| Lepramisszió – Magyarország, 1151 Budapest, Alag u. 3. 06-30 638 4736 info@lepramisszio.hu adószám: 18184747-1-42 bankszámlaszám: 11702036-20705549 www.lepramisszio.hu |
Meghívó
Tisztelettel és szeretettel meghívjuk a Lepramisszió – Magyarország szolgálatának 50. évfordulója alkalmából rendezendő hálaadásra, örömünnepre 2024. október 13-án, vasárnap 16 órára.
Helyszín: Bp. XIV., Szabó József u. 16. szám alatt a Református Egyház Zsinatának I. emeleti nagyterme, melynek tetőterében volt hosszú éveken át missziónk első munkahelye.
Tisztelt Támogatónk!
Jelentős mérföldkőhöz érkeztünk. 50 éves lett missziónk szolgálata, hiszen 1974-ben indította el azt Dobos Károly alapítónk. Nagy hálával tekinthetünk vissza a fél évszázadra, melynek során nemcsak megmaradt ez a csodálatos kezdeményezés, hanem folyamatosan erősödik, növekszik is támogatóink és támogatásunk köre. Valóságos csoda, hogy hány jószívű magyar ember érezte és érzi magáénak legnyomorultabb embertársaink szenvedését, kilátástalan sorsát, és 50 éve vállal részt a megoldásban. Önök, kedves Támogatóink, a mi hőseink, akik évről évre izmosítják a Lepramisszió támogatási lehetőségeit, gyógyítják az emberiség fájdalmas sebeit. Hálásan köszönjük!
Az ünnepségen szeretnénk felidézni a kezdetektől mostanáig megtett út állomásait, hálával és szeretettel emlékezni mindazokra, akiknek fáradsága és áldozatossága beleépült missziónk 50 évébe, és valóságosan ott van maradandó változásként Afrikában, Ázsiában a jóra fordított sorsokban.
Sok szeretettel várjuk, hogy találkozzunk, örvendezzünk együtt! Kérjük, jöjjön el és hívjon meg másokat is!
Ugyanakkor ez a mérföldkő előre is mutat. Sajnos továbbra is nagy a szükség ránk és segítségünkre. Nagyon messze van még a világ attól, amit a WHO és a lepraszervezetek is kitűztek célul, hogy 2035-re szűnjön meg a fertőzésátadás, vagyis akkorra már ne állapítsák meg egyetlen embertársunkról sem a leprafertőzést. Hatalmas cél és feladat! Ha sikerül elérni, utána hosszú ideig a hangsúly a mozgássérültté vált betegek rehabilitálására, oktatásra, jogvédelemre, megélhetési támogatásra kerül majd. Bárcsak megvalósulna, hogy 2035-re már nem születik új diagnózis egyik országban sem!
Lépésről lépésre vezet az út a célhoz. Mi Magyarországról évek óta folyamatosan támogatjuk a Kongói Demokratikus Köztársaságban folyó lepramunkát is. A hatalmas ország egyik tartományában, Közép-Kongóban már elértük a „zéró fertőzés” kívánatos megvalósulását!
Azonban a szégyenbélyeg elleni harc még hátravan! Ebben kérjük most Támogatóink segítségét!
Néhány adat Közép-Kongó tartományról: területe 53 920 km2 (csak összehasonlításul: Magyarország területe 93 026 km2). Lakosainak száma 5,96 millió. A nők a lakosság 49,2%-át teszik ki. 5 évnél fiatalabb gyermek a lakosság 20%-a! A várható élettartam 67,7 év.
Egy utolsó, nagy lökést kellene adni Közép-Kongóban, hogy a fertőzésátadás megszűnése után a sok évezredes szégyenbélyeg átka is eltűnjön! Ez a végső csapás legalább ezen az egy területen lehetővé tenné, hogy kimondjuk: nincs több megbélyegzett gyermek, asszony, család, hanem felszabadult mindenki a sötét stigma alól. Kitisztult a gondolkodás.
Masika Mavungu Elise soha nem járt iskolába. Hatéves volt, amikor testén mindenütt apró foltok és hólyagok jelentek meg. Senki nem tudta róla, mi ez. Mindenfélével kezelték, de semmi nem használt. Elmondása szerint egyszer jóval később „fehérek” jelentek meg a falujukban, és ők győzték meg Masikát arról, hogy kórházba kell mennie. Ott fognak tudni segíteni rajta!
Így került Kinshasába, a fővárosba, a Lepramisszió intézményébe, ahol valóban kiváló gyógyszereket kapott, és állapota hamarosan javulásnak indult. De kivetettségén ez sem segített. Továbbra is száműzték a faluból.
Azóta Masika teljesen meggyógyult. Az OPALCO (kongói leprabetegek szövetsége) oszlopos tagja lett. Saját családja nincs, soha nem volt férjnél. Amint meséli: az OPALCO lett a családja, ahol megértő testvérekre talált.
Masika története jól példázza, hogy mennyire összetett a harcunk. De jó lenne sokkal korábbi stádiumban megtalálni és meggyógyítani valakit, mint az Masikával történt! És de jó lenne mindenkit megszabadítani a kirekesztés és megszégyenítés könyörtelenségétől!
Kérjük, hogy legyen segítségül ebben! Köszönjük!
Tisztelt Támogatónk!
Legtöbbjükkel soha nem találkozhattam még, soha nem köszönhettem meg élőszóban támogatását, soha nem foghattunk még kezet, mert a távolság ezt nem engedte meg. Szeretettel kérem, ha csak teheti, jöjjön el ünnepségünkre október 13-án, hogy legyen módunk nemcsak együtt örvendezni, hanem egymást megölelni is! Nagy szeretettel várjuk!
Isten áldja meg életét! Tisztelettel:
Budapest, 2024 szeptemberében
Riskóné Fazekas Márta igazgató
