A Magyarországi Baptista Egyház vezetősége az „Év Baptista Művésze” díjat Gulyás Boglárka képzőművésznek adományozta.
Méltatás
Gulyás Boglárka 1976-ban született. Első mestere Bakonyi Mihály festőművész volt.
A Képző- és Iparművészeti Gimnázium Textiltervező szakát követően a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán rajz-vizuális kultúra, majd művelődésszervező, angol pszichopedagógia diplomát szerzett.
A Magyar Képzőművészeti Egyetemen művészeti rajz, művészettörténet, ábrázoló geometria és vizuális nevelőtanári diplomát szerzett.
2008-tól a CapitalBUS Kft. arculattervezője.
A Budaörsi Művészek (BUM) és a Budaörsi Városvédők Csoportjának tagja.
Hivatása a festészet mellett a művészeti rajz tanítása, kézműves alkotónapok, workshopok meghívás alapján és a budaörsi árvaházban.
1998 óta a baptista egyház vezetőiről készült képei a Szigetszentmiklósi Baptista Imaházban tekinthetők meg.
Számos állandó kiállítása mellett megjelentek könyvillusztrációi, köztük dr. Almási Mihály A nagy kaland, Gerzsenyi Sándor A századik című könyveiben, illetve a Magyarországi Baptista Egyház tankönyvsorozatában.
A benne zajló alkotói folyamatokról így vall:
„Igen vonz engem a minket körülvevő esetlegesség. A képeim mindig valamilyen jellegzetes mozzanatot ragadnak meg, vonalakon alapuló, rajzos, vázlatos, kissé kiszínezett kompozícióban, melyet festménygrafikának nevezek. Emberi alakok, egy tipikus érzelem, gesztus vagy testtartás, olykor tárgyak, növények, ritkán épületek is megjelennek ezeken a munkákon. Befejezetlenségük szándékos, hiszen a cél nem egy tökéletesen kidolgozott mű megteremtése, hanem az elsuhanó pillanat kimerevítése. Ahogy az életben is bármit teszünk, az sokszor hagy valami kívánnivalót maga után, úgy ezek a képek is befejezetlenek, ezekben is megmarad valamiféle nyitottság. Műveim a teljesség igénye nélkül próbálnak teljesek lenni, hogy a vizsgálódó emberben elinduljon egy kérdéssor, új gondolat, új irány. A mozzanatokat legtöbbször fotókból merítem (régi családi fotók vagy olyan elkapott pillanatok), erre az alapra a fantáziámból merítve építek. A fotókat nézve gyakran találok valami meglepő, múló, őszinte részletet, ezeket fejlesztem tovább. A napi rajz egyfajta menedék és terápia is számomra: bár itt nem kell megfelelni mások által támasztott elvárásoknak, de ez a magánidő mégsem magánügy! Minden kompozíciónak elgondolkodtató, iránymódosító címet adok. Feladatomnak tartom (itt)létünk természetének kutatását, bemutatását és megőrzését.
Fő irányom a festménygrafikák mellett a monokróm színvilágú, múltidéző deszkaképek festése. Folyton változunk, kérdezünk, keresünk, felismerjük, hogy honnan jövünk, hova tartozunk, és a dolgom és küldetésem ezt képileg is visszaadni, mert nem csak én keresgélek. Az alkotás nekem mindig kihívás, de folyton megújuló erőforrás is. Minden napra ad új keresgélnivalót. A teremtett természetből merítek, legyen az emberi, épített vagy éppen növényi. Akrilfestékkel dolgozom, főleg öreg deszkára vagy falemezre. A pasztellceruza, a zselés toll, a tus is alapeszközök. A fa szeretete folyamatos, felülete pont olyan, mint én, állandó, de sosem az, finom, de mégis rusztikus, a témáim pedig kedvenc felületüknek választották. Hiszem, hogy amit kaptunk a Teremtőtől, nem maradhat öncélú. Tovább kell adni, hogy másokat is előrébb vigyen. Jézus meglátott engem. A kegyelem az volt, hogy elém jött. Elintézte, hogy megálljak a rossz úton, pedig még nem is egészen bántam meg. Elém jött, még akkor meglátott, mikor még mélyen voltam, átformálta az akaratomat, érzéseimet.
Beállhattam a sorba Krisztus mögé, takarva vagyok, Isten tud rólam mindent, de Őt látja csak a sor elején! (Cseri K.) A régi vacak deszkaéletemet lecsiszolta, ahogy én is szoktam a saját deszkáimmal, új értelemmel ruházta fel🙂.”
A díjat Durkó István, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke adta át.
Szeretettel gratulálunk!
A benne zajló alkotói folyamatokról így vall:
„Igen vonz engem a minket körülvevő esetlegesség. A képeim mindig valamilyen jellegzetes mozzanatot ragadnak meg, vonalakon alapuló, rajzos, vázlatos, kissé kiszínezett kompozícióban, melyet festménygrafikának nevezek. Emberi alakok, egy tipikus érzelem, gesztus vagy testtartás, olykor tárgyak, növények, ritkán épületek is megjelennek ezeken a munkákon. Befejezetlenségük szándékos, hiszen a cél nem egy tökéletesen kidolgozott mű megteremtése, hanem az elsuhanó pillanat kimerevítése. Ahogy az életben is bármit teszünk, az sokszor hagy valami kívánnivalót maga után, úgy ezek a képek is befejezetlenek, ezekben is megmarad valamiféle nyitottság. Műveim a teljesség igénye nélkül próbálnak teljesek lenni, hogy a vizsgálódó emberben elinduljon egy kérdéssor, új gondolat, új irány. A mozzanatokat legtöbbször fotókból merítem (régi családi fotók vagy olyan elkapott pillanatok), erre az alapra a fantáziámból merítve építek. A fotókat nézve gyakran találok valami meglepő, múló, őszinte részletet, ezeket fejlesztem tovább. A napi rajz egyfajta menedék és terápia is számomra: bár itt nem kell megfelelni mások által támasztott elvárásoknak, de ez a magánidő mégsem magánügy! Minden kompozíciónak elgondolkodtató, iránymódosító címet adok. Feladatomnak tartom (itt)létünk természetének kutatását, bemutatását és megőrzését.
Fő irányom a festménygrafikák mellett a monokróm színvilágú, múltidéző deszkaképek festése. Folyton változunk, kérdezünk, keresünk, felismerjük, hogy honnan jövünk, hova tartozunk, és a dolgom és küldetésem ezt képileg is visszaadni, mert nem csak én keresgélek. Az alkotás nekem mindig kihívás, de folyton megújuló erőforrás is. Minden napra ad új keresgélnivalót. A teremtett természetből merítek, legyen az emberi, épített vagy éppen növényi. Akrilfestékkel dolgozom, főleg öreg deszkára vagy falemezre. A pasztellceruza, a zselés toll, a tus is alapeszközök. A fa szeretete folyamatos, felülete pont olyan, mint én, állandó, de sosem az, finom, de mégis rusztikus, a témáim pedig kedvenc felületüknek választották. Hiszem, hogy amit kaptunk a Teremtőtől, nem maradhat öncélú. Tovább kell adni, hogy másokat is előrébb vigyen. Jézus meglátott engem. A kegyelem az volt, hogy elém jött. Elintézte, hogy megálljak a rossz úton, pedig még nem is egészen bántam meg. Elém jött, még akkor meglátott, mikor még mélyen voltam, átformálta az akaratomat, érzéseimet.
Beállhattam a sorba Krisztus mögé, takarva vagyok, Isten tud rólam mindent, de Őt látja csak a sor elején! (Cseri K.) A régi vacak deszkaéletemet lecsiszolta, ahogy én is szoktam a saját deszkáimmal, új értelemmel ruházta fel🙂.”
A díjat Durkó István, a Magyarországi Baptista Egyház missziói igazgatója adta át.
Szeretettel gratulálunk!
