Az idei advent első vasárnapján különleges alkalomra készülhetett gyülekezetünk. Öt frissen megtért fiatal testvérünk bemerítésére került sor, akik hitre jutásukat a közösség tagjai előtt is megvallották.

Az istentiszteletet a 21. ének (Hálás szívvel áldunk…) hangjai és Meláth Attila lelkipásztorunk imádsága nyitották meg. Ezután következtek a bemerítkezők. Elsőként Tóth Flóra tett bizonyságot arról, hogyan ismerte fel Jézusban személyes Megváltóját a Jn 3,16 („Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”) alapján, majd Király Sára következett, akit az Ige arra indított, hogy merje megvallani a hitét mások előtt. Ez a felismerés vezette őt arra, hogy elfogadja Isten megbocsátó kegyelmét és vezetését. Bizonyságtételét az 1Tim 4,12 versével zárta, mely szerint „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban”.

Az első két tanúságtételt a kórus éneke követte a Látom, jön a hajnal kezdetű dallal dicsőítve a Mindenhatót. Az énekszó után Szabó Botond adott hálát mindazokért a helyzetekért, amelyekben Isten megóvta őt. Elmondta, hogy egy, a testvérével való beszélgetés után bűnbánatot gyakorolt, hiszen „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). Imádságban kérte Jézust arra, hogy „költözzön a szívébe”.

Botond bizonyságtétele után a Jézus visszajön című dalt hallhattuk a kórus előadásában, majd Józsa Dávid tett hitvallást arról, hogy nem jó a bűnnek élni, viszont Istenben bármikor meg tudunk erősödni, „Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek” (Róm 6,6). Nemcsak Dávid életében tett csodákat az Úr, hanem Bahor Csongoréban is, aki elmondta, hogy mindig örömmel hallott Jézusról, de számos nehézség adódott az életében. Rájött, hogy komolyan kell döntenie Krisztus mellett, a Szentlélek ebben megtérésre vezette őt. Az ő életében is igazzá vált az az ige, amely szerint „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” (Róm 10,9–10)

Miután meghallgattuk mind az öt bemerítésre váró testvérünket, az énekkar az Életemnek útját róttam egymagam című művet énekelte el. Gáspár Botond ifjúsági lelkipásztor vezette az ünnepélyes hitvallást, majd maga az alkalom leglényegesebb része, a bemerítés következett. Felcsendültek a már jól ismert Megmozdul a parton a víz kezdetű ének dallamai, és a fiatalok egyesével mind alámerítkeztek a vízben, miközben Meláth Attila lelkipásztor felolvasta a bemerítési igéket. A bemerítés Gáspár Botond imádságával zárult.

Az igehirdetés alapigéjeként az etióp kincstárnok megtéréséről szóló történetet (ApCsel 8) Sellyei Csanád olvasta fel, majd egy rövid éneklést követően Meláth Attila tanította a gyülekezetet a megtérés fontosságáról és arról, hogy mindez Jézusban igenis lehetséges.

Közös éneklés után kézrátétellel imádkoztak a bemerítkezőkért gyülekezetünk elöljárói, név szerint Lakati Péter, Meláth Attila, Gáspár Botond és Tóth Zoltán, aki a közösség vezetőjeként külön is köszöntötte a fiatalokat a gyülekezeti tagok soraiban. Az ifjúság is üdvözölte őket egy-egy dallal, majd az istentisztelet kötött részét a 146. ének (Ha zendül az Úr Lelke…) zárta.

A lelki táplálék után testileg is felüdülhettünk, hiszen szeretetvendégségre is sor került, melynek keretén belül finomabbnál finomabb szendvicseket és süteményeket kóstolgathatott mindenki. Hálásak vagyunk Istennek ezért a napért, és imádkozunk, hogy a most bemerítettek növekedjenek hitben és szeretetben egyaránt!

Temesi Erik

Fotó: Dobák Balázs