Kezdőlap Blog Oldal 373

Veresegyházon összhangban volt a pengetőszenekar

Örömteli várakozás, sok gyakorlás után létrejött Veresegyházon az Élő Remény Baptista Gyülekezetben augusztus 14-én délután a pengetős találkozó, melyen együtt zenéltek kb. 30-an Aszódról, Dunaharasztiról, Rákoscsabáról, Őrbotytyánból és más Budapest környéki gyülekezetekből. Eljöttek a zenészek a mennyei Atyát hangszereikkel, egy szívvel dicsérni. Az igét Papp Szabolcs aszódi lelkipásztor, az Északi Baptista Egyházkerület vezetője hirdette a 2Krón 5,13–14 alapján:

„A harsonásoknak meg az énekeseknek egy aránt az volt a tisztük, hogy összehangolva zengjék az Úr dicséretét és magasztalását. Amikor felzendültek a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az Urat, mert ő jó és örökké tart szeretete, akkor a házat, az Úr házát felhő töltötte be, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát.” Az igehirdető elmondta: „Minden hangszert egyenként be kell hangolni, mi -előtt játszunk rajta. Menet közben is elhangolódhat a hangszer a változó hőmérséklet és páratartalom miatt. A hétközna -pok során sok olyan hatás ér bennünket, ami miatt újra és újra szükségünk van arra, hogy Isten szava behangolja a szívünket mindennap. Olyan Istenünk van, aki nem gyönyörködik a hamisságban. Az 5. és 133. zsoltárban is olvashatunk erről. Mikor megszületik az emberek között az összhang, akkor megjelenik az Isten dicsősége. Dédapám oroszlánvadász akart lenni. Az első világháború előtt ugyan eljutott a szavannára, de ott ellenséges bennszülöttek fogságába esett, majd nagy nehezen hazajutott. Rosszkedvűen sétált Budapesten a Wesselényi utcában, amikor egy házból örömteli ének hallatszott ki. Vajon ebben a nehéz időben minek örülnek odabent? Beljebb került. Abban a baptista imaházban ott voltak a sebesültek, katonák, napszámosok, néhány gazdag ember is. Mitől vannak ők egységben? – morfondírozott. Mikor megértette, ki ennek az örömnek a forrása, megtért, lelkipásztor lett. Ha a gyülekezetben Isten gyermekei arra törekszenek, hogy hozzá hangolódjanak Isten igéjéhez, akkor megtörténik, hogy jelen van az Úr, csodák történnek és megtérések. Adja jó Atyánk, hogy így legyen!”

Az összevont pengetőszenekart összehangolta, koordinálta, a zeneszámok közötti összekötő szöveget mondta Aszódról Kovács Ferenc testvér, aki sok szeretettel köszöntötte az egybegyűlteket. „Bibliánkban a 46. zsoltártól kezdve számos helyen olvashatjuk a felszólítást: Dicsérjétek az Urat! Most dicsőítő mandolinzenekar fog szolgálni! Karvezetőink Szabóné Hricsovinyi Renáta és Bíró Zsuzsa lesznek. A zeneszámok között verseket fogunk hallgatni.”

Elhangzott: Fenn a csillagok felett Beharka Pál feldolgozásában; Túrmezei Erzsébet Az a harmadik című verse Magyar Sándorné Etelka nénitől; Kedves otthon; Deák László visszaemlékezése egy régi verssel: „Mi vagyok én, parányi porszem, hozzád kiáltok, Uram, Istenem, vezess ki e csalfa világból!”; Krisztus katonái; Füle Lajos Szeretnék énekelni néked című verse Szűcs Irénkétől; Egy juhocska Bányai Jenő feldolgozásában; Ez nékem oly csodás; Zengd Jézus nevét, zengd, világ; Lukátsi VilmaAz Úr vezet című verse Petrik Ádámnétól; Mily szép a Jézus nyája (együtt énekelhettünk a zenészekkel); Egy kedves ének; Jézus karjába bizton hajtom fejem le én (a gyülekezettel együtt énekelve); Túrmezei Erzsébet Ahol ránk Jézus vár című verse Surányi Pálné Nellitől; egy Händel-feldolgozás, a Marche Surányi Gábor feldolgozásában; Nagyon szeret engem Jézus (közösen énekelve); Napsugár; Ébredési ének (Awakening); Háló Gyula Mindenütt látlak című verse Kovács Ferencné Erzsikétől; Verdi Nabuccójából a Rabszolgák kórusa.

A szép számú jelenlevők között Veresegyház polgármestere is ott volt, az alkalmat a városi tv felvette. A zeneszámok messzebbről, az alagsorból úgy hangzottak, mintha odafent énekelnének. Édesanyám énekelte ezeket az énekeket, onnan ismerem őket. Különös meglepetés volt a Rabszolgák kórusának feldolgozása, ahol a kórus mellett a zenekari feldolgozás is megjelent így pengetős hangszeren. Az énekek szövegét kivetítették teljesebbé téve a zeneszámok értékét és megértését. A versek mindegyike gyöngyszem volt keresztény irodalmunkból.

A Zsoltárokban és az Ószövetségben kürtről, hárfáról, fuvoláról, fanfárokról, citeráról, tízhúrú lantról, cintányérról, csörgőkről, dobokról stb. olvashatunk. Mindezekkel dicsérték az

Urat. Sok értékes zenei és énekanyagunk van, melyek az évszázadok során már kiválogatódtak, érdemes velük megismerkedni, továbbadni őket gyermekeinknek, unokáinknak. „Dicsérjétek az Urat! Dicsérd, lelkem, az Urat! Dicsérem az Urat, amíg élek, amíg csak vagyok, énekelek Istenemnek.” (Zsolt 146,1–2)

Révész Sándorné

Határ menti karvezető és énekkari kurzus – 2022. augusztus

Elhangzott a Békéscsabai Baptista Imaházban

Baptista Művészeti Alkotóhetek / Csobánné Stelkovics Edina írásaiból

Csobánné Stelkovics Edina novellája – Megközelítések – Baptista Alkotóhét 2022

Várakozás/Bújócska

Az ősz váratlanul érkezett. A vonat zötyögve szelte át az alföldi tájat, ahogy a munkahelyemre igyekeztem. Azt láttam, hogy nincs föld és ég, csak végtelen fehérség. A köd szinte tapinthatóan nehezedett a tájra. Olyan erősen hasított belém az elvesztegetett napok fájdalma, hogy elhatároztam, hogy az első adandó alkalommal, kihasználjuk majd a jó időt, és szervezek a gyerekeknek és a barátaiknak egy játékos délutánt valahol a természetben. Amíg megtehetem. Amíg nem húzzák el kamaszosan a szájukat, ha valami mást kell csinálni, mint amit a kedvenc tiktokker vagy youtuber diktál.

Az ötlet, hogy biciklizzünk át a közeli kiserdőhöz, meglepő sikert aratott. Néhány üzenet, és összeállt a csapat. Hat tízéves, és két lelkes anyuka szombat délután meghódítja a vidéket.

Csodálatos napsütésben indultunk el. A településtábla lett a napi snap, és ott vagyunk már, kérdések nélkül, nevetgélve érkeztünk meg az erdő előtti tisztásra. Szendvicsek és édességek kerültek elő és tűntek el ugyanolyan gyorsan, miközben a kiéhezett vándorok letelepedtek a plédeken. Mindenki hozta a kedvenc játékát, és még könyvek is felbukkantak a táskák mélyéről. A pihenés után újra mozgásba lendültek a kis zsiványok. 

− Anya! Gyere te is játszani! Nem te leszel a hunyó!
Kisebb rábeszélésnek engedelmeskedve futottam én is a gyerekekkel. Az ismeretlen terület egyik távoli pontján kerestem menedéket. A tisztás és az erdő találkozásánál találtam egy öreg, kidőlt fát, tökéletesnek tűnt. Körbenéztem és furcsállottam, hogy egy gyerek sem találta olyan kiválónak ezt a helyet, mint én. Ahogy ki-kilestem a búvóhelyemről, egy régen átélt érzés bizseregtette a testem. Istentiszteletek után gyakran bújócskáztunk a kis falusi templom udvarán. Ott éreztem ezt a hasonló, izgatott várakozást. Az egyik legjobb hely a fal és a drótkerítés szűk ösvénye volt. Egyik délután kiabálni kezdett az unokatesóm, és kiderült, hogy a drót közé szorult egy bagoly. A madár teste szabadulni próbált, de az egyik szárnya szétborzolt tollakkal, hosszan elnyúlva kapaszkodott egy kiálló drótdarabba. Kétségbeesetten vergődött, félelmetes sikításokat hallatva. A felnőttek kiszabadították, hogy utána egy kalitkába zárva meggyógyítsák, és közben légpuskával verebeket lődöztek neki eleségül. Iszonyodtam ettől a helyzettől, és felháborodtam azon, hogy szükség van halálra, hogy valaki más esélyt kapjon az életre. Évek múlva azonban magam is megértettem ezt.  

Teltek a percek, örültem, hogy jó helyre leltem, és reménykedtem, hogy nem találnak rám. A várakozás közben egyre kevesebb zaj jutott el hozzám. 

Küzdöttem és harcoltam a magammal, hogy ne merészkedjem elő. Lekuporodtam a fa tövébe, és figyeltem. És elkezdtem igazán várni. Úgy, hogy közben nem kapálózom, nem kezdem megoldani a helyzetet, és nem gyártok megoldási stratégiákat. Csak megélem ezeket a perceket így, békességben.  Élvezem, ahogy az őszi nap fénye melegíti az arcom. Mellettem a földön hangyák sürögnek. 

Táncot járnak a méhek a fejem felett, csak a hangjuk közeledő és távolodó zümmögése érezteti, hogy jeleznek, üzennek egymásnak. Vajon hogyan változna meg az életem, ha figyelnék a jelekre? Ha mi is érzékenyen fordulnánk egymás felé, mint ezek a méhek, akik nem kérdőjelezik meg a kijelölt feladataikat. Teljesítik, és az egész család eredményes lesz. Fekete rigók ugrándoznak a kökénybokrok alatt. Mérnöki pontossággal szerzik meg áldozataikat a föld alól. Nekik sem kell tanítani a nem láthatókba vetett reménységet. Utána a fenyőfa legmagasabb pontjára repül. Messze van, de éneke élesen hirdeti Isten nagyságát.

Hűvös levegőt hoz az arcomba a szél, megrezegteti a fűben elszórt százszorszépek színes szirmait. Alig érezhető, mégis elég ahhoz, hogy ezek az érzékeny, bársonyos levélkék életre keljenek. Összehúzom a cipzárom, és nem engedem, hogy a gondolataim máshová röpítsenek. Itt és most kaptam időt, hogy Rácsodálkozzam. Hogy újra a jelenlétébe lehessek, átadva magam a betöltekezésnek.

Elvesztettem az időérzékem, szürkülni kezdett, így előmerészkedtem. Amíg tudtam, hogy keresnek, izgalmas volt elbújni. De így?! Hová tűnhettek a többiek? 

A csönd egyre erősebben közrefogott, felkapott és visszalökött. Kiáltottam, de senki nem felelt. Lehetséges az, hogy engem, a felnőttet itt hagytak? Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Még csak néhány perce, hogy azt éreztem, ha Ő velem, kicsoda ellenem. Most pedig itt állok egy nevetséges helyzetben, és azonnal kétség járja át a bensőm. Milyen törékeny a pillanat, ha nem a bizonyosság, hanem az érzések vezetnek. Szándékosan lecsendesítem a szívem, és engedem, hogy átjárjon a remény, hogy Valaki hamarosan visszajön. A gyerekek elégedettséggel az arcukon, pukkadozva táncolnak körül a jól sikerült tréfa miatt. De tudom, hogy az igazi várakozás most folytatódik igazán bennem.

I.

Az Adullám kávézó mellett elhaladva gyors léptekkel szelte át a háromszögletű főteret. Nem érzékelte a harangjáték hangjai közé keveredő, a romkert kövein egyensúlyozó gyerekek zsivaját, sem a szökőkúttól arcára érkező vízpermetet. Mint a frissen varrt seb cérnája között előbukkanó véres szövetek, úgy lüktettek és vádolták a szívében visszhangzó kérdések: Miért velem történik? Miért hagytam már megint? Az Eszterházy Kávézóval szemben megállt egy pillanatra, a kút langyos vizével megmosta az arcát, és inni kezdett, mintha soha nem akarná abbahagyni. A Duna lassan hömpölygött előtte, a szél hívogatóan fodrozta a felszínét. Határozott léptekkel indult el a Révállomás felé, és lendülettel rúgott egy lehullott gesztenyébe, melynek zöld tüskéje a nagylábujjába mart és irányt változtatva puhán az útra gurult. Követte tekintetével, miközben a közeledő terepjáró fényszórói elvakították. Az autó csikorogva fékezett, és a kormány mögül jól ismert szempár villantotta rá igéző tekintetét. Nem akart belenézni, nem akarta újra látni, nem akarta, de már késő volt. – Hé, bébi! Ne csináld! Nem úgy gondoltam! Csak téged szeretlek! Komolyan! Gyere, szállj be! Látom, hogy akarod! Na, így vagy szép, ha mosolyogsz! Átmegyünk Tahiba, mit szólsz, szeretsz ott lenni, nem? És a mai kuncsaftokat megcsinálod holnapra, jó? Mondom, hogy szeretlek, na!

A kerék alatt sajgón szakadt ki zöld ruhájából az elrúgott, éretlen vadgesztenye fehér húsa.

II.

– Mamiiii! A fű csiklandozza a talpam, ahogy te szoktad! Emlékszem, mikor először hozott ki ide anya, nem engedte, hogy felmásszak a romokra, csak úgy, ha egy kézzel belé kapaszkodom, még jó, hogy nem tudják, hogy az oviban miket csinálok Attilával! Mindig felmászunk az űrhajó alakú mászóka tetejére, és elengedett kézzel, csak a lábunkkal csimpaszkodunk és kiabálva hívjuk a többieket, hogy ki akar menni a hajón, ki akar menni a hajón? Persze mi vagyunk a kapitányok Attilával. A múltkor a tesója hörcsögét becsempészte az uzsis táskájába, és nem is derült volna ki, csak azt is felvittük a hajóra, és Sári pont alattunk állt, mi meg véletlenül ráejtettük a fejére. Az meg persze sivítozva elszaladt. Nem, nem a hörcsög, hanem a Sári. A hörcsög jó fej, az csak nevetett. Szerintem kinevette a Sárit, és élvezte, hogy volt egy izgis napja, nem csak az a kerék körbe-körbe. Azért jó, hogy nem vagyok hörcsög. Bár anya azt mondja, hogy állandóan pörgök, és meg sem állok, mint egy ringlispíl, legalábbis a szomszéd néninek ezt mondta egyszer. Nem tudom, mi az a ringlispíl, de valami spéci dolog lehet, mert az anyu nagyon büszkén mondta. Mondjuk az előbb az a néni is eléggé pörgött, majdnem hasra esett a téren. Bár azt is anyu mondta, hogy ha sokat iszom, akkor béka nő a hasamba, ami nem is igaz, mert a békáknak nem lenne elég hely a hasamban az ugráláshoz. Délután, a Duna-part felől jöttünk ide a térre, és véletlenül leszakítottam egy még zöld gesztenyét, és anyu hasához nyomtam, hogy vááá, egy béka, és tényleg úgy megijedt, hogy kicsapta a kezemből, és leszidott, hogy ne szórakozzak vele. Majd hazafelé felveszem, és a Sacit is megijesztem vele.

III.

Nem is értem, hogy kerülök ide! Milyen más így a metrópótlóból látni a várost. Az ismerős, mégis folyton változó nyüzsgést. Szinte együtt lélegzek vele, pedig már három év eltelt, mióta itt hagytam ezt az életet.
De régen hallottam ezt a hangot, a lelkem megrezzen a templomi harangszóra. Benézek… csak egy pillanatra. Testvéreim! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait! A templom csendje rám nehezedik. Nekem kéne bűnt bánnom? Hát nem engem használtak ki? Lettem az utcák rongya, és közben becsapott, kihasznál, pedig azt mondta, szeret. Napok óta bujkálok, nincs hová mennem, ez a titkom, hogyan ünnepeljek?!… Aki a válladra veszed a gyengét, és felkutatod az elveszett bárányt, erősítsd meg gyenge hitünket, és térítsd vissza magadhoz azokat, akik elhagytak téged!
Gyenge vagyok, érzem, és minden olyan kilátástalan. Nem tudom, hogy folytassam, kihez mehetnék, ki tudna segíteni, kihez fordulhatnék? Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: „Kövess engem!” Az fölkelt és követte őt.. Ez Istennek igéje. Talán nekem is van remény? Én is kezdhetek újat? Emeljük föl szívünket! A könnyektől összefolynak a színek, alakok. Vagy tisztábban látok, mint eddig bármikor? Isten, ha te tényleg vagy, tégy csodát, és én hiszek! Íme, hitünk szent titka. A csoda már megtörtént. Őáltala, ővele és őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké. Békére vágyom bennem és körülöttem. Köszöntsétek egymást a béke jelével! Egy törékeny, görnyedt hátú asszony egyenesen a szemembe néz, és különös, átható tekintete a szívemig hatol. Így képzelném el az apácákat vagy az angyalokat. Ősz haját laza gumival köti össze a tarkóján, rózsaszín, halvány inget visel. Sosem láttam, mégis olyan erővel vonz, hogy akaratlanul is mosolygok. Szeretetteljesen int, mintha nem is e világból való lenne. Változást, ilyen békét akarok. Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem. A szentmise véget ért, menjetek békével! Egyszerre érünk az ajtóhoz az ősz nénivel. Egy cetlit nyom a kezembe egy telefonszámmal 36 80 20 55 20, és egy mondatot suttog: Védett ház, szükséged lehet rá. Mire felocsúdnék, már senki sincs körülöttem. Tudom, mit kell tennem.
Megnyílt a világ számomra, és most már észreveszem a gesztenyefák levelein átszűrődő alkonyi fény játékát.

Krisztus mindenre elég! | Tahi konferencia 2022

2022. augusztus 21-én, vasárnap tartottuk országos találkozónkat a Tahi Baptista Táborban. A borús időjárás ellenére nagy számban gyülekeztünk össze a fedett Jeruzsálemben, hogy közösen imádkozzunk és dicsőítsük Istenünket. Az alkalmon igét hirdettek Milánkovics Dániel és Merényi Zoltán lelkipásztorok.

Találkozzunk a 7. országos baptista férfitalálkozón!

Szeptember 16–18. között hetedik alkalommal kerül megrendezésre a Férfi a pályán országos baptista férfitalálkozó.

Férfi a pályán 7. | APÁK NAPJA Országos Baptista Férfitalálkozó 

2022. szeptember 16–18., péntek 18 órától vasárnap 13 óráig
Helyszín: SDG Konferencia Központ, Balatonszárszó, Csárda u. 41.

A részvételhez regisztráció szükséges:
Jelentkezési határidő: szeptember 11., vasárnap

Zenei szolgálat: Balázs André
Technika: MBE Ifjúsági Szolgálat

Péntek este 
15 órától érkezés, regisztráció, szobák elfoglalása
18:00 Vacsora
19:00 Beszámolók a Férfimisszió mezőgyáni és őrimagyarósdi Építsük Isten országát! című hétvégéjéről: kiscsoportok, szabadidő
Házigazda: Nagy Csanád 

Szombat délelőtt
9:30-tól Süveges Gergő: Apakulcs – az egymáshoz kapcsolódás három alapelve
Házigazda: Barbarics Péter

Szombat délután
14:00 Kiscsoportok
15:30 Loós Sándor: Istenről lólépésben, Loós Lovasudvar
16:00 Bittó Tamás: Apakovász, Kézműves Pékműhely
16:30 Szőke Tamás: Apák árnyékban, kiégés és megoldások
Házigazda: Hegedűs Ádám
17:15-től Foci, házigazda: Fancsali Gábor
18:30 vacsora – malacsült, kürtőskalács
19:30 Kiscsoportok beszámolója, bizonyságtételek
Merényi Zoltán: Lelki apaság
Házigazda: Perlaki Csaba

Vasárnap
9:30-tól Dr. Eric Barrett (Anglia): Az Atya kezében
Reimer Attila: A nagy invesztálás
Házigazda: Széll Barnabás

Részvételi díj péntektől vasárnapig: 29.500 Ft/fő
Csak szombat és vasárnap: 20.400 Ft/fő
A részvételi díj tartalmazza a szállást és a teljes ellátást péntek vacsorától vasárnap ebédig.
Egyágyas szoba felár: 3500 Ft/éjszaka

Szervező: MBE Férfimisszió, Barbarics Péter, 06 20 886 4793, barbarics.peter@baptist.hu

JÓTÉKONYSÁGI HANGVERSENY A HÁBORÚS MENEKÜLTEK JAVÁRA

2022. szeptember 17-én 17 órától a Baptista Központi Énekkar jótékonysági hangversenyt tart a háborús menekültek javára a Gödöllői Baptista Gyülekezet imaházában.

Vezényel: Oláh Gábor

KÖZREMŰKÖDNEK:
Gordonka: Oláh Miklós, Lőrik Bálint
Zongora: Kulcsár Naómi, Tóka Ágoston

Gratuláció Révész Szilvia kitüntetéséhez

„...ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” (1Kor 12,26b)

Augusztus 20-i nemzeti ünnepünk alkalmából Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott Révész Szilvia, a Baptista Szeretetszolgálat szóvivője, segélyezési programigazgatója, a Baptista Női Misszió vezetője. Révész Lajos lelkipásztor testvérünk felesége közösségünkön belül és kívül egyaránt ismert és elismert személy. Sok más terület mellett az ukrajnai menekültek segítése terén is hűségesen és odaadóan szolgált az elmúlt időszakban. Hálaadással és tisztelettel tekintünk Szilviára, és a fenti igével összhangban vele örülünk megbecsülésének, a kapott magas állami kitüntetésnek! Életére, további szolgálatára mindenható Urunk áldását, napi vezetését, segítségét kívánjuk!

Az egyház elnöksége nevében:

Papp János egyházelnök

Központi gondolat | Újraindul az építkezés – Ezsd 5,1–5

A Központi gondolat augusztusi adásainak a váci Adullám kávézó ad otthont, ahol az egyházunk által szervezett Baptista Művészeti Alkotóhét alkalmai is zajlottak. Boros Dávid e heti beszélgetőpartnerei Mikes Krisztina és Balázs, az alkotóhét művészeti vezetői.

Kommunikációs kérdőív 2022

Kedves testvérünk, barátunk, fontos számunkra a véleményed! Kérjük, támogasd munkánkat ennek a kérdőívnek a kitöltésével, mely nagy segítséget jelent a Magyarországi Baptista Egyház kommunikációjának formálásában. A kérdések megválaszolása kb. 12−15 percet vesz igénybe.

A kérdőív elérhető az alábbi linken:
https://forms.gle/dwoWyutuV4uF6Mak8

Kérünk, hogy továbbítsd másoknak is gyülekezeti-baráti kapcsolataidon keresztül ezt a lehetőséget, hogy minél szélesebb körű visszajelzést kapjunk további szolgálatunkhoz.

Ha pedig kíváncsi vagy az „eredményre”, a kérdőív kitöltésének utolsó mozzanataként iratkozz fel egyházunk induló kommunikációs hírlevelére, amelyben havi összefoglalót küldünk a legfontosabb hírekről, eseményekről, tartalmakról, hogy ne maradj le semmiről. A feliratkozók között egy 10.000 Ft értékű könyvcsomagot sorsolunk ki.

Köszönjük az idődet és az őszinteségedet!

Szeretettel: Kommunikációs és Kulturális Osztály

Ünnep, haza, kenyér

Az alábbi ünnepi cikk 2016-ban jelent meg a Békehírnökben. Az egész világot érintő Covid-járvány előtt. Akkor még nem sejtettük, hogy hamarosan lesz olyan nyár, amikor bár szeretnénk, nem találkozhatunk Tahiban. Ahogyan azt sem gondoltuk, hogy háború tör ki a szomszédunkban. Mennyit változott a világunk azóta! A cikkben leírt gondolatok mégis igazak maradtak. (A Békehírnök szerk.)

Milyen természetessé vált mindnyájunk számára, hogy nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án beszélünk az államalapításról, a kenyérről, hogy tűzijáték van, és a közeli vasárnapon mi baptisták Tahiban is találkozunk. Magyar hazánk, magyar népünk fontos számunkra. Különös erő tartja egyben a nemzetet, hiszen sokan évek, évtizedek óta nem élnek már e hazában, mégis teljes valójukkal magyarnak vallják magukat. Összetartozunk. Emlékezünk az államalapításra, az évezredes múltra, hősökre, elődeinkre. Meghatározó, hogy kik vagyunk, kikhez tartozunk.

Változik a társadalom, a kultúra, a gondolkozás, és néha köszönőviszonyban sem vagyunk régi hagyományainkkal. Pedig érdemes lenne visszanyúlni a múltba, tanulni a régiektől, követni jó példájukat. Mit tennének ma ők?

A kenyérkérdés is előttünk van mindennap. Modern korunk elszakított bennünket a kenyér útjának végigkísérésétől, így más az üzenete is. A régi családok életének aktív része volt a kenyér elkészítése. Kezdve a szántástól, a vetésen át az aratásig, a cséplés, az őrlés, a liszt szitálása, a kenyér dagasztása, és végül a kemence forrósága. Amikor szétáradt a frissen sült kenyér illata, hála töltötte be az emberek szívét, hogy újra van ennivaló.

Manapság a kenyér a szupermarket polcán „terem”. Mindig van, és sokféle található az üzletben. Jobb, rosszabb, sokféle ízű, de az ősi kenyér zamata nem nagyon lelhető már fel. Pedig fontos lenne ismerni, tudni, szeretni. Hálát adni érte.

Jézus Krisztus arra tanít minket, hogy az Isten országa fizikai szemmel nem látható, de jelen van minden kor hívői által a világban. Fontos a magyarságunk, a hazánk, a körülményeink, de mindennél fontosabb, hogy kihez tartozunk. Az első században Antiókhiában volt a városban egy embercsoport, akikről úgy látták, hogy különböznek a többiektől. A kívülállók figyelték az életüket, és úgy látták, hogy Krisztusra hasonlítanak. Elkezdték egymás között krisztusinak nevezni őket. Micsoda névadás! A keresztény név azóta is fennmaradt, de az eredettől jókora távolság választ el. Valóban felismerhető közösségeinkben az értünk emberré lett, meghalt, feltámadt Úr, akinek adatott minden hatalom? Hozzá tartozunk, az ő nevét viseljük, felelősségünk, hogy hitelesen tegyük ezt.

Krisztus a király! A nagy Király!

A kenyérügy is hozzá köt bennünket. Az eredeti életkenyér Jézus Krisztus. Ő a megtört kenyér, az érettünk megtört kenyér, aki életét adta a barátaiért. Belőle élünk, ő ad erőt, képességet, boldogságot. Amikor annyiféle hamis kenyérrel próbálnak félrevezetni, létfontosságú megismernünk az igazit, a mennyből alászállt Kenyeret, az Úr Jézust.

Az augusztus 20-i tűzijáték káprázatosan szép. Mindenki az ég felé néz, álmélkodik, gyönyörködik a fénysugarakban, a kinyíló égi virágokban. Sokszor éreztem tűzijáték alatt, hogy egy szempillantás, és nyílik az ég, és megjelenik az én Uram, a mi Urunk, Jézus Krisztus. De még vár, még adott időt, kegyelmi időt. Amikor az Emberfia megjelenik az ég felhőin tündöklő ragyogásban, akkor sokan boldogan kiálthatjuk: „Jövel, Uram Jézus!” De egyben drámai nap is lesz az. Akik nem krisztusiak, azok rettegve nézik az Érkezőt.

Ezen az ünnepen Tahiban is azért gyülekezünk össze, hogy róla, Jézus Krisztusról beszéljünk, előtte hódoljunk, vele ünnepeljünk! Ő az életünk, az ünnepünk középpontja. Jöjjetek, hirdessük együtt az ő nagy tetteit!

Mészáros Kornél