A Magyarországi Baptista Egyház „Könyvecskék az anabaptistákról” címmel kisregényíró pályázatot hirdetett az elmúlt évben azzal a céllal, hogy 2023-ban, a Baptista500 emlékévben népszerűsítő történelmi kisregényeken keresztül ismerhessék meg az olvasók a Kárpát-medencei anabaptisták egy-egy meghatározó személyét, időszakát, történetét, valamint hitet ébresszen, erősítsen. A beérkezett pályaművek közül az újkígyósi dr. Rusz Gábor kisregényét folytatásokban közöljük a Comenius Ház oldalán!

Előhang

Az 1613–1629 között uralkodó Bethlen Gábor erdélyi fejedelem az ország iparának felvirágoztatása céljából 1621 nyarán befogadott egy csoport, a hitük miatt hazájukból, Morvaországból elüldözött anabaptistát. A száműzöttek a Maros bal partján fekvő Alvincon kaptak engedélyt a letelepedésre, és azonnal hozzá is láttak házaik felépítéséhez, mert a tél közel volt.

Bevezető

 „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus…”

Az Úr 1621. esztendeje karácsony havának 24. napja. Alvinc, Erdélyi Fejedelemség.

Sűrű pelyhekben hullott a hó. Berg Gyurka bánatosan nézett ki a durva fagerendákból ácsolt kunyhójuk ablakán. Már órák óta ott állt, idegen szánkók után kutatott a szemével, de azoknak nyoma sem volt. Lassan kezdett beletörődni abba, hogy ma este egyik szomszédjuk sem fog eljönni az ünnepi vacsorára.

„Hát hiába jártam végig édesapámmal a dermesztő hidegben a környéket?” – gondolta magában.

A többi családot ez nem zavarta, de ő szerette volna megismerni a környék lakóit, megtudni mindent, amit lehet új otthonuk történetéről, és ha lehet, beszélni az evangéliumról másoknak.

Miután szülei felöltötték magukra ünnepi ruháikat, édesapja odalépett hozzá, megsimogatta a haját, és németül így szólt:

– Komm schon, mein Sohn. Wir müssen gehen! 

– Ne szomorkodj tovább, Gyurkám, majd eljönnek máskor! – vigasztalta magyar nyelven az édesanyja.

A fiú nagyot sóhajtva az ajtó felé indult, felvette a kabátját, és az egész család elindult a közösségi alkalmak színteréül szolgáló, egykori pajtából kialakított közösségi házba.

Majdnem ők érkeztek utolsónak, mert amint beléptek, vezetőjük, Klaus Rogen már imádkozott is, majd egy közös énekbe kezdtek. Az egész alkalom az anyanyelvükön, németül folyt. Amíg az Urat dicsérő dallamok megtöltötték a termet, egy háromlovas szánkó állt meg az épület mellett, s a magas bakról egy medvebundába öltözött, igen-igen öreg férfi szállt le, majd a korát meghazudtolva ölbe kapva segítette le a vele utazó anyókát a bakról. Nem mentek be azonnal az ünneplő gyülekezethez, hanem előbb végigtekintettek a testvérek félig elkészült településén. Folytatás a Comenius Ház oldalán, vagy ide kattintva olvasható.