Életem egyik legkülönlegesebb időszaka az volt, amikor három egymást követő karácsonyt három különböző országban, háromféle kontinensen tölthettem: 2014 Egyesült Államok, 2015 India, 2016 Magyarország. Mindhárom alkalom szorosan kapcsolódik a külmisszióhoz.
Az Egyesült Államokban ösztöndíjas diákként tanulhattam egy keresztény iskolában, akiket még 8. osztályos koromban ismertem meg egy általuk Magyarországra szervezett, rövid távú missziós út során. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ez a missziós út megváltoztatta az életemet, teljesen átírta az addigi elképzeléseimet, pedig nem profi misszionáriusok jöttek, hanem csak odaszánt életű, Krisztusnak engedelmes középiskolás diákok a tanáraikkal. Évekkel később már az ő országukban, az ő közösségükben, az ő családjaikkal élvezhettem gazdag vendégszeretetüket, ahogy nemzetközi diákként magukhoz fogadtak, és együtt ünnepeltük így a karácsonyt. Egy évvel később Indiában már én magam voltam egy rövid távú missziós úton. Két hónapot töltöttem ott, és éppen úgy adódott, hogy a születésnapom és a karácsony is beleesett. Persze élmény volt karácsony napján 30 fokban sétálni a tengerparton. De egészen különleges tapasztalat volt egy nem keresztény országban, ahol államilag nem elismert ünnep a karácsony, olyan emberek között, akik adott esetben veszélybe is kerülhetnek a keresztény hitük miatt. Ez nem akadályozta őket abban, hogy méltó módon, sőt az evangéliumot hirdetve ünnepeljenek: háztetőn, útkereszteződésben, bentlakásos iskolában, imaházban óriási tömegek gyűltek össze, és hangos zenével, tánccal ünnepeltünk, közben szólt az örömhír. (Mivel mi vendégek voltunk, mindig az első sorban kaptunk helyet. A sokadik alkalomra megtanultuk, hogy füldugóval érdemes ilyen ünnepekre járnunk a mi edzetlen nyugati dobhártyáinkkal… Természetesen így is tisztán hallottunk mindent…) Életem legegyszerűbb szentestéjét töltöttem el a helyi misszionáriusokkal akkor, egy olyan kis lakásban, ahol a bútorok legfeljebb műanyag székek voltak. Nem volt karácsonyfánk. Nem voltak ott a családjaink: a miénk a távolság miatt, az övék főképp amiatt, mert a hitük miatt kitagadták őket, és így mi voltunk a családjuk… Minimális ajándékokat adtunk, de annál mélyebb lelki és imaközösségben nem nagyon voltam még karácsonykor.
A következő évben pedig már újra itthon voltam, teológiai hallgatóként karácsonyi legációban, készülve a lelkipásztori szolgálatra. Ha jobban belegondolunk, karácsonykor éppen Jézus missziói útjának a kezdetét ünnepeljük. Amikor elhagyta a menny dicsőségét, és az embereknek emberré lett – hogy megnyerje a mennyei Atyának őket. Később pedig azt a parancsot adta tanítványainak, hogy követve az ő példáját menjenek el és tegyenek tanítvánnyá minden népet. Ha kell, akkor emiatt hagyják el az otthonukat, a hazájukat is, vállalva különféle kockázatokat! Tulajdonképpen ilyen áldozatok árán jutott el hozzánk is az evangélium, ezt ne felejtsük el!
A korábbi évek missziós tapasztalatai, hatásai fontos szerepet játszottak abban, hogy kialakult bennem az elhívás erre a szolgálatra. A mai napig hiszek a rövid távú missziós utak és a külmisszió erejében, szükségességében. Ennek az áldásait megtapasztaltam fogadó félként és küldöttként is. Mind mérhetetlen hatással volt az életemre, és szívből remélem, hogy másoknak is tudtunk áldás lenni, amikor mi szolgáltunk. Az ilyen utakon láttam megtéréseket, kapcsolatrendezéseket, de láttam fiatalokat is, akik először próbálták ki magukat különböző szolgálatokban, és ezeket a tapasztalatokat hazavitték magukkal a gyülekezeteikbe. Csodálatos módon építhettünk testvéri kapcsolatokat a világ minden táján, megérezve, mit jelent Krisztus testéhez tartozni. Én magam is úgy élem meg a lelkipásztori szolgálatot, hogy azóta is missziós úton vagyok, csak ez már nem rövid távra szól.
A Magyarországi Baptista Egyház megbízásából éppen azért hoztuk létre az M28 baptista külmissziói munkacsoportot, hogy felhívjuk a gyülekezeteink figyelmét arra, hogy Jézus hívásának engedelmeskedve van tennivalónk a külmisszió területén! Hálásak vagyunk azért, hogy az indulásunk óta eltelt néhány évben minden kontinensen tudtunk valamilyen missziói tevékenységet végezni. Számomra ez azt bizonyítja, hogy igenis van tennivalónk ezen a téren, és Isten megáldja, ha engedelmeskedünk a hívásnak. Ezért hívunk, bátorítunk, tanítunk és lehetőségeket adunk az érdeklődőknek arra, hogy imában, adakozással, misszionáriusokkal való kapcsolattartással vagy konkrétan kiküldött misszionáriusokként, rövid vagy hosszú távon, de kövessük a legnagyobb misszionárius, Jézus Krisztus példáját! Szeretettel bátorítok most minden olvasót, hogy vegyünk részt ebben a nagy küldetésben!
Selmeczi Nimród baptista lelkipásztor
M28 Baptista Külmisszió
