Még az elmúlt esztendő végén döntött arról az újpesti gyülekezet, hogy megújítva vezetését presbitériumot állít fel a testvériség szolgálatára. Ennek folyamán történt két testvérünk, Asztalos Imre és Simon Norbert presbiterré avatása. A 2026. február 8-án tartott ünnepi istentiszteleten vendégünk volt Barbarics Péter, a Presbiteri Tanács elnöke, valamint dr. Várady Endre lelkipásztor, teológiai tanár, aki az ünnepi istentisztelet igehirdetője is volt. Jelen volt Mészáros Kornél korábbi lelkipásztor, valamint Marosi Nagy Lajos presbiter. Ők négyen alkották az avatóbizottságot.

Az ünnepi istentisztelet kezdetén Mészáros Kornél testvér név szerint megemlékezett a gyülekezetben eddig szolgáló avatott testvérekről, Kocsi József, Marosi Nagy Lajos, Frittmann Zsombor, Cserés János presbiterekről, Tóth István és Pappné Beharka Céleszta diakónusokról.

„Az egyik ültet, a másik öntöz, de a növekedést Isten adja”

– idézte Pál apostol szavait. Az a dolgunk, hogy végezzük el, amit Isten ránk bízott – mondta a korábbi lelkipásztor, majd az ároni áldás szavait énekelte a gyülekezet, miközben virágcsokorral köszöntötték testvéreinket a gyülekezet nevében.

Az ünnepi igehirdetést dr. Várady Endre testvér tartotta a Péter apostol leveléből választott textus (1Pt 5,1–5) alapján. Igehirdetésében hangsúlyozta a presbiterek fontos vezetői feladatát. A presbiteri szolgálat fontosságát belehelyezte a gyülekezet jelenlegi helyzetébe (nincs lelkipásztor). Fontos magyarázatot hallottunk a gyülekezetvezetés, a navigálás, a kormányzás feladatáról, amely ebben a helyzetben csapatmunka. Szükséges a belső munkamegosztás, egymásra figyelés, de legfőképpen az Isten igéjére mint iránytűre való hagyatkozás. Várady testvér beszédében számos idevonatkozó bibliaverset sorolt fel. Igehirdetését ünnepi jókívánsággal fejezte be, amelyet a Filippi levél üzenete alapján fogalmazott meg, tanácsolva: ugyanarra törekedjetek, mert

„az irány adott, csak figyelni kell rá”.

Az avatás cselekményét Barbarics Péter bizottsági elnök vezette. Először röviden bemutatkozott, majd az avatandó testvéreket kérte fel egy-egy bemutatkozó bizonyságtételre. Asztalos Imre és Simon Norbert rövid megszólalása után hangoztak el az avatás (fogadalomtétel) kérdései: „Hiszitek-e, hogy a presbiteri szolgálatra való alkalmasságotok és megbízásotok az Úrtól van? Vállaljátok-e a felelősséget, hogy a rátok bízandó szolgálatot a gyülekezet célja, látása, értékei és küldetése szerint a gyülekezet tagjainak és közösségének épülésére végzitek? Elfogadjátok-e, hogy a gyülekezet példaképeiként Isten és a gyülekezet előtt elszámolással tartoztok mind életetekről, mind pedig szolgálatotokról? Azzal a megértéssel és elkötelezettséggel veszitek-e fel a megbízatást, hogy a szolgálatért a főpásztor, Krisztus előtt kell számot adnotok?”

Az avatandó testvérek fölött dr. Várady Endre és Mészáros Kornél lelkipásztorok imádkoztak, majd az énekkar áldáskérő éneke fejezte ki a teljes gyülekezet kívánságát.

A felavatást dokumentáló emléklapokat Marosi Nagy Lajos testvér, a Presbiteri Tanács korábbi elnöke adta át néhány testvéri-baráti szó kíséretében, egyben kifejezve ezzel a szolgálati kontinuitást is. Megemlékezett arról, hogy mindkét testvért 2005-ben, 21 évvel ezelőtt diakónussá avatták, és megállapította: íme, a „kevésen hű” szolgálat most maga után vonta – a gyülekezetben munkálkodó Szentlélek vezetése által – a „többre bízlak ezután” szózat elhangzását.

Végül a Presbiteri Tanács ajándékát, egy-egy Tűz-bibliát Barbarics testvér adta át az új presbitereknek ezekkel a szavakkal:

„Kívánjuk, hogy Isten az ő kegyelméből adjon ehhez a szolgálathoz sok erőt, alázatot és bölcsességet!”