A karácsonyi történet szerves részeként ismerjük a pásztorok imádása mellett a bölcsek hódolatát is, akiket királyoknak, mágusoknak is szoktak nevezni. Messze napkeletről indultak el, hogy kövessék azt a csillagot, amely elvezette őket Jeruzsálemig, majd tovább, és megállt a fölött a hely fölött, amely Betlehemben alkalmi szállása volt az Úr Jézusnak. Nem igazán kapunk pontos feleletet az evangéliumokból arra, hogy ez a látogatás éppen a szentestén vagy az azt követő napokban történt-e, hovatovább találkozhattak-e a hódoló pásztorokkal, amiként néhány festő mindnyájukat együtt ábrázolja. Egy azonban bizonyos, hogy számukra a csillag volt a jel, ellentétben a pásztorokkal, akik angyali szóra indultak a született Gyermek megkeresésére.
A pásztorok egyszerű, szegénysorban élő emberekként hódoltak a betlehemi kisded előtt, a bölcsek, a királyok, a tudósok az emberiség tanultabb rétegét képviselték. Ezek a tények összhangban állnak Pál szavaival, amikor levelében Titusznak arról ír, hogy „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek”. Tanulmányozva a Máté és a Lukács evangéliumában leírtakat láthatjuk, hogy Jézus születése körül bőven megtalálhatóak azok az emberi tulajdonságok, amelyek máig végigkísérik az emberiség történelmét. Ide sorolhatjuk a pásztorok félelmét, az emberek csodálkozását, Heródes király féltékenységét, bosszúra képes öldöklését, a napkeleti bölcsek örömét és a szeretet kifejezésére alkalmas ajándékozási készségüket is. A bölcsek által ajándékozott arany – minden idők legértékesebbje – együtt van a szegényes betlehemi istállóban pihenő állatokkal. A gazdagság és a szegénység együtt képviseltette magát azon a helyen, ahol Jézus megszületett. Mindazok az emberi dolgok, amelyek miatt az Úrnak földünkre kellett születnie, ott voltak a jászol mellett a kezdetnél, és később a felnövekvő Jézus napról napra találkozott velük, mígnem láthatta, amit isteni voltánál fogva eleve tudott, hogy az ember bűnös, és megváltásra van szüksége. A napkeleti bölcsek ajándékai jelképezték a legnagyobb intelligencia, Isten ajándékát a bűnös emberiség számára. Ez az ajándék egyszülött Fia, a kicsiny Jézus volt.
Azóta mi is ajándékozunk egymásnak. Mondhatnánk, ajándékozási lázban ég az ünnepek előtt az egész világ. Sokan ki is fejezik: nagyon nem szeretik a karácsonyi ajándékozást, terhes számukra mindaz, amit a tolongó tömegben, a giccses fényreklámok között kényszerülnek tenni. Ez valóban messze áll az Isten szerinti ajándékozástól. Ő a szívből jövő ajándékokat értékeli. A bölcsek imádatukat, őszinte szeretetüket fejezték ki az arannyal, a tömjénnel és a mirhával. Úgy, amiként Isten is szeretetéből adta egyszülött Fiát értünk,
hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3,16).
Fotó: freepik.com
