Nagy volt az öröm a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben szeptember 21-én, vasárnap, amikor három tizenéves testvérünk döntött az Úr mellett, tettek bizonyságot életükről és hitükről, majd az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében bemerítkeztek.

A dicsőítés után Tóth Sándor lelkipásztor a vízbe való alámerítés fontosságáról és a kézrátételes imádság jelentőségéről szólt a gyülekezet tagjainak és a meghívott vendégeknek. Majd a fiatalok vallástétele következett.

Hornyik Flóra tizenhat éves, keresztény családban nevelkedett. Sokat hallott az Úrról és az Igéről, de elmondta, Jézussal a kapcsolata felszínes volt.

„Nem Isten miatt jártam elsősorban gyülekezetbe, hanem azért, hogy beszélgessek a barátaimmal. Az egyik alkalommal elkezdtem látogatni a Felfedező alkalmakat, aztán tavaly a kiskörei gyülekezeti táborban szólt hozzám az Úr a dicsőítéseken és az igehirdetésen keresztül. Elgondolkodtam azon, hogy jó lenne bemerítkezni, de magától a döntéstől akkor megijedtem. Az idei gyerek-ifi táborban elhatároztam, hogy átadom az életem Jézusnak. A tábortűznél lelkipásztorunk által elmondott, Bibliából idézett történet különösen szólt hozzám, amikor a tanítványok viharba kerültek, és Péter kiszállt a csónakból, és Jézus felszólítására elkezdett vízen járni. Megtanultam, hogy nem kell az életemet magamnak „megoldanom”, ha én is kiáltok az Úrhoz, és bízok benne az életem több területén, akkor ő mindig mellettem lesz. Megtérésem napjától jobb és szorosabb a kapcsolatom Istennel, és figyelek arra, hogyan szólok embertársaimhoz.”

Bicskei Panna tizenhat éves, születése óta szülei a gyülekezet tagjai. Panna rendszeresen részt vett a bibliaórákon, keresztény iskolába járt. Mindig hitt Istenben, de nem igazán volt neki fontos, hogy kapcsolata az Úrral mélyebb legyen.

„Az egyik gyerektáborban eldöntöttem, hogy jelentkezem a Felfedező alkalmakra, mert szerettem volna Istenhez közelebb kerülni. Az ifjúsági alkalmakon rendszeresen részt vettem, sok barátom lett a gyülekezetben, majd elhatároztam, hogy a Bibliát is naponta olvasom. Tavaly a váci konferencián az egyik tanításban arról volt szó, hogy mennyire szükségünk van az Úrra, hogy a nehézségekben merjünk hozzá fordulni. Akkor kezdtem a középiskolai tanulmányaimat is. Az elmúlt időszakban volt lehetőségem belelátni az osztálytársaim, kortársaim mindennapjaiba, és elhatároztam, hogy nem szeretnék világi életet élni, hanem az Úr útján akarok járni. Hiszem, hogy az idei gyerek-ifi táborban hoztam meg életem legjobb döntését, véglegesen átadtam az életem Jézusnak.”

Gajdács Benedek tizennégy éves, aki szintén keresztény családban nevelkedett. Bizonyságtételében elmondta, mint ahogy a többiek, ő is elsősorban a barátok miatt szeretett járni gyülekezetbe.

„Az elmúlt időszak nem volt könnyű számomra, tudtam, hogy problémáimat Isten nélkül nem fogom tudni megoldani. Ekkor én is jelentkeztem a Felfedező alkalmakra, hogy kigyógyuljak az állapotomból, és jobban megismerjem az Urat. Ezután minden alkalommal közelebb kerültem Istenhez, és láttam a kiutat a nehézségeimből. Megértettem Jézus kereszthalálát, azt a szeretetet, melyet csakis általa tapasztalhatok. A bemerítkezésen tavaly gondolkodtam, de nem tartottam magam elég jó embernek ehhez. Ekkor lelkipásztorunk elmagyarázta, hogy ne azért akarjak bemerítkezni, mert jó ember vagyok, hanem ezzel az alkalommal Krisztus mellett döntünk, valamint példát mutatunk kortársainknak, ha az Úr útján járunk és átadjuk az életünket neki. Ő aztán formál bennünket. Innentől kezdve megváltoztak a mindennapjaim, a gondolkodásom, a barátaimmal való kapcsolatom. Már tudom és hiszem, hogy Isten szeret, harcol értem, és nem vagyok elveszett.”

A bemerítések után Kiss János, a Debreceni Baptista Gyülekezet lelkipásztorának igehirdetése következett. Beszédében elgondolkodtató kérdéseket tett fel a gyülekezetnek, többek között: Milyen tükör az, amit Isten mutat nekünk a mindennapjainkban? A Bibliában hogyan viselkedett Dávid, Nehémiás és Jákob, amikor „szembejött velük a valóság”? Majd szólt arról is, hogy sokan miért nem jutnak előre a hitben, valamint vannak-e olyan ügyeink az életben, melyek elterelnek bennünket az Istennel való kapcsolattól.

Az alkalom további részében a bemerített fiatalokért imák és áldások hangzottak el, valamint bátorító köszöntések. Az ünnepi istentisztelet szeretetvendégséggel zárult.