Képzeld el, hogy hivatásszerűen nevelsz családotokba illő gyermeket, és segítesz neki megtalálni azt az arcát, akinek Isten teremtette! Csodálatos küldetés: ez a nevelőszülőség.

Utam során többször akad meg tekintetem – hol esőben, hol napsütésben – ugyanott, a káli lehajtó tábláján, ahogy rovom a kilométereket Pest vármegyéből Szabolcs, majd Borsod, végül Heves vármegyébe. Három nap alatt három képzést tartanak a Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózat munkatársai a nevelőszülőknek az adott régiókban. Én is részt veszek mint hitéleti munkatárs, nagy lépés ez nekem, végre találkozom személyesen a nevelőszülőkkel! Minden helyszínen más-más méretű tömeg, más-más összetételű embercsapat, más-más problémákkal vár minket. Azért hasonlóságok is vannak, és nem csak a kihívások terén: kedves tekintetű, szerető szívű, figyelmes emberek, olykor terhelt saját sorssal, de annál több ambícióval, akik minden kedves szónak, a segítség minden formájának örülnek: ők a nevelőszülők. Hamar összebarátkozunk, megismerek egy végtelen nyugalmat árasztó, idősödő, több mint 20 éve nevelőszülőként tevékenykedő asszonyt, aki sok gyermeknek segített már a sajátjai mellett az egészséges felnőtté válásban, aztán egy nagyon fiatal lányt, akinek ikrei vannak, mellettük még két gyermeket nevel. Szenvedélyesen beszél róluk a kiscsoportos foglalkozás közben, megtudom, milyen nevelési sikereket él át velük, honnan hova fejlesztette az egészségi állapotukat, szociális készségeiket, személyes sikernek éli meg a munkát velük. Megismerek egy védőnőt is, aki azt a hat gyermeket vette magához, akiket ő látogatott, megérintette a gyerekek nehéz sorsa, és többet akart tenni értük, mint ami a szakmájából kifolyólag volt a feladata, majd egy harsány asszony is mély benyomást tesz rám, aki elbeszélése alapján oroszlánként küzd az iskolában a nála nevelkedő lány megbecsüléséért. Később súlyos, terhelt helyzetekről hallok, olyan gyerekek sorsáról, akiket a nevelőszülők minden igyekezetükkel segíteni szeretnének és tudnak is, valahonnan mindig van erejük, ötletük hozzá. Együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt beszéljük át a gyakorlati tennivalókat is. A harmadik napon néhány gyermeket is megismerek, akiknek nem volt már ovi, suli, így a nevelőszülő magával hozza, rájuk egy kedves munkatárs figyel a külön teremben: van egy szőke hajú, csendes, hatéves kislány, aki délután ballag az oviból, sietnek is haza ünneplőbe bújni, egy vele nevelkedő sulis cserfes tízéves lányka, és két fiú, két külön nevelőszülőtől. Bemegyek hozzájuk, beszélgetünk, pontosan tudják magukról, hogy ők mások, ők nevelt gyerekek, én pedig azt látom, hogy pont olyan értékes, okos, szép, szeretni való kicsik, mint bármely más gyermek. Megtanuljuk együtt a „Jézus szeret minden kicsi gyereket” éneket, aztán van, aki egyedül is elénekli, hibátlanul – nagy az öröm, ölelést, rajzot kapok! Addig ölelgetném mindet, amíg teljesen elhiszik, hogy minden rendben lesz, vagy az is lehet, hogy addig, amíg én el nem hiszem.   

Miért akart valaki nevelőszülő lenni? – kérdezik sokan. Többféle okból döntenek így a jelentkezők, egy 2024-ben megjelent országos felmérés alapján a legtöbben mégis belső indíttatásból választják a nevelőszülői hivatást, a rászoruló gyermekek iránti együttérzés vezeti őket. Személyes találkozásaim során is azt az információt kapom, hogy aki más okból kezdett bele, úgysem kerülheti el, hogy ne szeresse meg igazán azt a gyereket, akit magához vesz. Amikor megtudtam a részleteket a mai gyermekvédelmi helyzetről, nekem is szimpatikus lett ez a forma a gyermekek azonnali megsegítésére. Mielőtt a részleteket feltárnám ezzel a hivatással kapcsolatban, és rátérnék az írásom interjú részére Éles Mariann-nal, a Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózat országos vezetőjével, a legelején kezdem, mégpedig ott, hogy miért alakultak ki egyáltalán a nevelőszülői hálózatok.

Az állami gondozás elterjedése a II. világháború után kapott teret Európában, Magyarországon szinte teljesen a nevelőintézeti ellátás volt az általános. Eszünkbe juthat az Abigél című film, mely érzékelteti, mennyire mostoha körülmény lehet ez a gyermekeknek: nincs egy bizalmasuk, akihez fordulhatnának, egy szerető személy, akire számíthatnának, pedig mindennél jobban vágynak rá. Ráadásul a felmérések azt is egyértelműen kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik az intézet helyett nevelőcsaládnál nevelkednek, sokkal jobban teljesítenek a tanulmányokban, kiegyensúlyozottabbak, később nagyobb sikerrel tudnak saját családot alapítani és helytállni a munkahelyeken, kevésbé válnak szenvedélybeteggé vagy önsorsrontó felnőtté. Ez nem meglepő, hiszen egy nevelőcsaládban jó példa van előttük a helyes életvezetésre. Ezt felismerve jöttek létre a nevelőszülői hálózatok a rendszerváltás után, és a gyermekvédelmi törvény 2014 óta rögzíti a gyerekekre vonatkozó újabb gondozási eljárásokat. Ma minden, a családjából veszélyeztetés miatt kiemelt 12 év alatti gyermeknek nevelőintézet helyett családban kell nevelkednie addig, míg vissza nem kerülhet a saját famíliájába, vagy örökbe fogadható nem lesz. Ez hosszú idő is lehet, vagy egyik verzió sem valósul meg, így sokan a rendszerben lesznek nagykorúak, azaz a befogadó családnál nőnek fel.  

Ma Magyarországon kb. 23 ezer gyermek él gyermekvédelmi szakellátásban, olyan gyerekek, akik még nem örökbe fogadhatóak, mert a szüleik nem mondtak le róluk, de velük sem maradhatnak, mert veszélynek vannak kitéve náluk, így hát óriási szükség van újabb nevelőszülőkre. A legégetőbb helyzetek egyike, hogy nagyjából 50-100 csecsemő elhelyezése stagnál általánosan több hónapig kórházi körülmények között, mert haza sem viszik őket, de elhelyezni sem lehet, mert nincs elég nevelőszülő. A 2024-es évben összesen 300 csecsemő járt így – szívszorító.

A Baptista Tevékeny Szeretet Misszió nevelőszülői hálózata, a Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózat (BGYK) is lehetőséget kapott arra, hogy bekapcsolódjon most már országos szinten is a nevelőszülők toborzásába és képzésébe, így segítve ezeknek a gyerekeknek az elhelyezését is. A BGYK több mint tíz éve végzi a nevelőszülői hálózati tevékenységét az ország három szegletében, főként az északkeleti régióban. Jelenleg közel 500 gyerekről gondoskodnak a hálózatban lévő nevelőszülők, a tervek szerint 2026 végéig országosra bővül az elhelyezés, magasabb férőhelyszámmal.

A BGYK szakmai vezetőjével, Éles Mariann-nal beszélgetek a folyamatokról és a leglényegesebb kérdésekről. Olvasd el, lehet, hogy a végére te is nevelőszülő szeretnél lenni. Jó lenne! Annyit már most elárulok, hogy nincs sok bonyolult feltétel, főállás egyébként, de munka mellett is végezheted.

– Hogy haladtok a bővüléssel, mik a legnagyobb kihívások?

– Jelenleg 653 bejegyzett férőhellyel látjuk el a szolgáltatást 224 nevelőszülővel, de ez a szám napi szinten változik, mert jönnek gyerekek, közben örökbefogadások történnek, illetve a nevelőszülői jogviszonyt is van, aki kicsit szünetelteti vagy épp megszünteti. Az újak tekintetében ami nehézség, az az, hogy hogyan tudjuk elérni az embereket, tájékoztatni őket, sokan nem is tudják, milyen jó nevelőszülő válna belőlük, mert nincs elég információjuk erről a foglalkozásról. A médiában szereplő hírek erről általában negatívak, ez is elrettentő lehet, így fontos lenne a nevelőszülői hivatás pozitív oldalát kihangsúlyozni. Az elérésükön kívüli másik nehézség az, hogy lassult a bekerülési folyamat, mert 2024. július 1-től megszigorították a jogszabályokat abban a tekintetben, hogy kiből válhat nevelőszülő. Aki eldöntötte, hogy jelentkezik, annak részt kell vennie a Nemzeti Védelmi Szolgálat vizsgálatán és a kétkörös alkalmassági pszichológiai vizsgálaton, valamint egy 60 órás tanfolyamon, tehát szigorodtak a feltételek, ami miatt sokan nem is jelentkeznek, félnek belevágni. Pedig a gyerekek szempontjából ez nagyon jó, mert így valóban kiderül az is, hogy ha valakinél csak a gyanúja is fennáll annak, hogy a gyermek sérülhet nála, meg sem kaphatja a lehetőséget. Innen is bátorítok mindenkit, hogy érdeklődjön, jelentkezzen és járja végig kitartóan az utat, a képzés ingyenes, az ott kapott információk pedig nagyban segítik a nevelési munkáját. Aki egy kicsit is érzi, hogy szeret gyereket nevelni, jelentkezzen bátran az ingyenes telefonszámunkon, a kollégáim mindenben segítenek, mindenről adnak tájékoztatást, igyekeznek hamar felmérni, hogy az adott érdeklődő alkalmas lehet-e, kezdetben egy kötetlen beszélgetésben.  

– Mi a nevelőszülői hivatás pozitív oldala, amit a média kevésbé hangsúlyoz?

– Egy nevelőszülői család megnyitja a kapuit a szakemberek számára, egy számára ismeretlen traumával érkező gyermek részére, vagy akár a szülei előtt is, mert vannak olyan vármegyék, ahol ott zajlik a kapcsolattartás is a vér szerinti szülővel. Ez nemcsak a nevelőszülő értéke, hanem az egész családé. Kevesen gondolnak bele abba, hogy milyen nehéz az, hogy egy ilyen élethelyzetből jövő gyerek bizalmát meg kell nyerni, megtalálni az ő elakadásait, kialakítani a stabilitását, ez egy összetett feladat. Az a nevelőszülő, aki ezt jól, becsületesen és szeretetteljesen végzi, az azt gondolom, hogy megérdemli, hogy pozitívan jelenjen meg a médiában, minden elismerést megérdemel, hiszen nemcsak az adott gyermek életét segíti, hanem az egész társadalom jólétét elősegíti a munkájával.  

– Miben különbözik egy nevelőszülő egy vér szerinti szülőtől vagy egy örökbe fogadó szülőtől? Különbözik egyáltalán valamiben?

– Amikor egy gyermek megszületik a vér szerinti családjába, őt várják. Ezért azon kívül, hogy a nevelőszülőnek van egy alapvető szeretete a gyermek iránt, nagyon fontos az is, hogy ő is várja, és legyen türelme ahhoz, hogy a gyerek érzelmileg is megérkezzen hozzá: kialakuljon a szeretet, a bizalom. Ezen neki kell dolgoznia felnőttként, a gyerekben és magában is helyesen kell kialakítani ezeket a kötődéseket. Tudnia kell tudatosan, hogy honnan hová szeretné a gyereket eljuttatni, milyen fejlesztésekre kell vinnie, mik az elakadásai, amikben segítséget kell nyújtania, mi az, amiben a családnak kell jelen lennie mint támogató közeg a gyerek életében, ezeket az ösztönösség mellett tudatosan végzi. Sok esetben a vér szerinti szülők nem fogalmazzák meg így maguknak a gyereknevelési szándékukat, pedig egyébként nem biztos, hogy ártana saját gyermek estében sem ez a fajta tudatosság: honnan hová akarom őt elvezetni ahhoz, hogy minden életkorban kiteljesedett személy legyen.

– Alkalmas lehet nevelőszülőnek az, aki úgy vélekedik, hogy ő nem fogja más gyerekét másnak nevelni, megszeretni, majd visszaadni, akkor inkább már örökbe fogad?

– Amikor valaki így gondolja, annak tényleg az örökbefogadást kell választania. Ugyanakkor nem biztos, hogy helyes a sarkos gondolkodás a vér szerinti gyermekünk esetében sem, mert őt sem magunknak neveljük, hanem azért, hogy a saját útját járhassa, mire felnő, abban segítjük, támogatjuk, amíg gyermek, hogy felnőve önálló és független tudjon lenni. A szeretet kötelékét nem vágja el az, hogy visszakerül a saját családjába a gyermek, ezek a kapcsolatok, ha nem is napi szinten, de örökre megmaradnak, felnőve a gyerekek általában tartják a kapcsolatot a nevelőszülőkkel. Mindazonáltal a nevelőszülőség egy olyan hivatás, ahol azt vállalja a felnőtt, hogy mindaddig stabilitást és biztonságot, szeretetet nyújt a gyermeknek, amíg a vér szerinti családja képessé, alkalmassá nem válik arra, hogy újra fogadja otthon, vagy ha ez nem sikerül, akkor az örökbefogadással a végleges sorsrendezés megtörténik. Egyébként jelezheti, ha szeretné örökbe fogadni a nevelt gyermeket. Ettől függetlenül óhatatlan, hogy megviseli, félig belehal egy ilyen elválásba, de mindig azt mondom, hogy nagyon fontos, hogy a nevelőszülőnek kell a gyermek szükségleteit kielégítenie, és nem fordítva. A gyermekek érdekeit a saját érzései felett is tudnia kell kezelni, a kötődést úgy tudja egészségesen kialakítani, hogy amikor kell, akkor az elengedést is tudja biztosítani, és ebben segíteni a gyermeket is.

– Mi a nevelőszülői hivatás további szépsége?

– Az utánpótlás nevelése. Nemcsak vér szerinti szülőként, hanem társadalmi szinten is nagyon fontos, hogy a felnövekvő generációnak milyen értékeket, nevelési modelleket, milyen mintát nyújtunk, és ez szerintem mindegyikünk felelőssége makro- és mikroszinten is. Az egészséges kötődés és biztonságos családmodell nyújtása révén gyógyulnak a gyerekek, így válnak hasznos felnőttekké. Egyszer ők is szülők lesznek, egészséges szülővé egy egészséges modell által válhatnak. Ezért támogatott a nevelőszülőség mint hivatás, mert a gyerekek lélektana ezt a családban teszi a legjobban lehetővé, nem intézményesült keretek között.

– Mi hozott téged erre a pályára, mióta vagy a hálózat vezetője?

– Alapvető gyakorlatomat a Pethő Intézetben szereztem meg. Az ott elöltött idő alapvetően határozta meg későbbi utamat. Halmozottan sérült, fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkoztam, majd Debrecenben értelmi fogyatékosok napközi otthonában helyezkedtem el. Később a BTESZ-nél (Baptista Tevékeny Szeretet) a pszichiátriai betegek közösségi ellátásával foglalkoztam és szenvedélybeteg-intézmény vezetője voltam a házi segítségnyújtás vezetésével integráltan.

A szakmai tapasztalataimat összegezve azt látom, hogy minden esetben olyan elakadások vezették az egyént ilyen ellátásokba, amelyek a gyermekkorban elszenvedett traumákból fakadnak, a kötődés hiányából vagy annak nem megfelelő formájából. Azt gondolom, ha ebben a fiatal életkorban sikerülne ezt a traumatizált folyamatot megállítani, átfordítani vagy gyógyítani, olyan mintát adni, amiben gyógyulni tud, ha már jelen van, akkor nagyon sok esetben a személy életében megtudnánk azt előzni, hogy a későbbiekben ne egy büntetés-végrehajtási vagy egyéb más ellátórendszer tagjaivá váljanak az így felnőtt gyerekek, hanem lehetőségük legyen arra, hogy minél egészségesebb felnőttként tudjanak élni.    

– Segít-e a hited téged ebben a munkában? Hogy látod, a rendszerben lévő gyerekeknek, dolgozóknak mennyire lehet kapaszkodó?

– Én hiszem és vallom, hogy a hit az a féle belső meggyőződés, ami képes gyógyítani. Én is hiszem azt, hogy van egy vákuumszerű rész bennünk, amit nem tud más betölteni, csak Isten. A hit a lélektant úgy tudja megtámogatni, hogy képes valóban változást hozni. Ehhez nyitogatni kell az embereket, elérni őket, érintési felületet adni. Belső meggyőződés nélkül a hit nem működik, meg kell várni a folyamatot, amíg az igény kialakul valakiben, mert erőltetéssel pont az ellenkező hatást érjük el: még jobban bezár az illető. Istennel együtt járni egy gyógyulási folyamat, én úgy érzem, hogy együtt járok vele, bár még nem merítkeztem be. Hiszem azt, hogy a munkámat az ő jelenléte koordinálja, ha valamivel nem boldogulok, akkor leteszem elé.

– A nehéz sorsú gyerekek között szerzett szakmai tapasztalatod mennyiben alakítja a te saját három gyerekeddel való kapcsolatodat? Esetleg engedékenyebb leszel velük időnként, vagy épphogy szigorúbb?

– Erre nagyon nehéz választ adni, mert amikor szakemberként dolgozol, akkor az egy más minőség. Inkább úgy mondanám, hogy egyik terület segíti a másikat. Két fiam van és egy lányom, egyik fiatal felnőtt, másik kamasz, a harmadik pedig még csak négyéves, így egyszerre látom, élem szülőként ezeknek az életszakaszoknak a kihívásait, és így a személyes tapasztalások révén is van lehetőségem a nevelőszülőt segíteni.

– Mit kell tennie annak, aki most eldönti, hogy szeretne jelentkezni, vagy annak, aki egyelőre még nem döntötte el, de szeretne többet tudni erről a hivatásról?

– Az ingyenesen hívható telefonszám az induláshoz elég (+36 80 900 368), illetve a weboldal is jól átlátható információkat tartalmaz: Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózat, de ha valaki mélyebben érdeklődik, keresse a szakmai vezetőket, ők régiónként más-más kollégák, mert ők a személyesebb kérdésekre is válaszolnak, majd házhoz is mennek környezettanulmányt végezni, mélyinterjút készíteni az érdeklődővel, ekkor az összes dilemmájáról elbeszélgetnek. Itt megtalálható az elérhetőségük régiónként is: Kapcsolat – Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózat, valamint létezik egy kis gyorsteszt is a weboldalon kedvcsinálónak: „Nevelőszülő leszek” teszt – Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózat

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld 22,6)

^{Fotók: pixbay.com}