Rövidített interjú a PAX Televízió MűvészLÉT című műsorában elhangzottak alapján.

Debre-Szilágyi Júlia baptista lelkészcsalád ötödik, legkisebb gyermekeként nevelkedett. Szülei, testvérei és a gyülekezete isten-, ember- és zeneszeretete a mai napig meghatározó minta a számára. Négyéves korában a hegedűt választotta hangszeréül. Később kiderült, hogy az énekléshez még erősebb elhívása van. Kisgyermek kora óta tud Isten létezéséről az életében. 14 éves korában egy ifjúsági táborban tért meg, majd nem sokkal ezután bemerítkezett. Zenei tanulmányait zenetanár édesanyja, Szilágyiné Mátyus Elvira segítségével kezdte, aki énekeket tanított neki. A Szent István Alapfokú Zeneiskolától a Zeneakadémia mesterképzéséig a hegedű lett a hangszere, de a magánének-tanulás egyre nagyobb jelentőséggel bírt az életében. Az oratórium- és dalének mesterképzés felvételijére Szabóki Tünde operaénekes készítette fel, majd a Zeneakadémián Pászthy Julianna növendéke lett. A Szent István Filharmonikusok hegedűművésze magát olyan zenésznek vallja, aki számára legfontosabb az, hogy Istennek az életére szóló akaratát beteljesítse.

Mivel néhány napja volt az oratórium- és dalének mesterdiploma-koncerted a Zeneakadémián, ezért kihasználva a lendületet kérdezem, hogyan készül el egy mesterdiploma-koncert?

Ez az egész tanulmányok megkoronázása, a sok év technika és mindennek a fölénye kell hogy megnyilvánuljon. A darabok kiválasztása szeptember környékén indult. Sok éve tudtam, hogy Strauss-dalokkal szeretnék diplomázni, emellett választottam egy Beethoven-koncertáriát, ami a hangomhoz nagyon illik. A koncert első felében pedig a keresztény szakrális énemet mutattam meg áriákon keresztül. Nekem, hála Istennek, adott volt a nagy zenekar, a Szent István Filharmonikusok, ahol dolgozom. Ők jöttek kísérni, illetve az első részben a keresztény zeneművész barátaimból alakult kamarazenekar kísért.

Mentálisan hogyan készültél fel erre a napra?

A sok év tapasztalata, nemcsak mint énekes, hanem mint hegedűs, a megszerzett állóképesség és a gyermekkorom óta tartó folyamatos beleedződés a koncerthelyzetekbe volt az alapja mindennek.

Komoly zenei hagyományokkal bíró családban nőttél fel. Mit jelent ez konkrétan?

Szerintem van az a mondás, hogy az anyaméhtől kezdve elindul ez a folyamat, és ez nálam is így volt. Zenetanár édesanyám foglakozott mindannyiunkkal. Kis gyerekkorom óta énekeltünk, anya zongorázott, én ott álltam mellette, és rengeteg gyermekéneket és népdalt megtanított nekem. Fül után tanultam, hiszen még nem tudtam kottát olvasni.

Hogyan emlékszel az Istennel való kapcsolatodra gyerekkorodtól kezdve?

Ez egy természetes dolog volt a családban. Nem kellett ezen gondolkodni, hogy van-e Isten, hanem egyszerűen ebbe születtem bele, de nekem is döntést kellett mellette hoznom, amit 14 éves koromban tettem meg. Előtte már éreztem azt az űrt, hogy valami hiányzik, és tudtam, hogy Jézus az én bűneim miatt is halt meg, és ennek ára volt. Tudtam, hogy ezzel nekem is van dolgom. Amikor az ifjúsági táborunkban volt egy megtérésre hívás, ott tudtam igent mondani. Attól kezdve Istentől függ az életem, a kezébe tettem, és mindent igyekszem ez alá rendelni.

Négyéves korodban a televízión keresztül tetszett meg neked a hegedű, amit hangszeredül választottál. Mi a hegedűtanulmányaid története?

Igen, a gyermeki érdeklődés és a zene szeretete vitt rá, hogy hegedüljek. Elkezdtem a tanulást, és valahogy Isten úgy vezetett, hogy a zeneiskola után megpróbáltam a konzervatóriumot. Felvettek, és miután azon is végigmentem, akkor jött a zeneakadémiai felvételi. Viszont azzal egy időben a konzervatórium OKJ énekképzésére is jelentkeztem, és letettem Isten elé ezt a két utat is azzal a szándékkal, hogy ahová felvesznek, oda fogok járni. Mivel mindkét helyre felvettek, mindkét irányt folytattam, a hegedű- és az énektanulmányt is.

Ezek szerint lehet egyszerre két úton járni?

Igen, egy ideig lehet két irányba menni, de nagyon nehéz, nagyon megosztja az embert, a figyelmet is és az energiákat is.

Hogyan küzdöttél meg a nehézségekkel?

Már a zeneiskolában abba akartam hagyni a hegedűt. Én akkor úgy döntöttem, hogy köszönöm, ennyi elég volt belőle. Nem érdekelt, fáradt voltam, és le kellett mondanom sok mindenről. Úgy gondoltam, hogy ezt én nem bírom tovább cipelni. Így is mentem be a hegedűórámra egyszer, hogy én otthagyom a hegedűt. De hát ott van ilyenkor a tanár és a szülő, és mondták, hogy ezt az egy órát még csináld meg, aztán megbeszéljük.

Ezt ki mondta?

Édesanyám. Persze megcsináltam, megbeszéltük, és túllendültem ezen a holtponton, és folytattam tovább. Ez volt az első ilyen megpróbáltatás. A hegedűben volt sok-sok harcom főleg, emberileg is meg zeneileg is meg mindenhogy. Úgyhogy ebben edződtem meg nagyon. Ehhez képest az éneklés már tényleg felüdülés, mert beletanultam abba, hogy hogyan kezeljem a koncerteket, az órákat, a tanárokat,  az embereket, és így már könnyebb. Sosem gondoltam, hogy a hegedű az ének rovására menne, mert kiegészítik egymást, de lélekben mindig az ének felé mentem. Az tartotta bennem a reményt, hogy a hegedű mesterdiploma után ének mesterképzésre megyek, és ez így is történt.

Kik voltak az énektanáraid?

A kezdetekben Pitti Katalin. Azután bekerültem a Bartók-konzervatóriumba Szűcs Katalinhoz, majd Szabóki Tünde opera-énekesnő készített fel a zeneakadémiai felvételire. Tőle emberileg is és szakmailag is nagyon sokat kaptam. Így kerültem Pászthy Júlia tanárnőhöz, akiről ugyanezt mondhatom.

Hogy kerültél a Szent István Filharmonikusokhoz?

Konzervatóriumi időm alatt tizedikes koromban ösztöndíjprogramként kezdtem ott. Egy-egy koncertre beültettek tanulni, és ott is maradtam. A zeneakadémiai tanulmányok közben már félállásban lehettem, és a hegedűszak befejezése óta teljes állásban foglalkoztatnak.

Hogyan gondolkodsz a zeneművészpályán a jövődről?

Aggályaim nincsenek, én eddig is úgy éltem az életet, hogy Isten kezébe tettem, aki eddig mindig a legjobbat adta. Ezzel a biztos tudattal, hittel megyek előre, hogy majd Isten kirendeli, amerre mennem kell.

 Hogyan találtál rá a férjedre?

Hála Istennek, egy egészséges keresztény családi mintát láthattam a szüleim és a testvéreim által, hogy természetes, hogy van apa, anya, testvérek. Úgyhogy egy ilyen mintából indultam, és így is gondolkodtam a későbbiekben a párválasztásról is. Van egy történetem arról, hogy Istennek mondtam, hogy én csak egy embert szeretnék megismerni, mert nem akarom magamat kitenni a próbálkozásoknak. Isten 26 éves koromban adta meg társamul azt az egy férfit, aki nekem való. Persze az elején ezt még nem tudtam, sőt, féltem is, és megijedtem, de újra visszajött a szülői tanácsolás és Isten hangjai. Édesanyám szavai öntöttek bátorságot belém, hogy folytassam az ismerkedést, és nem hiába folytattuk.

Mivel foglalkozik a férjed, és hogyan viszonyul a te művészpályádhoz?

A férjem informatikus. Úgyhogy jól kiegészítjük egymást, mondhatni. Abszolút elfogadja és támogat ebben a szakmában, akár most csak a legfrissebb élmény a diplomakoncert, hogy ebben is annyira ott állt mögöttem, társam volt, segített a nehezebb napokon, amikor már feszültebb voltam. Az otthoni teendőket sem tudtam annyira ellátni feleségként, de ő azt is teljes mértékben tudta tolerálni, és segített nekem végig.

A sorrend benned az Isten, társ, család, hivatás, vagy ez hogy van?

Isten természetesen az első helyen van. Család, szolgálat, gyülekezet, és mindezek után a karrier, a munka.

Melyik gyülekezetnek vagy a tagja?

A Budafoki Baptista Gyülekezet tagja vagyok, ott is merítkeztem be, azóta oda járok, most már a férjemmel együtt. Ott vagyunk otthon a családommal, a család többi tagjával együtt, testvéreimmel, szüleimmel.

Mit jelent számodra a gyülekezet közössége, illetve milyen szolgálataid vannak?

A gyülekezet az a nagycsalád, amely nagyon erős megtartó közösség tud lenni. Tapasztaltam is az életben, hogy amikor a megtérésem után elfordulásaim voltak, akkor a gyülekezet mint megtartó erő ott volt végig, és ennek is köszönhetem, hogy itt maradtam. A szolgálati területem a zene nagy részben. A gyülekezeti énekkarban énekelek és a dicsőítő csapatban hegedűsként vagy énekesként szolgálok. Mikor mire van szükség.

Hogy férnek meg a különböző stílusok, a régi és az új irányzatok a gyülekezeted zenei szolgálataiban?

Úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben nagyon jól működik a gyülekezetünk. Mind a két irányzat megfér egymással, egyensúly van és vasárnapról vasárnapra vagy felváltva, vagy is-is, de működik mind a kettő.

Julcsi, szerinted Isten a művészetet miért teremtette?

Úgy gondolom, hogy a művészetet mint fogalmat nem Isten teremtette meg, és a Bibliában nem olvasunk művészet szóról. Ezt az emberek tették egy emelvényre, hogy a művészet. Isten adott mindenféle mai művészeti ágakhoz tehetségeket, és azt elvárja, hogy ha valaki abban kapott tehetséget, akkor a legmaximálisabb tudást érje el benne, és akkor jön egy isteni ihletettség, szellemiség esetleg hozzá, amivel a művészen keresztül tud üzenni vagy formálni.

És valószínűleg egy örömforrás is ez. Ezt a szemedből olvasom.

Így van. Sok örömet is tud adni.

A teljes adás itt tekinthető meg: