„Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” (Jn 14,3)

Hol van Krisztus egy-egy élethelyzetben? Nagyon sokszor vitában vagyunk ővele, mert úgy érezzük, hogy nem ott van, ahol lennie kellene, és nem azt csinálja, amit tennie kellene. Emlékszem egy síbalesetre, amikor baleset után ájult barátomat húztam ki az erdőből, és kiáltottam az ég felé: „Istenem, most ne máshova, most csak ide nézz, és nekünk segíts!” Kegyelme révén akkor megmenekült ez a barátom, de mindig így van? Talán nem.

Sokszor úgy érezzük, hogy nincs ott Krisztus, és nem azt csinálja, amire igazán szükségünk volna. Akkor hol van? Pont ott, ahol lennie kell, s teszi, amit tennie kell.

Mindnyájan tudjuk, hogy az életnek természetes módon egyszer vége van itt a földön. Szeretnénk, hogy Isten azon munkálkodjon, hogy ez ne így legyen, hogy egy szebb, jobb, gondtalanabb, hosszabb, tán végtelen életet élhessünk. De Isten nem így van jelen ebben a világban. Az életünk nem ilyen, hanem egyszer vége van.

Miközben mások foglalkoznak azzal, mi lesz a testtel és a hátramaradottakkal, ki foglalkozik azzal, aki elment erről a földről? Ehhez nyilván isteni hatalom kell. Egyedül Ő képes átívelni halálon át az életbe. Azt mondta Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Egyedül ő képes arra, hogy ebben az élethelyzetben olyan gyakorlati megoldást hozzon, ami a feltámadás, ami az élet.

Úgyhogy Jézus a legjobb helyen van, és azt csinálja, ami a legfontosabb számunkra. Ő törődik azzal is, aki előremegy. Várja azt, akiért meghalt, akit szeretett és szeret, akinek meg akarta bocsátani a bűneit, akit meg akart váltani, aki az életét adta, és akivel várja a színről színre való találkozást.

A hónap gyakorlata

Nézz túl naponta a szükségeken, hogy meglásd, mi az, amire igazán szükséged van Jézus szerint!

A hónap imája

Uram, köszönöm, hogy ott vagy, ahol lenned kell, és azt csinálod, amit tenned kell, hogy helyet készíts nekünk, hogy ahol te vagy, majd mi is ott legyünk.