Elolvasandó Pál apostol filippiekhez írt levele 4,10–20:
„10Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. 11Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. 12Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. 13Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. 14Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. 15Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Makedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem vállalt velem közösséget, csak ti egyedül, 16mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. 17Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. 18Átvettem mindent, és bővelkedem. Megvan mindenem, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött jó illatú, kedves, Istennek tetsző áldozatként. 19Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban. 20A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön örökké. Ámen.”
„Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül, Járja koldus és király, a sátán örül…” – a Faust című zenedráma méltán híres áriája hátborzongató pontossággal jellemzi a bűn alá rekesztett embervilág kiszolgáltatottságát a veszendő anyagi javaknak. Ám ott, ahol az ördög munkáit lerontó Jézus Krisztus lesz az Úr, elveszti démoni hatalmát és befolyását a pénz, sőt a megújult hívők életében szolgai szerepben működő hasznos eszközzé szelídül.
Ez valósult meg Pál apostol esetében is, aki – az isteni értékrendnek megfelelően kezelve a pénzt – csak minden más jótétemény után említi a neki küldött testvéri adományt. Egyértelmű, hogy a kézzelfogható és azonnali földi haszon fölé helyezi a lelki tényezőket. A népek apostola – az Üdvözítő által tanítva – mesterfokra jutott az anyagiaktól való függetlenülésben (11–13. vers).
A szeretetadomány átvételekor sem annak örül, hogy ő maga kaphatott valamit, hanem annak, hogy a filippi testvéreket élethelyzetük jobbra fordulása nem öncélú költekezésre késztette, hanem a fogságban lévő Pál javát munkáló segítségnyújtásra (10. és 17. vers).
Az emberek életét megrontó pénz az Örökkévaló uralma alatt megnemesedve az egymással való meghasonlás helyett közösséget teremt és megerősíti a már meglévő szeretetkapcsolatokat (14–16. vers). Bár a jótéteményekben felebarátainkat, testvéreinket részeltetjük, ám végső soron Isten előtt leszünk kedvessé általuk (18b vers), és egyúttal jó magot vetünk, mely a földi, sőt a mennyei jövőben hozza meg értékes gyümölcseit.
Egy további üzenet
Ha mindenből és mindig a bőség, a derű lenne az osztályrészünk, e kívánatos dolgokkal együtt járna az a kísértés, hogy fölfuvalkodva megfeledkezzünk Teremtőnkről, és élvhajhász módon csak a mának éljünk. Az ínséges napok állandósulása következtében viszont aggodalmaktól gyötrött, Istennel perlekedő emberekké keseredhetnénk. Ha ez így van, elkerülhető-e egyáltalán a lelki kár? Megváltónk győzelme által ez is lehetséges.
Az apostol hívő élete tanulságait összefoglalva így tesz bizonyságot: „Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is… Krisztusban, aki megerősít engem.” (12–13. vers) Boldogok lehetünk, hogy az Úr Jézus velünk van életünk minden napján, és ráadásként, a Krisztus-test tagjaiként terheink hordozásában segítő társak rendeltettek mellénk, hogy mind jó-, mind pedig balsorsunkban hűségesek maradhassunk hozzá.
