Idén harmadik alkalommal szervezte meg a pécsi Cserepka János két tanítási nyelvű középiskola az országos bibliaismereti versenyt, ahol ma tíz baptista középiskola 4-4 fős csapata versenyzett. A versenyt dr. Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke nyitotta meg.
Az idei téma a Királyok kora, Saul, Dávid és Salamon élete és kora volt. A szervezők változatos feladatokkal várták a diákokat. Délelőtt a tornateremben az ügyességi versenyeké volt a főszerep. Délután a Redmenta felületén keresztül dolgoztak a csapatok, és egy, a salamoni templom makettjét ábrázoló 3D-s puzzle összerakásával is meg kellett birkózniuk. Révész Szilvia hitéleti főigazgató zárszavát követően került sor az eredményhirdetésre. Az idei első helyezett a Velencei Zöldliget két tanítási nyelvű gimnázium csapata lett. 2. helyezést ért el az Addetur iskola csapata. A 3. pedig a pécsi Széchenyi István Baptista Gimnázium lett.
Különleges istentiszteletre gyűlt össze 2024. február 10-én a székesfehérvári baptista gyülekezeti házban a helyi, a siófoki és a miskolci gyülekezet ünneplő testvérisége.
A szertartás alapigéjéből Durkó István tanított, mely tanítással nemcsak az újdonsült lelkipásztort, hanem mindenkit szolgálatra sarkallt. Az elhívás ugyanis – miszerint keresztény életcélunk az, hogy embereket küldjünk a mennybe – mindenkinek szól. Amikor Isten embereket szólít meg, a legkülönbözőbb dolgokra hívja el őket. Az elhívást minden ember átéli, s valahogy minden ember reagál. A lelkipásztori elhívás egy a sokféle elhívás közül – amit Isten tesz, az tulajdonképpen mindig ugyanaz. A megszólított ember az, aki különféleképpen, személyre szabottan éli meg saját hívását.
De vajon hogy lesz valakiből lelkipásztor? Nos, az is a megtéréssel kezdődik, mint minden Istennel kapcsolatos szolgálat. Amikor Isten bevon a tervébe, munkatársaivá válunk. Megtérés, újjászületés nélkül az Istennek való szolgálat értelmezhetetlen. Megtérésünk során Jézussal találkozunk, aki pedig azt mondja: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (1Pt 1,16) A „szent” szó jelentése elkülönített, kiválasztott. A megszentelődés útján formálódik ki krisztusi jellemünk, s ebben rejlik elhívásunk lényege is: kivétel nélkül mindenkinek szent és tiszta életet élni. Ha a szentség jelen van az életünkben, az felszabadít minket arra, hogy örömmel szolgáljunk. Isten segít nekünk megtalálni azt az utat, amit nekünk szánt, azt a szolgálatot, amit személy szerint ránk szabott. Ha például a NASA-nál dolgozol, lehetsz akár takarítónő, az életcélod az, hogy embereket küldj az űrbe. Isten megváltott gyermekeiként a célunk, hogy embereket küldjünk a mennybe! Fontos, hogy tisztában legyünk a céllal, és ne veszítsük azt szem elől! Mi tehát a dolgunk?„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,1–2) Amint odaszánjuk magunkat, meg fogjuk érteni Isten akaratát, és Ézsaiással együtt válaszolhatunk a hívásra: Itt vagyok, engem küldj!
„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 15,16) Jézus szavai ma is igazak! Nem mi választjuk őt, ő választ minket! Ő az, aki a számunkra rendelt szolgálatba helyez minket. Érdemes tehát feltenni magunknak a kérdést: a helyemen vagyok? Ott, ahová Isten elhívott? Helyünkön lenni olyan feladat, amire a saját erőnkből teljes mértékben képtelenek vagyunk. Isten jelenléte nélkül a szolgálat üressé, értelmetlenné válik. Vele viszont különleges dolgok történnek! Ezért ha hallod az Úr szavát, válaszolj úgy, mint Ézsaiás: Itt vagyok, engem küldj!
Balogh Péter testvérünk válaszolt: indulni készül. Durkó István az avatási szertartás részeként felolvasta, milyen feladatai, kötelezettségei vannak egy baptista lelkipásztornak, Péter pedig mint a Magyarországi Baptista Egyház siófoki gyülekezetének új pásztora vállalta mindezt. Az avatás során nemcsak lelkipásztor született, hanem nyáj is, mely immár pásztorra talált. A fogadalomtétel őket is kötelezi, rájuk is felelősséget ró. A jelen lévő vendég és anyagyülekezet áldáskérő imái után a szolgálati levél átadására került sor. kézhezvétele mintegy kézzelfogható emlék, emlékeztető mindarra a feladatra, elhívásra, melyre Péter testvér fogadalmat tett Isten, ember, valamint a szellemvilág előtt.
Bödő Sándorhelyi gyülekezetvezető köszöntése során Pétert egy szelíd és alázatos emberként jellemezte, akit Isten csendben készített, míg végül láthatóvá tette a személyes talentumát, a tanítás ajándékát.
Kálmán Ernősiófoki gyülekezetvezető az áldáskérő, kézrátételes imák különleges jelentőségére emlékeztetett, hisz ilyenkor az első apostolok érintése nyugszik a vállakon, így a 2000 évvel ezelőtti apostoli áldás öröklődik tovább a lelkipásztori szolgálat során.
A miskolci gyülekezetre bölcsőként tekint a Balogh házaspár – Péter ott ismerte meg az Urat, ott szerette meg igéjét, ott merítkezett be és ott kezdte igehirdetői szolgálatát. Különleges öröm és hatalmas meglepetés volt hát számukra, hogy az ünneplő gyülekezet sorai közt ottani barátaikat és testvéreiket is viszontláthatták s köszöntésüket fogadhatták.
Balogh Péter siófoki lelkipásztor gondolataival zárult az ünnepi alkalom. Hálaadása során elmondta, hogy valóban a miskolci gyülekezetben tanulta meg a közösséget megélni, szolgálati közösséget vállalni. S bár Miskolc messze van, s a találkozások megritkultak, de a kapcsolat nem szakadt meg. Talán a kettős tagság érzéséhez hasonlítható kötődése a kiküldő és fogadó gyülekezet felé – mint amikor házasodáskor az embernek két családja lesz. Zárásként őszinte és túláradó hálával adózott azért a biztató és támogató közegért, amit felesége és gyermekei nyújtottak és nyújtanak neki folyamatosan.
2024-ben új vezető állt a gyülekezetplántáló misszió élére. Patton Márk majdnem 30 éve szolgál gyülekezetplántálásban. 25 évig Esztergomban és az esztergomi évek alatt 10 évig Tatán is végezte missziói munkáját. Az elmúlt 5 évben pedig a budapesti Fókusz gyülekezetben szolgál alapító lelkipásztorként.
Márk ilyen célokkal vette át a gyülekezetplántáló misszió vezetését: „Hiszem, hogy ma is Isten elsősorban gyülekezeteken keresztül építi és terjeszti földi királyságát! Vágyom, hogy minél több egészséges gyülekezet induljon el, amelyek képesek a mai embert elérni és befogadni. Célom megerősíteni a már meglevő plántálásokat, hogy ezt a célt minél hatékonyabban tudják teljesíteni. Célom továbbá ösztönözni és segíteni még újabb plántálásokat.”
A plántálásban a vezérigénk ez: „De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel az egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Mt 16,18)
Imádkozzunk továbbra is a plántálói misszióért, hogy 2024-ben sok jó gyümölcsöt lássunk ebben a szolgálatban!
Egy-egy erdőség mégoly bőséges vadállományából a jelzett utakon tovahaladó turista egyetlen példányt sem lát, ám ha letelepszik és csöndben, hosszan figyel, akkor megpillanthatja az addig rejtőzködő életet. Valahogy így vagyunk mi, baptisták a böjtöléssel. Bizonyos, hogy gyakoroljuk a böjtöt, de az csak ritkán és felszínesen észlelhető. Ennek oka lehet többek között az, hogy a kötelező szertartásoktól való ódzkodásunk miatt minden előre meghatározott, intézményesített böjtöt mellőzünk. Ha viszont mégis böjtölünk, akkor azt a hegyi beszédben foglaltakhoz igazodva gyakoroljuk: „böjtölésedet ne az emberek lássák… és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” (Mt 6,16–18)
Ha tehát böjtöl is valaki, erről nemcsak hogy nem beszél (még visszaemlékező módon, bizonyságtételben sem igen), hanem igyekszik ezt úgy tenni, hogy lehetőleg észrevétlen maradjon. (Mivel családunk körében, de tanulmányaim idején a teológiai szemináriumi bennlakás során a közös étkezéstől való tartózkodás nem maradhatott rejtve az egy fedél alatt élők előtt, ezért az éppen böjtölőkkel közösséget vállalva – közmegegyezés alapján – soha nem firtattuk az asztaltól való távolmaradások okát.)
Az eddig írottak alapján aligha meglepő a nyomtatott források hiánya e tárgyban. Amikor e hiány pótlására szóbeli közlések gyűjtögetésével próbálkoztam hittestvéreim körében, bármilyen tapintatosan tettem is ezt, tapasztalnom kellett, hogy személyes élményeik feltárására aligha számíthatok. Ezért aztán inkább a böjtről vallott nézeteik után tudakozódtam. Így állt össze végül is a közösségeinkben gyakorolt böjtölés vázlatos képe. Hogyan böjtölünk? Köreinkben a böjt időtartama legtöbbször egy nap. (Ennek dátuma tetszőleges, de többször esik hétköznapra, mint valamelyik ünnepre.) Kivételes esetben előfordul a két-három napos böjt is. Böjtölés idején semmiféle eledelt nem veszünk magunkhoz, csak némi vizet vagy teát. Ehhez kapcsolódik a bibliai mintát követve (pl. ApCsel 13,8) az odaadó és elmélyült imádság. (Ez utóbbi nélkül az ételektől való tartózkodás nem lelki, hanem csupán egészségvédő, gyógyászati cselekmény.)
Miért böjtölünk? Legtöbbször a bűnbánatot fejezzük ki a böjttel, ahogy ezt Pál is tette a megtérésekor (ApCsel 9,9). Máskor fontos döntések vagy erőfeletti szolgálatok vállalása előtt, Isten vezetésének, áldásának megnyerése érdekében folytatott könyörgésünk támogatására élünk a böjttel. Mégpedig azért, hogy figyelmünket ne vonja el Urunkról semmi sem. A lelki erőnlétben, a kísértések legyőzéséhez szükséges önuralomban való edződés eszközeként is alkalmazzuk a böjtöt: „szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (1Kor 9,27) Ritkán gyakoroljuk, pedig egyre szükségesebbnek tűnhet az újabb keletű, szeretetszolgálati célú böjt az Ézs 58,6–7 jegyében: „Nekem az olyan böjt tetszik… Oszd meg kenyeredet az éhezővel…” Ilyenkor – testvéreinkkel összefogva – a böjtölés során magunktól megvont táplálékot (is) és imádságunkat a felelősségünk körébe tartozó rászorultak javára fordítjuk.
Mikor böjtölünk? A különféle böjtölési okok és indítékok közös jellemzője, hogy mindegyiket valami nagy hiányérzet ébreszti fel. Ez összecseng Megváltónk szavával, aki a vele közösségben levő tanítványok böjtmellőzését fölhánytorgatóknak így felelt: „Rávehetnétek-e a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor azokban a napokban böjtölni fognak.” (Lk 5,34–35)
Meggyőződésünk, hogy akkor kell tehát böjtölnünk, amikor fájdalmasan azt tapasztaljuk, távol van tőlünk a Vőlegény-Jézus. Ez sokféle módon is megnyilvánul: bűnnel küzdünk, és nincs velünk a Szabadító (Jn 8,36). Indulnunk, tennünk kellene, de nem látjuk az utat (Jn 14,6). A szolgálatért és az üdvösségért meg kellene tagadnunk önmagunkat, ám erre képtelenek vagyunk, és úgy tűnik, késik támogatásával az önmagát megüresítő
(Fil 2,6–8). Embertestvéreink testi-lelki nyomorúságaikkal várnak reánk, de nem tudjuk megelégíteni őket, mert nincs nálunk az élet kenyere (Jn 6,51). Égető ínségünk reménytelenségbe taszító felismerése idején késedelem nélkül keressük a hiányolt Vőlegény-Jézust. Keressük őt az Ige által tanácsolt minden eszközt bevetve. Lelki javunkra a most bemutatott, de sajnos sokszor elhanyagolt böjtöt is igénybe véve. Tárjuk Urunk elé leplezetlenül – a böjtöléssel cselekvő módon is – fájó hiányunkat, hogy szerető Megváltónk szánalomra indulva ínségünkön betölthessen minket önmagával!
191 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. febr. 11. Boros Dávid lelkipásztor igehirdetése a Jn 19,38-42 igeversek alapján. József utcai Baptista Gyülekezet
„38Ezután az arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a zsidóktól –, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus holttestét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus holttestét. 39Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment Jézushoz, és mirhából és aloéból készült olajat hozott, mintegy száz fontnyit. 40Fogták tehát Jézus holttestét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni. 41Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. 42Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.” (Jn 19,38-42)
Vasárnapi programjaink 09:00 10:00 Gyermekek korosztályoknak megfelelő kiscsoportos foglalkozása (minden vasárnap) A hónap 1. és ha van, 5. vasárnapján: közös imaóra A hónap 2. és 4. vasárnapján: kiscsoportos Biblia-tanulmányozás felnőtteknek A hónap 3. vasárnapján: külön női és férfi imaóra 10:00 11:00 Istentisztelet (minden vasárnap, a hónap első vasárnapján Úrvacsorával) 16:00 17:00 Énekkari próba 17:00 18:30 Istentisztelet (minden vasárnap, kivéve a hónap harmadik vasárnapját) A hónap harmadik vasárnapján nincsen összejövetel
1857 megtekintés 2024. február 11. Vasárnap délelőtti Igehirdetés. Uzonyi Barnabás lelkipásztor igehirdetése a Mt 19:10, Mal 2:14, Mt 19:5-6, Ef 5:3, Ézs 62:5 igeversek alapján. Péceli Baptista Gyülekezet
„Erre így szóltak hozzá tanítványai: Ha ilyen a férj helyzete a feleséggel, akkor nem érdemes megházasodni.” (Mt 19:10)
„Ezt kérdezitek: Miért nem? – Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ahhoz, akit ifjúkorodban feleségül vettél, pedig ő a társad, a feleséged, akivel szövetség köt össze. „ (Mal 2:14)
” 5És ezt mondta Isten: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” 6Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!” (Mt 19:5-6)
„Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó.” (Ef 5:3)
„Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened.” (Ézs 62:5)
314 megtekintés 2024. febr. 12. Bányai János lelkipásztor igehirdetése a 2 Kir. 5:1-16 igeversek alapján. Belényesi Magyar Baptista Körzet
„1Naamán, Arám királyának hadseregparancsnoka nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. 2Egyszer kivonult néhány arám rablócsapat, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének lett a szolgálóleánya. 3Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából. 4Naamán erre ura elé járult, és elmondta, hogy mit beszélt az Izráel országából való leány. 5Arám királya ezt mondta: Menj csak el, én meg küldök egy levelet Izráel királyának. El is ment Naamán, és vitt magával tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat meg tíz rend ruhát. 6Átadta Izráel királyának a levelet is, amely így szólt: Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem! 7Amikor Izráel királya fölolvasta a levelet, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?! Értsétek meg, lássátok be, hogy csak ürügyet keres ellenem! 8Amikor Elizeus, Isten embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját, ilyen üzenetet küldött a királynak: Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és majd megtudja, hogy van prófétája Izráelnek! 9Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál. 10Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested! 11Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd kijön, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az ÚRnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és kigyógyít a bélpoklosságból. 12Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, az Abáná és a Parpar Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan távozott. 13Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagy dolgot parancsolt volna, azt megtennéd, ugye? Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz. 14Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akár egy újszülött gyermeké. 15Ezután Naamán visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben. Most azért fogadj el ajándékot a te szolgádtól! 16De ő így felelt: Az élő ÚRra mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy nem fogadok el semmit! Bár unszolta, hogy fogadja el, ő hajthatatlan maradt.” (2 Kir. 5:1-16)
114 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. febr. 11. Pálmai Zoltán lelkipásztor igehirdetése az 1Kor 7:1-7 igeversek alapján. Békéscsabai Baptista Gyülekezet
„1Amiről pedig írtatok, arra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. 2A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. 3A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. 4A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. 5Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. 6Ezt pedig engedményként mondom, nem parancsként. 7Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy.” (1Kor 7:1-7)
191 megtekintés 2024. febr. 16. Mózes második (2) könyve – KraMaBaGy Pap Benjámin lelkipásztor igehirdetése a 2Móz 12:1-14, 21-23, 29-31 igevesek alapján. Krasznai Magyar Baptista Gyülekezet
„1Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: 2Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között. 3Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának családonként mindenki egy bárányt, házanként egy-egy bárányt. 4Ha egy házban kevesen vannak egy bárányra, akkor a legközelebbi szomszédjukkal együtt vegyenek a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud enni a bárányból. 5Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vagy kecskét vegyetek. 6Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. 7Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. 8Még ugyanazon az éjszakán egyék meg a húst: tűzön megsütve, kovásztalan kenyérrel; keserű füveket egyenek hozzá. 9Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. 10Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. 11Így egyétek: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az ÚR páskája ez. 12Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az ÚR. 13De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét. 14Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az ÚRnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az, hogy megünnepeljétek…. „21Mózes ekkor összehívta Izráel összes véneit, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát. 22Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok az edényben levő vérbe, majd kenjetek az edényben levő vérből a szemöldökfára és a két ajtófélfára. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. 23Amikor átvonul az ÚR, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az ÚR azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házaitokba, és megverjen titeket is…21Mózes ekkor összehívta Izráel összes véneit, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát. 22Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok az edényben levő vérbe, majd kenjetek az edényben levő vérből a szemöldökfára és a két ajtófélfára. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. 23Amikor átvonul az ÚR, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az ÚR azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házaitokba, és megverjen titeket is… „29Történt azután éjfélkor, hogy megölt az ÚR minden elsőszülöttet Egyiptom földjén: a trónján ülő fáraó elsőszülöttjét csakúgy, mint a tömlöcben levő foglyok elsőszülöttjét meg a háziállatok valamennyi elsőszülöttjét. 30Azon az éjszakán fölkelt a fáraó és összes udvari embere meg valamennyi egyiptomi, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, hiszen nem volt ház, ahol ne lett volna halott. 31A fáraó még éjszaka hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Induljatok, menjetek ki az én népem közül Izráel fiaival együtt, menjetek, és szolgáljátok áldozattal az URat, ahogy kívántátok.” (2Móz 12:1-14, 21-23, 29-31)
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
