2026. február 20–22. között került megrendezésre a Plántálói Misszió hétvégi elvonulása, amelyen 22 gyülekezetplántáló házaspár vett részt. A találkozó célja az volt, hogy a szolgálatban álló lelkipásztorok és házastársaik megerősödjenek, bátorítást kapjanak, valamint közösségben hordozzák egymás terheit és örömeit.

A hétvége péntek este közösségépítő alkalommal indult. Téglási Lajos vezetésével emeltük fel Isten nevét a dicsőítésben, majd Patton Márk bátorító üzenete a János 16 alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy merjünk kérni az Atyától. Emlékeztetett bennünket arra, hogy Isten jó Apa, aki nem követ ad, amikor kenyeret kérünk, hanem gondot visel rólunk, és a legjobbat készíti számunkra – mind személyes hívő életünkben, mind a gyülekezetplántálás szolgálatában. A plántálás során különösen fontos a bizalom és a hit, hogy Isten kész cselekedni, amikor hozzá fordulunk. Az est kiscsoportos beszélgetéssel és imaközösséggel zárult, ahol személyes imatémák kerültek megosztásra, és testvéri közösségben imádkozhattunk egymásért.

Szombaton külön férfi- és női csoportban folytatódott a közösségi együttlét. A női alkalmon Patton Charin bátorította a plántáló lelkipásztorok feleségeit, majd kiscsoportos beszélgetésekben oszthatták meg egymással áldásaikat és kihívásaikat. A férfiak kerekasztal-beszélgetésen vettek részt a vezetőkkel, ahol előre beküldött kérdések mentén őszinte és mély párbeszéd alakult ki, majd kisebb csoportokban folytatták a tapasztalatok és terhek megosztását.

A szombat esti közösségi alkalom ismét dicsőítéssel kezdődött, majd Patton Márk osztott meg fontos híreket és fejleményeket a misszió életéből. Külön öröm és hálaadás övezte azt a pillanatot, amikor megemlékeztünk arról, hogy a dunaharaszti Teérted baptista gyülekezetplántálás önálló gyülekezetté vált. A közös ünneplés és hálaadás mindannyiunk számára megerősítő bizonyság volt Isten munkájáról.

Az est folytatásában Tóth Sándor igei tanítása hangzott el, amelyben arra bátorította a jelenlévőket, hogy ragaszkodjanak egyre inkább a Szent Szellemhez, és rendeljék alá magukat az ő vezetésének. Személyes bizonyságokon keresztül osztotta meg, hogyan tapasztalta meg Isten gondoskodását saját gyülekezetplántáló szolgálata során, amely mindannyiunk számára hitet erősítő és bátorító volt. A gyülekezetplántálás nem pusztán szervezési vagy stratégiai kérdés, hanem lelki munka, amely csak akkor lehet gyümölcsöző, ha a szolgálók folyamatosan Isten Szellemének irányítása alatt maradnak. Az alkalom közös dicsőítéssel és imaközösséggel zárult.

A hétvége során a résztvevők nemcsak lelki feltöltődést élhettek át, hanem megerősödhettek elhívásukban is: a gyülekezetplántálás nem csupán stratégiai feladat, hanem Isten országának építése, amelyben hűséges, kitartó és egymást támogató szolgálatra van szükség.

Imádkozunk azért, hogy a részt vevő házaspárok a következő időszakban is megújult erővel, egységben és örömmel folytassák a rájuk bízott szolgálatot.