A Központi gondolat augusztusi adásainak a váci Adullám kávézó ad otthont, ahol az egyházunk által szervezett Baptista Művészeti Alkotóhét alkalmai is zajlottak. Boros Dávid e heti beszélgetőpartnerei Mikes Krisztina és Balázs, az alkotóhét művészeti vezetői.
Kommunikációs kérdőív 2022
Kedves testvérünk, barátunk, fontos számunkra a véleményed! Kérjük, támogasd munkánkat ennek a kérdőívnek a kitöltésével, mely nagy segítséget jelent a Magyarországi Baptista Egyház kommunikációjának formálásában. A kérdések megválaszolása kb. 12−15 percet vesz igénybe.
A kérdőív elérhető az alábbi linken:
https://forms.gle/dwoWyutuV4uF6Mak8
Kérünk, hogy továbbítsd másoknak is gyülekezeti-baráti kapcsolataidon keresztül ezt a lehetőséget, hogy minél szélesebb körű visszajelzést kapjunk további szolgálatunkhoz.
Ha pedig kíváncsi vagy az „eredményre”, a kérdőív kitöltésének utolsó mozzanataként iratkozz fel egyházunk induló kommunikációs hírlevelére, amelyben havi összefoglalót küldünk a legfontosabb hírekről, eseményekről, tartalmakról, hogy ne maradj le semmiről. A feliratkozók között egy 10.000 Ft értékű könyvcsomagot sorsolunk ki.
Köszönjük az idődet és az őszinteségedet!
Szeretettel: Kommunikációs és Kulturális Osztály
Ünnep, haza, kenyér
Az alábbi ünnepi cikk 2016-ban jelent meg a Békehírnökben. Az egész világot érintő Covid-járvány előtt. Akkor még nem sejtettük, hogy hamarosan lesz olyan nyár, amikor bár szeretnénk, nem találkozhatunk Tahiban. Ahogyan azt sem gondoltuk, hogy háború tör ki a szomszédunkban. Mennyit változott a világunk azóta! A cikkben leírt gondolatok mégis igazak maradtak. (A Békehírnök szerk.)
Milyen természetessé vált mindnyájunk számára, hogy nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án beszélünk az államalapításról, a kenyérről, hogy tűzijáték van, és a közeli vasárnapon mi baptisták Tahiban is találkozunk. Magyar hazánk, magyar népünk fontos számunkra. Különös erő tartja egyben a nemzetet, hiszen sokan évek, évtizedek óta nem élnek már e hazában, mégis teljes valójukkal magyarnak vallják magukat. Összetartozunk. Emlékezünk az államalapításra, az évezredes múltra, hősökre, elődeinkre. Meghatározó, hogy kik vagyunk, kikhez tartozunk.
Változik a társadalom, a kultúra, a gondolkozás, és néha köszönőviszonyban sem vagyunk régi hagyományainkkal. Pedig érdemes lenne visszanyúlni a múltba, tanulni a régiektől, követni jó példájukat. Mit tennének ma ők?
A kenyérkérdés is előttünk van mindennap. Modern korunk elszakított bennünket a kenyér útjának végigkísérésétől, így más az üzenete is. A régi családok életének aktív része volt a kenyér elkészítése. Kezdve a szántástól, a vetésen át az aratásig, a cséplés, az őrlés, a liszt szitálása, a kenyér dagasztása, és végül a kemence forrósága. Amikor szétáradt a frissen sült kenyér illata, hála töltötte be az emberek szívét, hogy újra van ennivaló.
Manapság a kenyér a szupermarket polcán „terem”. Mindig van, és sokféle található az üzletben. Jobb, rosszabb, sokféle ízű, de az ősi kenyér zamata nem nagyon lelhető már fel. Pedig fontos lenne ismerni, tudni, szeretni. Hálát adni érte.
Jézus Krisztus arra tanít minket, hogy az Isten országa fizikai szemmel nem látható, de jelen van minden kor hívői által a világban. Fontos a magyarságunk, a hazánk, a körülményeink, de mindennél fontosabb, hogy kihez tartozunk. Az első században Antiókhiában volt a városban egy embercsoport, akikről úgy látták, hogy különböznek a többiektől. A kívülállók figyelték az életüket, és úgy látták, hogy Krisztusra hasonlítanak. Elkezdték egymás között krisztusinak nevezni őket. Micsoda névadás! A keresztény név azóta is fennmaradt, de az eredettől jókora távolság választ el. Valóban felismerhető közösségeinkben az értünk emberré lett, meghalt, feltámadt Úr, akinek adatott minden hatalom? Hozzá tartozunk, az ő nevét viseljük, felelősségünk, hogy hitelesen tegyük ezt.
Krisztus a király! A nagy Király!
A kenyérügy is hozzá köt bennünket. Az eredeti életkenyér Jézus Krisztus. Ő a megtört kenyér, az érettünk megtört kenyér, aki életét adta a barátaiért. Belőle élünk, ő ad erőt, képességet, boldogságot. Amikor annyiféle hamis kenyérrel próbálnak félrevezetni, létfontosságú megismernünk az igazit, a mennyből alászállt Kenyeret, az Úr Jézust.
Az augusztus 20-i tűzijáték káprázatosan szép. Mindenki az ég felé néz, álmélkodik, gyönyörködik a fénysugarakban, a kinyíló égi virágokban. Sokszor éreztem tűzijáték alatt, hogy egy szempillantás, és nyílik az ég, és megjelenik az én Uram, a mi Urunk, Jézus Krisztus. De még vár, még adott időt, kegyelmi időt. Amikor az Emberfia megjelenik az ég felhőin tündöklő ragyogásban, akkor sokan boldogan kiálthatjuk: „Jövel, Uram Jézus!” De egyben drámai nap is lesz az. Akik nem krisztusiak, azok rettegve nézik az Érkezőt.
Ezen az ünnepen Tahiban is azért gyülekezünk össze, hogy róla, Jézus Krisztusról beszéljünk, előtte hódoljunk, vele ünnepeljünk! Ő az életünk, az ünnepünk középpontja. Jöjjetek, hirdessük együtt az ő nagy tetteit!
Mészáros Kornél
Tahi konferenciai előrejelzés!
Készülünk az idei Tahi konferenciára. Az időjárási előrejelzések bizonytalanok, de lehetséges, hogy vasárnap esni fog az eső Tahiban. Miközben az esőért mi is imádkozunk és várjuk, fel kell készülnünk a konferencia ilyen lebonyolítására is.
Csapadékos időjárás esetén a Jeruzsálem épületében fogjuk megtartani az ünnepi alkalmat. Ebben az esetben a kültérre tervezett programok elmaradnak, azonban mindazok, akik a Jeruzsálem épületében elférnek (kb. 2-300-an), a tervezett konferenciai program részesei tudnak lenni.
Szeretettel várjuk a testvéreket, és köszönjük megértésüket!
Az MBE elnöksége
Arts’ok 26: Illési Erika hegedűművész, a Budapesti Fesztiválzenekar elsőhegedűse
Rövidített interjú a Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.
Jelentős része a zenei pályádnak, hogy gyermekekkel foglalkozol. Te milyen kisgyerek voltál?
Hiperaktív vadóc kislány voltam, aki a legmagasabb fa tetejéről integetett az anyukájának, és a legmagasabb mászókák legfelső korlátjáról lógott fejjel lefelé fél lábbal, és akinek ekkor az anyukája majdnem szívinfarktust kapott, mert nem tudta, hogy merjen-e hozzám szólni vagy sem. Kimondottan életveszélyes kislány voltam.
Kakaókoncert 
Zenevár 
Mikor jöttél rá arra, hogy remekül megy neked a kapcsolatteremtés a gyerekekkel?
Mondhatom, hogy én magam is gyerek vagyok, ami nehéz, mert felnőtt üzemmódban kell létezni. A fiam születésekor 1997-ben éreztem azt, hogy megjöttek a színek az életembe, vagyis hogy mindennek elkezdtem látni a színét. A másik ilyen élményem, amikor a lányom született, mert akkor a nőiségem érkezett a helyére. Ez a két esemény sokban meghatározta, hogy utána a gyerekekhez hogyan kapcsolódtam, és azt is, ahogy a mai napig vagyok közöttük.
Mit jelent számodra, hogy a Kakaókoncerteken és a Zenevár programokon bevezetheted a klasszikus zene szeretetét a gyerekek életébe?
Nem ez a cél, hanem ez egy következmény, ami a zeneszerető életszemlélet és a mindennapos munka eredménye. A gyerekek, akik először találkoznak a klasszikus zenével, a legkomolyabban visszajelzik a zene hitelességét és erejét, ennek a nyelvnek a gazdagságát. Ezeken a programokon keresztül a gyerekektől is tanulom, hogy a szakmám mennyire gazdag és mennyire értékes. Ez egy kölcsönhatás.
Te hogyan találkoztál a zenével? Mikor érintett meg téged?
Természetes volt a családunkban, hogy énekelünk, de mivel hiperaktív voltam, testnevelés tagozatos iskolába kerültem első osztályban. Viszont abba az iskolába jött egy szolfézstanárnő, aki elmondta nekünk, hogy be lehet iratkozni zeneiskolába is. Ezután hazamentem, és nem tudom pontosan, hogy milyen hatás miatt, de azt mondtam az anyukámnak, hogy márpedig én zeneiskolába szeretnék menni. Anyukám mondhatni, hogy „szívbajt kapott”, mert a sportiskola és a zeneiskola teljesen ellentétes volt egymással, de én hajthatatlan voltam. És akkor valahogy elvittek a zeneiskolába, ahol kiderült, hogy komoly tehetségem van a zenéhez. Onnantól kezdve engem nem érdekelt a sport, mert ez a zeneiskolai hívás megpecsételte az életemet, és soha többet nem volt kérdés, hogy én zenész leszek. Ezért iskolát is váltottam.
Hogyan és mikor találkoztál Istennel?
18 éves korom előtt hallottam meg először Isten hívását. Amikor felkerültem Miskolcról Budapestre a Zeneakadémiára, akkor az egyik barátnőm elhívott a Rákosszentmihályi Baptista Gyülekezetbe egy alkalomra. Akkor ugyan azt sem tudtam, hogy kik a baptisták, de azon az alkalmon azt éreztem, hogy hazaérkeztem. Attól kezdve a zeneakadémiai életem összekapcsolódott a szentmihályi gyülekezeti élettel, illetve az újjászületésemből fakadó hihetetlen lelki gazdagsággal. Habár egyedül voltam Pesten, én a gyülekezetben „mindenkinek” a gyereke voltam. Amikor vasárnaponként ott voltam az istentiszteleten, minden héten más család hívott meg ebédelni, így rengetegféle családmodellt és hívő embert ismertem meg. Elképesztően gazdag volt az életem, tele gyümölccsel, mert nagyon sokat tudtam dolgozni ebben az időben. Emellett persze a Zeneakadémián nagyon jó hegedűtanáraim voltak, Szabadi Vilmos, Gulyás Márta, Rados Ferenc. A gyülekezet, a remek tanáraim és a rengeteg munka hatására kinyílt az életem, a belső világom teljesen átalakult, befogadóbbá váltam, és termékennyé lett az életem. Azért is maradtam Rákosszentmihályon hat évig, mert nagyon sikeres volt a szakmai életem is. Itthon minden versenyt megnyertem, és nemzetközi karrierre készültem. Viszont amikor férjhez mentem, akkor a mindennapi élet lelassította a folyamatot.
Hogyan indult el a művészpályád? És mikor?
Az életem első turnéja 15 éves koromban volt. A konziba kerüléssel dőlt el végleg, hogy zenei vonalon megyek tovább. Konkrétan a pályám nagyon nehezen alakult ki, mert kezdő művészként ugyan sok koncertem volt, ösztöndíjakat nyertem, versenyekre készültem, viszont veszélyeztetett terhes voltam a kisfiammal, ami azt jelentette, hogy a karrieremmel kapcsolatban sok mindenről kellett lemondanom akkoriban. Egészen másfajta családmodell kellett volna ahhoz, hogy folytassam a pályámat, viszont nem hagytam abba a gyakorlást, és amikor nőtt a fiam, akkor kipróbálgattam magam ott, ahová hívtak. Kvartetteztem, trióztam, zenekarokban játszottam, koncertmester voltam. Szép időszak volt, a kisfiam jó alvó volt, sokat tudtam gyakorolni. Viszont jött egy családi tragédiánk, mert összedőlt a házunk. Amikor ezen a krízisen is túljutottunk, 2007-ben kaptam állást a Budapesti Fesztiválzenekarnál. Nekem ez a zenekar az első munkahelyem és nagyon komoly része a mindennapjaimnak. A férjem is ott játszik, és azt csinálom, amit nagyon szeretek. Elsőhegedűsként olyan rálátásom és konkrét tapasztalatom lett itt az évek során a zeneszerzők élete és a zeneművek megismerése által saját magamra és a világra, amit sehol máshol nem kaptam volna meg.
Hogyan éled meg a turnézás világát?
Alapvetően otthon ülő típus vagyok, a fél életemet gyakorlással töltöttem a négy fal között. Viszont a zenész élet soha nem volt helyhez kötött szakma, és hála Istennek, hogy annyira jó a zenekarunk, hogy ennek köszönhetően bejárhattuk a világot. Olyan sok mindent láttam, tapasztaltam, ami megváltoztatott, mert nyitottabb lettem más kultúrák iránt, és jobban meg tudok érteni teljesen másfajta gondolkodással élő embereket. A férjemmel minden helyszínen múzeumokba megyünk, ha tehetjük, tájékozódunk a helyi dolgokról, mondhatni, világjárók lettünk. Japán, a Kanári-szigetek és New York számomra az eddigi legérdekesebb helyek, ahol jártunk.
Hogyan tudtok jelen lenni a gyülekezetetek életében?
A sok utazás miatt nem tudunk minden vasárnap jelen lenni az istentiszteleteken, de Durkó István lelkipásztor bölcsessége segített nekünk abban, hogy így is meg tudjunk maradni a budaörsi gyülekezetben. Ünnepek táján gyakran szolgálunk klasszikus zenével az alkalmakon, és amikor tehetjük, akkor a házi csoportunkba is elmegyünk.
Hogyan pihensz?
Nagyon szeretjük a fürdőhelyeket, mert a gyógyvizek segítenek regenerálódni. Nekünk a július szokott szabadabb lenni, amikor a születésnapom is van, és aköré mindig tudunk valami kis pihenést beiktatni, de hozzáteszem, hogy a legnagyobb pihenésünk a kert. A kertészkedés az a fajta fizikai munka, ami valamiféle gyümölcsöt termő tevékenység, ami mindkettőnknek szenvedélye. Úgyhogy nyáron nagyon szép a kertünk. Amit még szeretek csinálni hobbiként, az a főzés, mert napi szinten pihentet.
A teljes interjú itt hallgatható meg:
AlapVető 2022. augusztus
Megjelent az új szociális hírlevél!
Kovács Ibolya szociális szakmai vezető írása jó példa arra, hogyan lehet munkával fejleszteni: nemeskisfaludi szociális intézményünkből fiatalok látogattak el egy budapesti pékségbe, és szereztek hasznos tapasztalatokat.
Megtudhatjuk, hogy új baptista menekültszálló nyílt Budapesten, erről Kutiné Ádám Szilvia intézményvezető mesél nekünk. Az igei gondolatokat ebben a hónapban Győri Máté lelkipásztornak köszönhetjük. Besztercsényi Tibor, a Baptista Egyházi Szociális Módszertani Központ önkéntese elmondja, miért jobb adni, mint kapni. Programajánlónkban egy rendhagyó könyvbemutatóra hívjuk az érdeklődőket!
Megközelítések – Baptista Művészeti Alkotóhét 2022
Vác barokk óvárosa adott otthont a Megközelítések elnevezésű baptista alkotóhétnek 2022. július 31. és augusztus 7. között. A közös alkalmak helyszíne az Adullám Barlang Kávézó Ökumenikus Közösségi Tér volt a Kalmárok udvarában.
Az igei és művészeti vezető szolgálatot Mikes Balázs teológus, grafikus, nyomdász, a Megfestett evangélium és a Festményprédikációk művészettörténeti sorozatok létrehozója látta el. A közösségépítés és lelki vezetés Antóczi-Mikes Krisztina tanítónő, meseíró feladata volt.
Napi programok:
– áhítat és művészeti inspirációs beszélgetés
– alkotás tetszőleges, szabadon választott helyszínen a festői környéken vagy tanteremben a főiskola épületében (mindenki a saját eszközeivel, anyagaival dolgozik)
– lelki vezetés igény szerint
– közös művészeti projekt létrehozása
– csapatépítő programok, játékok, beszélgetések
– múzeumok látogatása Vác város önkormányzatának ajándékaként
– kiállításmegnyitó és kiállítás az alkotóhéten készült művekből (augusztus 6-án, szombaton az Adullám Barlang Kávézóban)
Mikes Balázs és Kriszta motiváló, a hét témájára hangoló levelét a jelentkezők előzetesen kapták meg:
Megközelítések
„Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet!” (Zsolt 26,2)
A zsoltáríró Dávid Istenre bízta önmaga megismerését. Természetesen Isten jól ismerte Dávidot. Dávid felszólítása ezért inkább dialektikus, valójában egy ösztönös vágy hajtotta, hogy megismerje Istent. Megismerje az univerzum teremtőjét, aki őt is alkotta, aki ismerte fogantatásától kezdve, számontartotta hajszálait, veséjét is ismerte még mielőtt megszületett volna. Közelebb szeretett volna kerülni ahhoz, AKI VAN, aki a semmiből teremtett világokat LEGYEN szavával.
Az alkotó ember kíváncsi, bizonyítékokat és fogódzókat szeretne találni a világegyetem megismerésére. Amióta világ a világ, az ember keresi értelmét a mindenségnek. Elméletről elméletre vált, de minden elmélet emberi logika, számítás, teória mentén halad. A közös bennük, hogy kell lennie egy biztos pontnak, ahonnan kiindulhat az elképzelés, és rápakolhatja a maga tudományos, fantasztikus, spirituális elképzeléseit.
Az ókorban élt szicíliai matematikus, Arkhimédész mondta: „Adjatok egy biztos pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot.” Nincs ilyen pont, nem találhatunk ilyen pontot, mert emberek vagyunk, és bár Isten miattunk és értünk teremtette a világot, csak a töredékét fogjuk fel a makro- és mikrokozmosznak.
Pál apostol úgyszintén kereső volt. A római levélben (1,20) így vall színt: „Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva.”
A baptista alkotóhét ezeket az igei gondolatokat szeretné követni. Megengedni, hogy Isten kutassa át szívünket, lelkünket, és adjon inspirációt, hogy értelmünkkel mi is megismerjük a Teremtőt és teremtményeit.
Közelítsük meg Istent, és számoljunk be a világnak tapasztalatainkról! Nincs nemesebb küldetése a művészetnek, mint az isteni ismeret közvetítése.
Találkozzunk az alkotóhéten, ahol a teremtő Istenről teszünk bizonyságot alkotásainkkal! Áldott felkészülést és impressziókat!
A szervezők nevében: Mikes Kriszta és Mikes Balázs, az alkotóhét házigazdái
Mikes Kriszta () tanítónő, négygyermekes anya, nagyanya vagyok, néha-néha írok cikkeket, novellákat, meséket.
Mikes Balázs (58) teológus és grafikus vagyok. Néhány éve kezdtem el a Megfestett evangélium című előadás-sorozatot, amit a legkülönfélébb helyeken adok elő, kávézókban, gyerektáborokban, tereken és természetesen templomokban. Feltett szándékom, hogy olyan emberekhez is eljusson az evangélium üzenete, akik templomba nem járnak, de a képzőművészet iránt fogékonyak.
Másfél éve indítottam útjára a Festményprédikációk a Wessiben című sorozatot, ami minden hónap utolsó csütörtökjén élőben és online is megtekinthető. A festmények is prédikálhatnak!
Mikes Balázs és Kriszta
Új gyülekezet formálódik Gyomaendrődön
Új gyülekezet formálódik Gyomaendrődön az Élő Remény Baptista Gyülekezet és a Baptista Tevékeny Szeretet Misszió támogatásával.
A közösség alkalmait a helyi Új Esély Központban tartják. A gyülekezetben az intézmény hívő dolgozói szolgálnak azért, hogy az evangélium híre minél többekhez eljuthasson, a helyiek hátterüktől, múltjuktól függetlenül találkozzanak Isten kegyelmével. A bibliaórákat és az istentiszteleti alkalmakat rendszeresen húsz felnőtt és tíz gyermek látogatja, így a gyermekek felé bibliaköri alkalmakkal szolgálnak.
Központi gondolat | Mindent jó lélekkel végezz! – Ezsd 3,8–9
Tettre kész, szakértelemmel bíró emberekre érdemes a munkát bízni, hogy el is készüljön!
A Központi gondolat augusztusi adásainak a váci Adullám kávézó ad otthont, ahol az egyházunk által szervezett Baptista Művészeti Alkotóhét alkalmai is zajlottak. Boros Dávid e heti beszélgetőpartnerei Nagy-Kaszáné Ilona misszionárius Kárpátaljáról és Bognár Barnabás Csetényből.