„Eddig segített bennünket az Úr!” (1Sám 7,12; SZIT)

Ez az ige találóan foglalja össze mindazt, amit a 2025-ös évben gyülekezeteink életében megtapasztalhattunk. Visszatekintve világosan láthatjuk: nem a mi erőnk, bölcsességünk vagy kitartásunk volt az, ami hordozott bennünket, hanem az Úr megtartó kegyelme és hűsége. Voltak örömteli pillanatok, áldásokban gazdag időszakok, de voltak veszteségeink is. Néhány szeretett testvérünk hazaköltözött mennyei otthonába, mégis hitben valljuk, hogy „akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” (Róm 14,8; SZIT). Az Úr megtartott bennünket közösségként, és tovább építette az ő egyházát közöttünk. Mint minden évben, 2025-ben is az év első hetét imádságban töltöttük. Tudatosan tettük le az esztendőt az Úr kezébe, felismerve és megvallva, hogy „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5). Ez az imádságos alapozás meghatározta egész évünket, és újra meg újra megtapasztalhattuk, hogy Isten válaszol a hozzá forduló nép könyörgésére.

Az Úr nem hagyta üresen a megüresedett helyeket. Bőségesen kipótolta azokat: voltak, akik bemerítkezés által vallották meg hitüket, és a Szentlélek által kapcsolódtak a gyülekezethez, mások pedig hamarosan pecsételik meg hitüket e nyilvános engedelmességben. Mindez nagy öröm és bátorítás számunkra, hiszen azt látjuk, hogy Isten ma is hív, formál és elkötelez embereket magának.

Külön öröm számunkra, hogy a csantavéri és a kishegyesi gyülekezetekben egyaránt növekszik a fiatalok és fiatal családok száma. Élő reménység ez a jövőre nézve. Tavaly gyerekbemutatásra is sor került, amikor a szülők hálával és felelősségtudattal álltak az Úr elé, kérve áldását gyermekeik életére, a gyülekezet pedig imádságban vállalt részt a gyermekek lelki nevelésében. Ezek a pillanatok mindannyiunkat emlékeztettek arra, hogy Isten munkája generációkon átível.

A női szolgálatok területén továbbra is élő és aktív közösségi élet zajlik. A foltvarrás évek óta népszerű a testvérek körében: havi rendszerességgel találkoznak, az év során pedig egy nagyobb találkozó is megrendezésre kerül. Ezek az alkalmak nemcsak kézműves tevékenységek, hanem közösségépítő, lelki feltöltődést nyújtó események is, ahol a testvéri kapcsolatok erősödnek.

A gyermekek közötti munka is jelentős volt az év során. A rendszeres vasárnapi iskolai foglalkozások mellett kiemelkedő események voltak a gyermektábor, a cimboranap és az infótábor. Ezek az alkalmak mind lehetőséget adtak arra, hogy a gyermekek életkoruknak megfelelő módon ismerjék meg Isten szeretetét, az evangélium üzenetét, és pozitív közösségi élményekkel gazdagodjanak.

Gyülekezeteink tagságának mintegy negyede diplomás, ami hálára ad okot, ugyanakkor külön öröm számunkra az is, hogy a környezetünkre jellemző nagymértékű elvándorlás ellenére vannak, akik visszatérnek. Újra itt épülnek be a gyülekezetbe, itt találnak lelki otthonra, és megtapasztalják az Úr áldását életükben. Ez is annak bizonysága, hogy Isten ide helyez embereket, és nem véletlenül.

November 16-án hálaadó istentisztelet keretében emlékeztünk meg az Úr megtartó hűségéről, hiszen napra pontosan 30 évvel korábban alakult meg a csantavéri gyülekezet. Ezt a kerek évfordulót a környező gyülekezetek testvériségével együtt ünnepeltük meg. Az alkalom egyszerre volt ünnep és hálaadás: visszatekintettünk az elmúlt három évtized áldásaira, küzdelmeire és gyümölcseire, és együtt magasztaltuk Istent, aki mindvégig hordozta és építette közösségünket. A közös ünneplés megerősítette az összetartozás érzését és a jövőbe vetett reménységünket. Gyülekezetünk egyik tagja, Farkas Gabriella, már évek óta főállásban szolgál a gyermekek között az egész térségben magyar nyelven a Gyermekmisszió (CEF) munkatársaként. Szolgálata túlmutat a helyi gyülekezet határain, mégis büszkék és hálásak vagyunk érte, hiszen munkája által sok gyermekhez jut el az evangélium.

Nagy öröm számunkra az is, hogy Kosányi Tamás (MA) és Pletikoszity Tibor (BA) testvéreink tavaly megkezdték tanulmányaikat a Baptista Teológiai Akadémián. Ez reménnyel tölt el bennünket a jövőre nézve, hisszük, hogy az Úr szolgálókat készít a délvidéki magyar misszió számára.

A Bibliamúzeum folyamatosan bővülő kiállítási tárgyai (jelenleg kb. 2500) továbbra is Isten igéjét hirdetik és annak hitelességéről tesznek bizonyságot. A mintegy „3D bibliai lexikonként” működő gyűjtemény segítséget nyújt a látogatóknak az isteni kijelentés jobb megértéséhez. Egyre többen keresik fel a múzeumot, és időnként a médiában is megjelenik róla tudósítás. Tavaly az erdélyi teológuscsaládok is megtekinthették a gyűjteményt dr. Borzási Pál tanár testvér vezetésével.

Karácsonykor mintegy hatvan gyermeknek ajándékoztunk csomagot. A csomagoknál azonban fontosabb volt számunkra az üzenet: Jézus Krisztus születésének örömhíre. Meggyőződésünk, hogy ez az üzenet nagyobb érték, mint bármely ajándék tartalma. A csomagok mellé könyveket is ajándékoztunk a 4H misszió, valamint Eric és Rosemary Barrett jóvoltából. Hisszük, hogy mindez magvetés volt a gyermekek életében, amelynek gyümölcseit az Úr a maga idejében megtermi. Személyes és családi életemben is kiemelkedő események történtek. Júniusban átvehettem a BTA mesterdiplomámat, júliusban pedig megszületett harmadik unokánk, Nagy Lilla. Születése különös ajándék és Isten áldása, hiszen nyolc év házasság után érkezett a családba.

Így visszatekintve a gyülekezeteink és személyes életünk jelentősebb eseményeire, mindez Isten hatalmát és kegyelmét tükrözi. Egyedül övé a dicsőség! Ugyanakkor hálával kell megemlítenünk a gyülekezet tagságát is, akik nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a különböző programokba és szolgálatokba. Fantasztikus csapat, akikért nagyon hálás vagyok. Külön szeretném kiemelni kedves feleségemet, Marikát, aki hűséges segítőtársam a szolgálatban.