az idő: vezető lelkipásztori szolgálatra hívunk.”
Az évzáró ünnepségen az osztályelnök így mondott köszönetet nekem: „Prof’, nemcsak a tananyagot adtad át nekünk, hanem az egész életedet is megosztottad velünk. Köszönjük őszinteségedet, hogy semmit sem titkoltál el. Ugyanannyit tanultunk a küzdelmeidből, botlásaidból – és a kitartásodból, mint az előadásaidból.”
Csodálatos volt átélnem azt is, hogy ők is megnyitották előttem az életüket: szolgálhattam gyülekezeteikben, járhattam otthonaikban, karomba vehettem gyermekeiket, sőt két hallgatóm menyegzőjén szolgálhattam is.
Krisztus Urunk legnagyobb örömének forrása nem saját „sikerességében” volt. Tanítványai gyümölcsei láttán ujjongott.
Jézust követem – ezért magam is ilyen szeretnék lenni. Lassan megy a Krisztus képére történő átváltozás nekem… De legalább ezen a területen hasonló lehetek hozzá: legnagyobb örömöm nem a saját „sikereimben” van, hanem abban, amikor hallgatom tanítványaim bizonyságtételeit, hogy miként használja őket az Úr egyre gazdagodó gyümölccsel.
Ez a lelki nagyszülőség öröme. Csodálatos dolog gyermeket nemzeni, szülni, de még magasabb rendű öröm, amikor megtudjuk, hogy a mi gyermekeink sem meddők: ők is képesek életet adni másoknak. Ez az öröm még önzetlenebb – és osztozok benne mindazokkal, akik hűségesen imádkoznak és támogatnak ezekben a szolgálatokban.
Örüljünk hát: a mennyei Atya használ bennünket! És ujjongjunk, amikor azt tapasztaljuk, hogy lelki gyermekeink gyümölcsöt teremnek!
A Miskolci Nyitott Ajtó Baptista Általános Iskola és Óvoda 2024 őszén különleges tehetséggondozó programot indított „Láss csodát!” címmel, amely egy tanéven át kínált tartalmas, sokszínű és élményalapú tanulási lehetőséget a tehetséges diákok számára. A Nemzeti Tehetségprogram támogatásával megvalósult projekt célja az volt, hogy a gyerekek játékos, kreatív és felfedező tevékenységeken keresztül fejlesszék tudásukat, önismeretüket és szociális készségeiket, kiteljesítsék tehetségük erős oldalát.
A program gerincét a heti rendszerességgel megtartott, tanórán kívüli tehetségsegítő foglalkozások adták, melyek különböző témakörökre épültek: víz, természet, változás, mozgás, illetve a világ felfedezése a művészetek és a tudomány eszközeivel. A diákok részt vettek természettudományos kísérletekben, kézműves műhelyekben, drámajátékokban, művészetterápiás foglalkozásokon, valamint kommunikációs és önismereti fejlesztéseken. A foglalkozásokat a tantestület elkötelezett pedagógusai vezették, akik minden alkalmat úgy alakítottak, hogy a tanulók érdeklődésére, erősségeire és egyéni fejlődési útjaira épüljön. A műhelymunkák során olyan témák is előkerültek, mint a globális felmelegedés, az újrahasznosítás, a víz körforgása, az élőlények alkalmazkodása vagy éppen a művészet eszközeivel való önkifejezés.
A gyerekek ellátogattak Lillafüredre, a Szent István barlangba, valamint a debreceni Agóra Tudományos Élményközpontba is, ahol interaktív formában ismerkedhettek a természettudomány világával. Az élményprogramok célja az ismeretszerzés mellett a közösségi élmény erősítése és a motiváció fenntartása volt.
A tanév végéhez közeledve a résztvevők egy különleges tehetségnapon mutatták be munkáikat a Miskolci Egyetemen, ahol a program zárásaként néhány tanuló bemutatkozhatott. A rendezvényt prof. dr. Horváth Zita, az egyetem rektora nyitotta meg, a kiállítás egészen július 2-ig volt megtekinthető.
A „Láss csodát!” nemcsak program, hanem élmény, amely hosszú távon is nyomot hagy a gyerekek fejlődésében. A résztvevők nemcsak új ismereteket, hanem önbizalmat, kapcsolatokat és egy olyan élménygazdag tanulási folyamatot kaptak, amely életre szóló hatással lehet rájuk.
Az „NTP-TEHETSEG-24-0059” pályázati azonosítón nyilvántartásba vett, „Láss csodát” című pályázatot 4966000 forinttal támogatja a Nemzeti Tehetségprogram és a Kulturális és Innovációs Minisztérium. A program megvalósítása 2024. szeptember 1. – 2025. augusztus 31. között zajlik.
„Ezen az Úton tanultuk látni magunkat, látni egymást játékok és a művészet eszközein keresztül.
Megpillanthattuk a magunk teljes arcát, de csak akkor, ha a piciny kozmetikai tükröt valaki más tartotta a kezében. Segítettünk egymásnak, ahogy az irgalmas samaritánus is lehajolt és könyörült az úton talált elesetten.
Mint a ravennai székesegyház mozaikdarabjai, úgy álltak össze a hét üzenetei egy gyönyörködtető egységgé, amit festményben, grafikában, metszetben, fotóban vagy irodalmi alkotásban kifejezve örökítettünk meg.
Feltöltődés és inspiráció, amit ez a pár nap szerzett számomra. Hála érte!”
Fotó: Nagy Hanna Viola
Leves és rizstészta
A bevásárlóközpont folyosóit ázott emberek árasztották el. Tocsogó nadrágszárak, ázott fürtök jelezték, csak pár perce érhettek a menedékbe. A székek hűvös felülete percekig őrizte az ott pihenők nyomát.
Ő ért először a választott asztalhoz. Kockás flaneling, sötétkék pufi mellény. Őszes, rövid haja szalmakazal. Kézzel készített patchwork táskáját gondos mozdulattal a szék támlájára akasztotta, amit a fal mellé húzott, és várakozón elhelyezkedett. Hamarosan telerakott tálcákkal, energikus léptekkel, fehér hajjal megérkezett a fia. Anyja mosolyogva csóválta a fejét a temérdek ételt látva. Különösen egy lila leves látványa lepte meg. Még a tálak rendezése folyt, amikor megérkezett egy sötétbarna hajú, alacsony nő és hasonló termetű, tíz év körüli lánya. Meleg tekintettel üdvözölte az asszonyt, miközben leült mellé. Néhány udvarias mozdulat után a társalgás angolra váltott – a meny, a férfi és a kislány élénken beszélgettek, miközben az asszony kíváncsian figyelte őket. Ételek kerültek ide-oda a tányérokon. A nagymama bizonytalanul nézte az ismeretlen ázsiai fogásokat. Tagolt magyar szavakkal próbálta elmagyarázni menyének, hogy ő nem ismeri ezeket az ételeket, és azt sem tudja, hogyan kell őket enni. A kislány egy dacos nézéssel kotorta arrébb az orra elől a leveses tálat. – Too spicy, Mama! – dünnyögte, mire az édesanyja elnevette magát, majd a nagymama felé fordult.
– Mama, do you want to try? It’s only a little spicy, nem erős lenni – mondta, és már emelte is a kanalat, de az idős asszony finoman eltolta a kezét.
– Köszönöm, kedvesem, de én… én nem tudom, mi ez. Mi van ebben? – kérdezte, miközben zavartan a fiára nézett. A férfi épp az egyik tálból próbált valami ragacsos rizses ételt halászni pálcikával.
– Ez pad thai, anyu. Tudod, rizstészta, mogyoró, zöldség. Teljesen rendben van – mondta félig a szája sarkából anélkül, hogy felnézett volna.
– Rizstészta… hát jó, de én kanalat kérek, mert ezt nem tudom – bökött a pálcikák felé. Menye gyorsan nyújtott is egy kanalat, de a mozdulata túl gyors, túl rutinos volt. Mintha már sokszor végigjátszották volna ezt. A nagymama zavartan vette kézbe az evőeszközt, és megpróbált egy falatot a szájához emelni, de félúton megállt. A tészta visszacsúszott a kanálról, néhány darab a tál mellé esett.
– Ó!… – motyogta. – Régen minden egyszerű volt. Egy tányér leves, egy szelet kenyér… nem kellett gondolkodni rajta.
A fia felpillantott, csak egy pillanatra.
– Anyu, ez nem olyan bonyolult. Kicsit nyitottabban kéne hozzáállni.
– Nyitott? Hát lehet, hogy én már régi vagyok ehhez. A múltkor is… A mondat itt félbeszakadt, mert a kislány kiborította az üdítős poharát. A férfi törlőkendőt keresett, a meny szalvétákkal itatta a lecsöpögő ragadós szirupot, és igyekezett menteni a helyzetet.
A nagymama hátradőlt és a zsibongó pláza neonfényei között egyre kisebbnek érezte magát. A fia visszatelepedett mellé, és közben egy pillanatra megtorpant, ahogy észrevette anyja arcán az üres, elrévedt tekintetet.
– Mama, minden rendben?
Az idős asszony lassan bólintott.
– Persze, csak… kicsit elfáradtam. Néha olyan érzésem van, hogy ez a világ elszaladt mellettem, és már csak nézek utána.
A férfi elcsendesedett. A tányérok gőze már elült, a pad thai langyosra hűlt. A kislány vidáman kacagott valamin, a meny egy új falatot kínált. De a nagymama már nem nyúlt érte. Csak ült ott, kezei összekulcsolva a patchwork táska öblén, és próbált belesimulni a jelenbe, amely idegen volt, és nem az ő nyelvén beszélt.
A menyére pillantott, aki épp a gyermekének igazgatta a pólóját. Kedves mozdulat volt, de ott bujkált benne valami feszültség is. A nagymama észrevette, ahogy az ázsiai nő megfeszül, amikor egy közeli asztalnál ülő fiatal pár végigméri őket. Egy röpke pillantás, egy félrefordított tekintet – hang nélkül mondott ítélet.
A nagymama ekkor egy kicsit kihúzta magát a székben. A táskájára tette a kezét, és halkan szólalt a fiához:
– Néha azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki nem találja a helyét ebben a világban, de belátom, hogy másnak is nehéz.
A meny meglepetten felnézett, a tekintetük találkozott. Nem szóltak, de ebben a csendben összeért a lelkük. Két generáció, két kultúra – és mégis hasonló szelíd kívülállóság. A zsibongó pláza hangja most halkabbnak tűnt. Mintha ketten egy kis szigetre húzódtak volna, ahol ugyan még mindig nem beszéltek közös nyelven – de végre igazán értették egymást.
Találkozások
Amint sikerült megmozdítania, a kis lejtőn már szinte irányítatlanul csalingázott a nagy sárga gyűjtőedény. Az áhítat csendjét megtörte a kerekek ütemes csikorgása. A látogatók ijedten húzódtak az út két oldalára, és próbálták elkerülni a kukából kilógó fakó művirágok érdes leveleinek érintését. Néhányan értetlenkedve nézték a műveletet, megjegyzéseket tettek a kuka helyén kialakult kaotikus állapotokra és Pistike módszereire.
A nagy forgalomra tekintettel a temető kapujában polgárőrök álldogáltak. Egyikük harsányan beszélgetett és közben laza mozdulatokkal hajtotta el a kocsikat a nagykapu közeléből. A főtér felől érkező X5-ös gyors tempóban kanyarodott a kapubejáróba. A kormánynál ötvenes férfi, festett haja és szakálla makulátlan harmóniát mutatott kigyúrt felsőtestével. Mellette húsz év körüli partnere tökéletesen kontúrozott szájjal és mély dekoltázzsal néz szembe a világgal.
Még mielőtt a polgárőr bármit mondhatna, a lassan leereszkedő ablakból a kiharsogó zenével együtt érkezik egy rokkantkártya, amely számukra megnyitja a kapukat. A következő pillanatban a feltáruló kapuszárnyak mögül előbukkan Pistike és a nagy sárga szörny.
Pistike születésekor műhiba történt. Azóta sántít az egyik lábára, és fejét furcsán oldalra fordítja. Olyan, mintha mindig alulról kémlelné a körülötte lévőket. Még csak egy hónapja dolgozik itt, mióta múlt hónapban elvették a járulékokat, mert „munkaképessége sokat erősödött”.
Pistike nem tudja jól felmérni a helyzetet. A halk puffanással megálló kuka mögül kikukucskál és rémülten néz körül. A polgárőrök elnémulva figyelik az eseményeket. Mielőtt bármit mondhatnának, Pistike oldalról taszajt a kukán, ami billegve elindul és besorol a többi edény közé. Az ötvenes pasas hangosan szapulja és fenyegeti Pistikét, közben lassan begördül a kapun.
– Pistike az osztálytársam volt – mondja mellette a nő, és kontúrozott szájjal rámosolyog az oldalról felfelé bámuló rémült fiúra.
Újratervezés
– Helló, Son! Miben segíthetek?
– Helló, Szidi! Keresd meg, mikor tudok indulni leghamarabb Damaszkuszba!
– Máris mondom. A busz egy óra múlva indul, menetideje: 7 óra 35 perc.
– Hét óra? Nekem ennyi időm nincs! Minél hamarabb ott kell lennem!
– Értem. A magánrepülőt elvitte a felesége, vásárolni ugrott Kairóba. A repülőjárat három óra múlva indul, menetideje: 4 óra 25 perc. Figyelmeztetem, hogy az utazás most nagy kockázattal jár, bármikor lezárhatják Izrael vagy Jordánia légterét. Szárazföldi megközelítés esetén a buszok konvojban közlekednek az esetleges támadások kivédése érdekében.
– Tudod te, kivel beszélsz?! Velem nem szórakozhat senki! Olyan védelem alatt állok, hogy nem köszöni meg az, aki az utamba áll!
– Rendben, uram! Akkor foglaljam a jegyeket?
– Igen, persze a szokásos módon, a bevetés szerinti protokollt használd! Két, nem inkább három ügynököt viszek, szétszórtan. Kettő velem, egy az előttem haladó buszon. Ha visszatért a feleségem, küldje utánam a magángépet, fegyveres kíséret is legyen rajta! Ha Isten velünk, népes csapattal térünk vissza!
– Intézem! Ha gondolja, értesítem az édesanyját, hogy a közelben lesz. Emlékeztetném, hogy ígéretet tett, hogy ha arra jár, felkeresi a rokonokat Tarsisban.
– Meg ne próbáld! Még a végén keresztülhúzza a terveimet. Szidi, te huncut! Majd máshonnan szerez kóser süteményt!
– Értettem. A kocsi fél óra múlva a szálloda hátsó bejáratához gördül. Kéz- és lábtörést!
A busz ringatózva hagyta el Jeruzsálem utcáit. A környék már csak nyomokban emlékeztetett a kétezer évvel ezelőtti tájra. A Jordán keleti partján haladtak tovább, már eltűnt a régen vadban gazdag Hule-mocsár, a Golán-fennsíkra vezető meredek kaptató. A Hermon-hegy masszív tömbjét baloldalt maguk mögött hagyva a buszok lassan leereszkedtek a termékeny Haurán síkságra. Ahogy a Hermon csúcsának körvonalai fokozatosan elhalványultak mögöttük, a nap is nyugovóra tért. Ez kicsit enyhítette a forróságot, amit még a klímával lehűtött busz belsejében is érezni lehetett. Besötétedett, a buszon utazók feje kábultan billent jobbra-balra egy-egy kanyargósabb útszakaszon.
Hirtelen, a semmiből eléjük kanyarodott egy kamion, legalábbis úgy fénylett, mint az üdítőskocsi karácsonyi reklámja. Az utasok káromkodva értetlenkedtek.
– Mindenki őrizze meg a nyugalmát! Majd én megnézem, mi történt! – állt fel a helyéről segítőkészen Son, nyomában a két segítője.
Ahogy kiszállt a buszból, a felé áramló fény tovább erősödött, mintha többszörösére kapcsolt reflektorokkal nézett volna szembe. Minél jobban erőltette a szemét, annál kevésbé volt képes felfogni a jelenséget. Kezét előrenyújtva próbált közelíteni az ismeretlen felé még mindig azzal a meggyőződéssel, hogy majd ő eloszlatja a közeledő veszélyt. Kísérete értetlenül nézte, ahogy főnökük hirtelen a földre rogyott. Nem láttak semmit, de egy különösen erős hangot visszhangzott a völgy…
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
