89 megtekintés Bemutatva ennyi idővel ezelőtt: 17 óra Novák Zsolt lelkipásztor igehirdetése a Lk 4:42-43 igevesek alapján. B18 Baptista Közösség
„42Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és marasztalták, hogy ne menjen el tőlük. 43Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem.” (Lk 4:42-43)
579 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. dec. 22. Kiss János lelkipásztor igehirdetése a Mt 24:45-47 igeversek alapján. Debreceni Baptista Gyülekezet
„45Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy a maga idejében eledelt adjon nekik? 46Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! 47Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt.” (Mt 24:45-47)
324 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. dec. 22. Halász Attila lelkipásztor igehirdetése a Mt 5:14-16 igeversek alapján. Budafoki Baptista Gyülekezet
„14Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. 15Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. 16Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:14-16)
Cím:1221 Budapest, Péter Pál u. 17. Lelkipásztor: Papp János, Halász Attila (missziós lelkipásztor)Állandó alkalmak: ISTENTISZTELET Vasárnap 9:30-tól Helyszín: Imaház Az alkalom alatt: KÖLYÖK KIKÖTŐ 3-10 éveseknek Helyszín: Imaház 5-ös terem TINIIFI 11-14 éveseknek Helyszín: Imaház 6-os terem
NŐI ALKALMAK Kéthetente vasárnaponként, októberi alkalmak: Október 13. 16:00 Bibliatanulmányozás a Zsoltárok nyomán Helyszín: Banicz ház Október 27. 15:30 Horváthné Lovász Márti – Szerepem és helyem a közösségben Helyszín: Nappali gyülekezeti kávézó
Az esztendő körforgásában több hónapnyi távolságban követi karácsonyt a nagypéntek ünnepe. Sokáig úgy véltem, hogy nemcsak az időben, de lényegüket tekintve is nagy a közbevetés közöttük. Sajátos körülmények között történt, hogy szoros összefüggésüket lelki hasznomra fölfedezhettem.
1961 tele reménytelenül rossz lelki helyzetben talált, mert teológiai tanulmányaimat épp csak hogy befejezve az Állami Egyházügyi Hivatal politikai indokból örökre eltiltott a még meg sem kezdett lelkipásztori szolgálattól. Amikor csak eszembe jutott ez az otromba intézkedés, tehetetlenül szenvedtem. Csak jó néhány évvel később visszatekintve értettem meg, hogy nem egyéb, mint a rám váró szolgálatokra edző megpróbáltatás esett velem.
Ez időben feleségemmel a minket menedékhelyként befogadó, velünk sorsközösséget vállaló, Gerő Sándor testvér által pásztorolt rákospalotai gyülekezetbe jártunk.
Karácsony első napján délelőtt is oda igyekeztünk. Az istentisztelet elkezdésére várva balsorsom jutott eszembe megint. A szívemet addig betöltő békesség egyszerre odalett. „Miért pont velem esett meg mindez? – pöröltem sokadszor az Úrral. – Te mondtad, hogy az aratnivaló sok, a munkás kevés. Most eltűröd mégis, hogy lelkek pásztorolása helyett műszaki ügyintézőként vesztegessem időmet s erőmet egy akadémiai kutatóintézetben?
Miért? Miért?”
Tekintetem ekkor a bemerítőmedence előtt álló, fölékesített karácsonyfára esett, de nemcsak azt láttam meg, hanem a bemerítőmedence hátsó falán függő méretes keresztnek a fenyőfa ágai közt átsejlő képét is.
Ahogy tudatosodott bennem az Ige testet öltésére emlékeztető díszes karácsonyfa és a Megváltóm váltsághalálát fölidéző kereszt egyetlen képpé ötvöződése, ennek hatására búvópatakként tört utat tudatomba a Krisztus-himnusz, melyben egy mondatba foglaltan, egymástól elválaszthatatlanul van együtt az, amire a helyesen ünnepelt karácsony és nagypéntek emlékeztetni akar minket:
„megüresítette önmagát… emberekhez hasonlóvá lett… engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,7–8)
Ám nemcsak az egymástól több hónapnyi távolságban lévő két ünnep együvé tartozása világosodott meg akkor előttem, hanem Üdvözítőm zokszó nélkül vállalt keresztútjára gondolva igen-igen megszégyelltem magam önsajnáló zúgolódásom miatt, és egy akkoriban közkedvelt ének kezdősora tolult elmémbe imádság gyanánt:
„Szeretnék Jézushoz hasonló lenni…”
Attól kezdve a fel-feltörő keserűség helyébe a bízó várakozás lépett. Bizonyossá lettem abban, hogy ha az értem született és értem szenvedő Úr Jézussal azonosulok, akkor a maga idején megérkezik az Atyától a Megváltóéhoz hasonló, de az én emberi mértékemhez szabott fölmagasztalás is. És csakugyan, pontosan egy év múlva, 1962 karácsonyán az Úr által megnyitott kapun belépve kezdetét vehette a hétállomásos szegedi körzetben Isten áldásával kísért gyümölcsöző szolgálatom.
Azóta az Úrtól megerősítve, példáját követve járom végig lélekben karácsony, nagypéntek és húsvét Isten által megszentelt, egymástól elválaszthatatlan stációit.
A csodák épp attól azok, hogy váratlan utakon érkeznek. Ott, ahol az emberi erő véget ér, akkor, amikor nem számítunk rájuk. Amivel meglep az Isten.
Idén karácsonykor az élet csodáját egy gyermekhospice-háztól kaptuk.
Úgy hittük, a beteg gyerekeknek, a legnehezebb kihívásban lévő családoknak mi szeretnénk segíteni, eközben ők adták nekünk az élet örömét és a szeretet csodáját; mutatták be, mi az igazán értékes és fontos; üzenték azt, hogy mi mulandó, és mibe érdemes az energiánkat befektetni. Ők ajándékoztak meg az adás áldásával is.
A szavak nem tudják eléggé kifejezni a köszönetünket. Köszönöm, hogy a legkisebb adományoktól a legnagyobb felajánlásig önök is részesévé váltak ennek a nem mindennapi csodának! Köszönöm az MTVA minden munkatársának a fáradtságot nem ismerő munkáját! Köszönjük a több mint 370.000 telefonhívást az adományvonalra. Köszönjük a rekordösszegű 516.170.077 Ft adományt az új Tábitha megépítéséhez! Jónak lenni jó!
„Mert az Istennél semmi sem lehetetlen” – Lukács evangéliuma
“You are the light of the world … Let your light shine before others, that they may see your good deeds and glorify your Father in heaven.” Matthew 5:14, 16
To Baptists around the world during this Christmas season,
All around the world, God is working through everyday people – people like you and me – who respond in faithfulness to God’s call to shine the light of Christ. When the angel appeared to Mary, she responded, “how will this be” as I am not yet married (Luke 1:34). When the angel appeared to Zechariah in his service at the Temple, he responded, “how can I be sure” as my wife and I are well advanced in age. When an angel appeared to Joseph in a dream, the angel addressed his yet unspoken intent to separate from Mary without her “public disgrace” (Matthew 1:19). Mary and Joseph, Elizabeth, and Zechariah are people just like us. When they were invited to shine the light of Christ in an act of obedience, they were filled with doubts and uncertainties as they looked at their circumstances, their age, and the potential impact on others. Yet when they allowed God to interrupt their everyday lives, the ordinary became the extraordinary.
The Shepherds were in their regular fields keeping “watch over their flocks at night” when they were called to spread the word about the newborn Jesus (Luke 2:8). The Magi from the east were in their regular studies when they were called to cross cultures in order to worship the newborn Jesus (Mathew 2:2). Simeon and Ana were in their regular prayers and worship in the Temple when they were called to approach Joseph and Mary and publicly proclaim that the newborn Jesus would bring salvation for “all nations” (Luke 2:31). The Shepherds, Magi, Simeon, and Ana were people just like us. When they were invited to shine the light of Christ in an act of public witness, they were busy in their regular lives of work, study, and worship. Yet when they allowed God to interrupt their everyday lives, the mundane became the miraculous.
The census decree that caused Joseph and Mary to travel to Bethlehem was issued in a common way (Luke 2:1). The manger used to hold the infant Jesus was constructed out of common material (Luke 2:7). The swaddling cloths used to wrap newborn Jesus were the clean strips of linen common to all (Luke 2:7). The invitation of Christmas is to shine the light of Christ as we allow God to interrupt the materials common in all of our homes so that the simple can become the supernatural.
Over and over, the Christmas story is that God invites people just like us to faithful acts of obedience and public witness. God invites homes just like ours to shine the light of Christ. This Christmas, God can use people just like us and homes just like ours to carry God’s global mission of hope, peace, joy, love, and light. This Christmas would you shine the light of Christ by allowing the Lord to interrupt your everyday life so that your ordinary can become God’s extraordinary?
On behalf of the Baptist World Alliance and Baptists in 134 countries and territories, Merry Christmas.
A karácsonyi történet szerves részeként ismerjük a pásztorok imádása mellett a bölcsek hódolatát is, akiket királyoknak, mágusoknak is szoktak nevezni. Messze napkeletről indultak el, hogy kövessék azt a csillagot, amely elvezette őket Jeruzsálemig, majd tovább, és megállt a fölött a hely fölött, amely Betlehemben alkalmi szállása volt az Úr Jézusnak. Nem igazán kapunk pontos feleletet az evangéliumokból arra, hogy ez a látogatás éppen a szentestén vagy az azt követő napokban történt-e, hovatovább találkozhattak-e a hódoló pásztorokkal, amiként néhány festő mindnyájukat együtt ábrázolja. Egy azonban bizonyos, hogy számukra a csillag volt a jel, ellentétben a pásztorokkal, akik angyali szóra indultak a született Gyermek megkeresésére.
A pásztorok egyszerű, szegénysorban élő emberekként hódoltak a betlehemi kisded előtt, a bölcsek, a királyok, a tudósok az emberiség tanultabb rétegét képviselték. Ezek a tények összhangban állnak Pál szavaival, amikor levelében Titusznak arról ír, hogy „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek”. Tanulmányozva a Máté és a Lukács evangéliumában leírtakat láthatjuk, hogy Jézus születése körül bőven megtalálhatóak azok az emberi tulajdonságok, amelyek máig végigkísérik az emberiség történelmét. Ide sorolhatjuk a pásztorok félelmét, az emberek csodálkozását, Heródes király féltékenységét, bosszúra képes öldöklését, a napkeleti bölcsek örömét és a szeretet kifejezésére alkalmas ajándékozási készségüket is. A bölcsek által ajándékozott arany – minden idők legértékesebbje – együtt van a szegényes betlehemi istállóban pihenő állatokkal. A gazdagság és a szegénység együtt képviseltette magát azon a helyen, ahol Jézus megszületett. Mindazok az emberi dolgok, amelyek miatt az Úrnak földünkre kellett születnie, ott voltak a jászol mellett a kezdetnél, és később a felnövekvő Jézus napról napra találkozott velük, mígnem láthatta, amit isteni voltánál fogva eleve tudott, hogy az ember bűnös, és megváltásra van szüksége. A napkeleti bölcsek ajándékai jelképezték a legnagyobb intelligencia, Isten ajándékát a bűnös emberiség számára. Ez az ajándék egyszülött Fia, a kicsiny Jézus volt.
Azóta mi is ajándékozunk egymásnak. Mondhatnánk, ajándékozási lázban ég az ünnepek előtt az egész világ. Sokan ki is fejezik: nagyon nem szeretik a karácsonyi ajándékozást, terhes számukra mindaz, amit a tolongó tömegben, a giccses fényreklámok között kényszerülnek tenni. Ez valóban messze áll az Isten szerinti ajándékozástól. Ő a szívből jövő ajándékokat értékeli. A bölcsek imádatukat, őszinte szeretetüket fejezték ki az arannyal, a tömjénnel és a mirhával. Úgy, amiként Isten is szeretetéből adta egyszülött Fiát értünk,
hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3,16).
A festői Salzburg tartományból, amely a zseniális W. A. Mozartot adta a világnak, alig 30 évvel később indult világhódító útjára az egyik legismertebb karácsonyi ének. Azonban a csodás tájon élő emberek nagy szenvedéseket éltek át hasonlóan más közép-európai nemzetekhez. A katasztrófák, háborúk, éhínség, nélkülözés, klímaváltozás, járványok, elvándorlás sajnos végigkísérték az emberiség történelmét. Nem volt ez másképp a 19. század első húsz évében sem.
Európát napóleoni háborúk dúlták, katonák terrorizálták a lakosságot. Mindezek lezárásaként békeszerződések következtek, melyek íróasztalokon új határokat húzva fokozták a szenvedést, településeket, családokat szétválasztva például Tirolban, Felső-Ausztriában, Salzburg tartományban, így a Csendes éj szülőhelyét, Obendorfot is szétszaggatva. A közeli, addig önálló Salzburg érseki várost lefokozták járási központtá, és Ausztriához csatolták (Müncheni szerződés, 1816). Ezekkel a változásokkal rengetegen elvesztették a megélhetésüket, és a sok szenvedésnek nem volt vége, a nehézségek folytatódtak immár az egész világon.
A Tambora vulkán kitörése 1815 áprilisában (Sumbawa sziget, Indonézia), és a vele járó cunami, vulkáni por és szélvész miatt hatvanezren haltak meg. A vulkánkitörés rekordméretű volt, 8-as skálán 7-es, szuperkolosszális erősségű, ami csak Santorini elpusztulásához fogható (Égei-tenger, kb. 3600 évvel ezelőtt). Akkoriban a hírek lassabban érkeztek Európába, így a katasztrofális vulkánkitörésről szóló híradás is, viszont az emberek érezték a rettenetes változásokat, melyeket az apró vulkáni részecskék légkörbe kerülése okozott a teljes északi féltekét beborítva. A bolygó átlaghőmérséklete 0,4–0,7 fokkal csökkent, komoly mezőgazdasági károkat okozva. A klímaváltozás az élet minden területét összezavarta. Nyáron hó és jég esett, folyók léptek ki medrükből, éhínséget és járványokat hozva Kínától Kanadáig, Indiától Európáig.
Az 1816-os „nyár nélküli” év miatt az USA-ban és Európa több pontján éhínség pusztított, Dél-Európában tífuszjárvány tört ki. A zavar megakasztotta az esős évszakot Indiában, összesen három aratás maradt ki, az éhínség miatt kolerajárvány tört ki a Gangesz mentén, a betegség Moszkváig is eljutott. Az aszály miatt a takarmánynövények pusztulása érintette az állatokat, a közlekedésre használt lovakat. Ezért történhetett, hogy a katasztrófa egy találmányt is hozott: a kerékpárt.
Európában 200 000 ember hunyt el járványok miatt és az éhínség következtében. Az emberek Isten büntetésének tekintették a történéseket, és apátiába süllyedtek.
Ebben az apokaliptikus időszakban született Mariapfarrban 1816-ban Joseph Mohr segédkáplán tollából a Csendes éj (Stille Nacht) szövege a sok szenvedést megélt emberek vigasztalására. Feltehetően a templomban található festmény ihlette a szerény, csodás tenor hangú, gitáron kiválóan játszó papot a vers megírására. Az emlékmúzeumban többet is megtudhatunk Mohr atyáról, bár soha nem engedte, hogy arcképet készítsenek róla.
1818 karácsonyán barátját, a salzburgi Arnsdorfban tanítóskodó Franz Xaver Grubert kérte fel, hogy komponáljon az eredetileg hat versszakos költeményhez egy dallamot. Mindketten nehéz körülmények között nőttek fel, és közvetlenül érintettek voltak a szenvedésekben. Szívükön viselték a reményvesztett híveket, és karácsonyi énekükkel a megváltás és az isteni szeretet üzenetével próbáltak lelket önteni a csüggedt szívekbe.
A dallam két énekszólamra és gitárra íródott bensőséges hangú bölcsődal siciliano ritmusban, 6/8-ban, német nyelven, ami nem volt akkoriban kézenfekvő.
Több feltevés van arra nézve, hogy eredetileg miért nem orgonán kísérték. Egérrágta orgonafújtatóról, de legalábbis elromlott hangszerről regélnek, azonban valószínűleg Mohr döntött a gitárkíséret mellett, mivel az éneket Oberndorfban az éjféli mise után, a templomi betlehem mellett adta elő Mohr és Gruber. Ebben az is érdekes, hogy a gitárkíséretet akkoriban nem tekintették méltónak a templomi szolgálathoz. Gruber később több variációt is készített az énekre, és megérhette első sikereit, valamint örökül hagyta a pontos keletkezésének történetét.
Pár évvel később egy orgonaépítő, név szerint Carl Mauracher vitte el Tirolba, ahol az 1830-as évek elejétől tudatosan ápolták a tiroli népzenei hagyományokat. Így tiroliak, egy zillertali vándorárus testvérpár énekelte el a lipcsei karácsonyi vásáron 1831-ben. Németalföldre, Európa több részére és Oroszországba nagyon hamar eljutott az ének, a 19. század végére már az USA-ban is ismerték, és a misszionáriusok az egész világon elterjesztették. Azóta 300 nyelvre és dialektusra fordították le, magyarul is több fordítás létezik. 2011-ben nyilvánították az UNESCO szellemi kulturális örökség részévé.
„Ez a béke dala, amely tele van határokat átlépő spiritualitással. És ez időtlen. Ez a világ minden jóakaratú emberéé.” (Kasparek Gottfried professzor)
Baloghné Kovács Magdolna karnagy, zeneirodalom-tanár Király-König Péter Zenei AMI Szeged
A harangokat Errol Simmons amerikai misszionárius adományozta a gyülekezetnek 1990-ben, amikor átmenetileg csatlakozott az Újpesti Baptista Gyülekezethez. A gyülekezet zenekedvelő fiatalsága azonnal elkezdte a munkát ezzel a különleges hangszerkészlettel, amely akkor egyedülálló volt a magyar baptista közösségben.
Fotók: Asztalos Krisztina
A 90-es évek óta a harmadik generációját kinevelő harangzenekar idén a Baptista gyülekezeti énekeskönyvből ismert dallamok mellett klasszikus karácsonyi dalokat dolgozott fel erre a különleges alkalomra.
Széll Edmond, a harangzenekar jelenlegi vezetője szerint a gyülekezetben felnövő fiatalok örömmel játsszák azokat az általuk is jól ismert énekeket, amiket egészen kicsi koruk óta hallanak és énekelnek a gyülekezetben. Ez az alkalom pedig kiváló lehetőséget adott arra is, hogy a meghívott vendégek ilyen módon is megismerkedhessenek a hagyományos baptista énekekkel és ezekkel az egyedülálló hangszerekkel.
A koncerttel idén az Újpesti Baptista Gyülekezet is csatlakozott az országos „Jónak lenni jó!”kampányhoz, az istentisztelet célgyűjtésével ugyanis a Baptista Szeretetszolgálat által fenntartott, Törökbálinton épülő új Tábitha-ház befejezését támogatták a jelenlévők. A jótékonysági harangzenekari koncert felvétele megtekinthető az Újpesti Baptista Gyülekezet YouTube-csatornáján.
164 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. dec. 15. Balázs André lelkipásztor igehirdetése az 1Thesz 4:16-18 igeversek alapján. Szegedi Baptista Gyülekezet
„16Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, 17azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. 18Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!” (1Thesz 4:16-18)
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
