„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr…” (5Móz 8,2)

Mint ahogyan 100 éve szinte minden évben, idén is ünnepi hangulatban fogadta vendégeit a Selypi Baptista Gyülekezet. Május 18-án már kora délután harsonától és tubától volt hangos az imaház udvara, melyek hangja messze hallatszott. A lelkesítő zeneszó Isten megtartó kegyelméről és jóságáról szólt, amit átélhetett a selypi gyülekezet az elmúlt száz évben.

Három órakor kezdődött centenáriumi istentiszteletünk, amikor is Sőrés Attila, a gyülekezet lelkipásztora Ézsaiás próféta 63,7–9 verseivel köszöntötte az ünneplőket: „Az Úr hűségét magasztalom, az Úr dicső tetteit: mindazt, amit értünk tett az Úr, jótéteményeinek sorát Izrael háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen. Mert ezt mondta: Mégiscsak az én népem ez, fiaim, akik nem fognak rászedni. Ezért szabadította ki őket minden nyomorúságukból. Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva.”

Majd imájával megnyitotta az ünnepséget. Elmondta, mily nagy és csodálatos dolog egy gyülekezet életében száz évre visszaemlékezni. Közös ének után Illés István, a gyülekezet vezetője által megismerhettük az elmúlt száz év történetét.

Ünnepi igehirdetéssel Papp János, egyházunk elnöke, a budafoki gyülekezet lelkipásztora szolgált. Alapigeként Péter apostol első levele 1,3–9 verseit hozta el nekünk. Elmondta, hogy az 1920-as évek sem voltak könnyűek a magyarországi baptisták számára, hisz a trianoni szerződést követően a baptista közösség 25 ezer főről hirtelen 7500 főre csökkent. De Jézus Krisztus feltámadása által egy élő reménységre hívattunk el. A két világháború között megkétszereződött a baptisták száma, és mára már 300 gyülekezet jött létre Magyarországon, közülük az egyik itt, a Selypen lévő missziónak köszönhetően. Jó dolog visszatekinteni, de nehéz ebben az időben előretekinteni, tervezni. Az élő reménység, amiben a feltámadás ereje van, ott van a mindennapjainkban, a szolgálatainkban és a jövőnkben. Ha kell, falakat tud áttörni, és itt lesz a következő száz évben is. A pünkösd előtti napon, amely a gyülekezetek születésnapja is, Papp János szavai Jézus Krisztus által, a Szentlélek erejével reménységgel töltöttek el bennünket a jövőnkre nézve.

Kovács László, a kartali körzet lelkipásztora, örömmel emlékezett vissza, hogy épp 50 éve annak, hogy édesapja 1974 szeptemberében ebben a medencében merítette be.

Majd őt követte sógora, Katona László, ki teológusként, majd lelkipásztorként szolgált gyülekezetünkben apósa után 1984-ig. Megköszönte mindazt, amit tanulhatott kezdő lelkipásztorként ebben a gyülekezetben.

Gyülekezetünk is hálásan emlékszik vissza szolgálatára, és másnap a pünkösdi istentiszteletünkön ismét megtisztelt minket szolgálatával. Őt Szlepák Lajos lelkipásztor követte, ki a tőle elvárható módon, napra pontosan emlékezett vissza minden névre, bemerítésre, fontosabb eseményre. 2003-ig volt a körzet lelkipásztora, de ezt követően hosszú évekig még visszajárt szolgálni közénk. Szlepák Lajostól id. Géczy Ferenc presbiter vette át a gyülekezet vezetését és a pásztori szolgálatot. Beszédében elmondta, hogy már a hatvanas évektől rendszeresen ellátogatott Selypre, és szinte minden fontosabb eseményen azóta is itt van. Pál apostol szavaival zárta történetét, miszerint:

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája…” (2Tim 4,7–8)

Sőrés Attila lelkipásztor 2009 januárjában találkozott először a selypiekkel. Ez alkalommal volt az első úrvacsorai szolgálata a gyülekezetben id. Géczy Ferenc meghívására. Akkoriban egy öregedő, de családias, nyolcfős közösséggel ismerkedhetett meg, és kisebb megszakításokkal rendszeresen szolgált Selypen. 2017–2019-re megfiatalodott a gyülekezet, és ismét húsz fő fölé emelkedett a létszám. (Sajnos a Covid-járvány alatt és után ez a növekedés megtorpant.) 2020 nyarán felkérésünkre vette át a lelkipásztori szolgálatot Géczy Ferenctől. Lelkipásztorunktól a város polgármestere, Vígh Zoltán is szót kapott. Visszaemlékezett 2002-re, amikor megismerhette a selypi baptistákat, és megköszönte, hogy polgármesteri szolgálata alatt mindvégig kölcsönösen segíthette egymást a baptista közösség, a város polgárai és a hivatal tisztviselői. Köszöntöttek minket még a gyöngyösi, hatvani és mátraszőlősi gyülekezetek pásztorai, majd Pataki Pál és Marton Teofil teológiai hallgató is.

Ünnepi istentiszteletünket Papp János lelkipásztor imájával és áldásával zártuk.

Jelenlétével megtisztelt minket igen idős kora ellenére Szádeczki Kornél, aki a gyülekezetünk alapítójának, Szádeczki Józsefnek az unokája, őt lánya is elkísérte. Örömmel mesélt fiatalkoráról, amit ebben az imaházban töltött el. Jelen volt még a régi időkből Nagy Marika, Éles Gabriella (Géczy Ferencné) és Győri István. Beleznai Ágnes, Ági néni sajnos nem volt jelen az ünnepségen.

Imaházunk építésének 75. évfordulójáról is megemlékezhettünk, hiszen az 1949. június 29-én tartott imaházátadó ünnepségen ők öten jelen voltak, utóbbi hárman jelenleg is a gyülekezet tagjai.

Köszönetet mondunk mindenkinek, aki megtisztelt minket, és akikkel együtt tölthettük el ezt a csodás délutánt Isten dicsőségére. Az Úr Jézus Krisztus áldását kérjük mindannyiukra.

SDG