„Szép város Kolozsvár, mi ott lakunk a Szamosnál” – visszhangzik emlékeimben a régi slágerré vált operettrészlet, hogy ismét a „kincses” városban jártam a hétvégén. Kolozsváron szervezte meg ugyanis a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma ez évi plenáris ülését, közgyűlését és szekcióüléseit 2024. augusztus 22–24. között. A konferenciának a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kara adott otthont.
Jó volt bekapcsolódni különösen az egyháztörténeti szekció izgalmas témáinak tárgyalásába, hiszen az evangélium szerint reformált magyar protestáns felekezeteknek közös a bibliai gyökerük, és sokszor azonos vagy bizonyos hangsúlyeltolódással párhuzamos a történelmük is. Mint baptista egyháztörténész ezért vettem örömmel részt a Kárpát-medence református egyetemein végzett teológia doktorait ötven éve összefogó Doktorok Kollégiuma kolozsvári konferenciáján, mint aki ugyancsak Debrecenben végzett hallgatóként lettem ennek a tekintélyes szervezetnek az alkotó tagjává.
Kincses Kolozsvár és a közeli Torda városa mondhatjuk, hogy a 16. század óta a magyar protestantizmus bölcsője, sőt fellegvára volt egészen napjainkig. Kolozsvár pedig ma is Erdély szellemi, kulturális és gazdasági fővárosának tekinthető.
Bennünket, baptistákat is mély egyháztörténelmi gyökerek kapcsolnak Kolozsvárhoz. A 16. században Németalföldön élő anabaptista hittudósok által eredetileg flamand nyelven írt Könyvecske az igaz keresztyéni keresztségről című, Hollandiából lengyel közvetítéssel Erdélybe juttatott és Dávid Ferenc reformátor által ékes magyar nyelvre fordított 350 oldalas hitvédelmi tanulmánykötetet Kolozsváron nyomtatták ki 1570-ben Heltai Gáspár nyomdájában.
Ez az anabaptista hitvédelmi könyv – melynek szerzőit a mű megszületése után állam(egyház) elleni összeesküvés vádjával letartóztatták és máglyán elégették – eredetileg a hitvalló keresztség/bemerítés helyreállításának fontosságát hangsúlyozza a reformált egyházban. Annak idején Kolozsvár lakói nagy nyitottsággal fogadták a reformáció hitújító törekvéseit és gyakorlatba ültetését is. A hitélet megújítását szorgalmazó mű hasonmás kiadása a karakter szerinti és értelmező szövegátiratokkal együtt 2020-ban jelent meg, melyet a budai Várban megrendezett Protestáns Sokadalom keretében a Magyar Nemzeti Levéltárban mutattunk be ismételten az elmúlt napokban. (A kötet első ünnepélyes bemutatója 2022. június 7-én volt a BTA-n.)
Hogy hány példányban jelent meg eredetileg ez a könyv, és a korábbi tiltások ellenére milyen széles néprétegeket ért el, azt nem tudjuk pontosan. Viszont lényeges felidéznünk, hogy az erdélyi országgyűlésnek a kolozsvári Szent Mihály-székesegyház adott helyet 1622 májusában. Az országgyűlés egyik határozatában biztosította a Bethlen Gábor fejedelem által Erdélybe telepített anabaptisták háborítatlan vallásgyakorlatát Alvincon. Bethlen Gábortól pedig 1622. július 4-én kiváltságlevelet kaptak.
Meg kell jegyeznünk, hogy az újkori baptista misszió is Kolozsváron indult el 1866-ban Rottmayer János bibliaterjesztő által Erdély területén. Neki köszönhető, hogy Erdély-szerte elindulhatott a Szentírásra épülő baptista ébredési mozgalom, melynek középpontjában a megtérés és újjászületés fontosságának sürgető üzenete állt, amelyet az önként felvállalt hitvalló keresztség/bemerítés pecsétel meg mint a Krisztus követése melletti elköteleződés hitelesítő külső jele.
Rottmayer János, Erdély bátor ugartörő baptista misszionáriusának valamikori bibliaraktára ma is felkereshető a Mátyás király szülőháza mögötti utcában, ahol jelenleg is különböző nyelvű Bibliák és hitébresztő/hitmélyítő irodalmi művek és egyszerű hitbuzgalmi traktátusok is kaphatók.
Konferenciánkkal párhuzamosan zajlott a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozata, amiről állíthatjuk, hogy a Kárpát-medence egyik legnagyobb kulturális seregszemléjévé vált az elmúlt tizenöt esztendő alatt. Ebben az évben augusztus 18–25. között került sor erre a színes, kulturális, művészeti, ének-zenei programokkal kísért fesztiválra.
Az egyhetes ünnepségsorozat központi színhelye volt a város központjában álló monumentális Szent Mihály-templom és környéke, a Mátyás király főtéri szobra előtti terület, valamint a Farkas utcai fél évezredes református templom udvara és környéke, a hozzá vezető utca, egészen a Babeș-Bolyai Tudományegyetem előtti térségig.
A városban szinte mindenütt magyar szót lehet hallani. Ezekben a napokban több százezer magyar honfitársunk keresi fel a várost, és vesz részt a színes programokban. A templomokban és az utcákon is ismerős magyar dallamok szólnak a hangszórókból. Önfeledt, mosolygós, jókedvű arcok mosolyogtak vissza, bármerre jártam a városban.
Messzire elhangzanak a templom nyitott kapuján kiszűrődő, közösen énekelt zsoltárok hangjai. A templomok kertjeiben gyerekeknek és fiataloknak szánt programok, bizonyságtételek, kortárs keresztény zenei események, gyülekezeti kórusok, komolyzenei programok, hangszeres élőzene és klasszikus orgonamuzsika szerepelnek az egy hétig tartó Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt.
Ennek betetőzése a főtér nagy színpadán rendezett koncertek, komoly- és könnyűzenei események, színházi bemutatók, amelyek a magyar kultúra, a magyar népzene vagy vallásos témájú előadások tarkaságát kínálják az időnként több tízezer főre felszaladó magyar közösség számára. Így történt néhány éve a István, a király című rockopera bemutatása is, amelynek fergeteges fogadtatása volt a városban megjelent magyarok számára.
Bárcsak ilyen békében élhetné mindennapjait nemcsak Kolozsvár, de egész Erdély, sőt a Kárpátok ölelésében élő Pannon medence különböző nyelvet beszélő, színes kulturális örökséggel rendelkező, szülőföldjét szerető és megbecsülő népe! „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.” (Zsolt 33,12) Immánuel! Velünk az Isten!
