Emhő Balázzsal, a Tatabányai Baptista Gyülekezet lelkipásztorával
készített interjút a SporTolna Triatlon Fesztivál

Az Emhő család a hazai triatlonsport kialakulásakor meghatározó szerepet játszott. Hogy kezdődött?

Mi Tatabányán úszóként nőttünk fel a testvéreimmel, de szüleink sportszeretete miatt az úszás mellett rendszeresen kacsintgattunk más sportágak felé is, például futóversenyek, olimpiai ötpróbatúrák, evezések, öttusa, kerékpártúrák nyaralásaink helyszíneire… stb.

1984-ben, tizennégy éves koromban édesapám hallott az első magyar triatlonról, a „Vasi vasember”-ről. Nem volt kérdés, ott a helyünk! A verseny óriási élmény volt számunkra, ikertestvéremmel, Botonddal nagyot csatáztunk – és nem végeztünk hátul.

Ezek után fokozatosan triatlonfüggővé váltunk, egyre komolyabban készültünk és nyaranként egyre több versenyen vettünk részt. Én magam valamikor 1987-88 körül közben felhagytam a hároméves vízilabdás kitérőmmel, és teljesen ráálltam a triatlonfelkészülésre, mely egy-két éven belül már nagyobb sikereket is hozott.

Kik voltak a legnagyobb hazai ellenfeleid? Milyen taktikával versenyeztél ellenük?

Eleinte Kindl Gábor, Weiler Zsolt és Emhő Botond, később Kropkó „Petya”, Lehmann Tibi és még egypár derék legény, akik közül Tresztyenszki András, Schumacher Ákos, Urbán Ede és ifj. Márkus Gábor barátunk sajnos már nincs közöttünk.

Tipikusan számomra akkoriban egy amolyan előremenekülés, egy „out of sight – out of mind” taktika volt célravezető, mert erősebb úszó és kerékpárosként a futás volt a gyengébb számom. Persze meglepetések születtek néha ettől mindkét irányba eltérve.

Legszebb emlékeid, a SporTolna hogy illeszkedik ebbe a sorba?

Erről igen nehéz röviden írni, sok emlékezetes élményem van, például külföldi utak, győzelmes csaták vagy bajnokságok is kiemelkednek a sorból. De a SporTolnáról is van bőven. Úgy emlékszem, ez volt az első többnapos „triatlonfesztivál”, melyen minden érdeklődőt nagy szeretettel fogadtatok, és a különböző versenyszámok sok külsőst is vonzottak sportágunk felé. Volt olyan, hogy a kempinget és más szállásokat megtöltve előtte már jó néhány napot ott táboroztunk, készülve a nagy versenyre. A hosszú távú versenyen pedig eleinte id. Schirilla György paradicsompürés keveréke is rendelkezésre állt!

De ha már a kezdetekről kérdeztél:

Egy alkalommal, tán 86-ot írhattunk, élvonalbeli öttusázók is ellátogattak a Fadd-Dombori SporTolnára. Emlékszem, hogy a kerékpározás vége felé pechünkre az öttusázók utolérték a korábban fürgén bringára pattanó „tatabányai úszógyerekeket”, majd a depóhoz közeledve a töltés aljánál néhány öttusázó nem tudta bevenni az éles bal kanyart (mert ez ugye nem ló), és a lángossütő előtti placcon landoltak. Aznap mégis közülük diadalmaskodott valaki – már nem tudom, ki volt az pontosan.

Korán befejezted triatlon-pályafutásod, miért?

Igen, 27 éves koromban. Összesen 13 évet versenyeztem triatlonsportágban, előtte kb. ugyanennyit más sportágakban. Igaz, lehetett volna még bőven folytatni, de akkor úgy láttam, eljött egy váltás ideje. Ehhez köze volt a számomra kedvezőtlen szabályváltozásnak is – a követési távolság elhagyásával. De más irányú, egyre növekvő érdeklődésem, a tanulás lehetősége, illetve az egzisztencia kérdése szintén belejátszottak a döntésembe. Néhány év szünet után egyébként elsősorban más sportágakban amolyan levezetésképpen lelkesen versenyeztem is. Gyermekeink születése után ez természetesen háttérbe szorult és fontosabb lett a közös sportolás.

Családod, mindennapjaid?

Feleségemmel, Dórával és gyermekeinkkel (jelenleg 16, 12 és 9 évesek) Tatán élünk az Öreg-tó közelében, ahol sok sportolási lehetőség van, mellyel sokszor élünk is. Én magam is napi rendszerességgel sportolok, jó pár sportágat (beleértve a „királyi hármast” is) váltogatva, de jelenleg egy Covid-szövődmény okán csak alacsonyabb intenzitással edzhetek. Gyermekeim is örömmel sportolnak és versenyeznek is, de nem elvárás az élsport számukra.

Pályafutásom után kb. 25 évet dolgoztam egy autóipari multinál, ahol tolmácsként kezdtem, majd alkalmazottként voltam ott szinte minden, egészen a legtetejéig is, közben pedig letelepedtünk és építettünk egy családi házat. Feleségem közgazdász és tanácsadóként dolgozik.

Én néhány éve egy újabb jelentős váltáson mentem át, amikor végül felhagyva az autóiparral baptista lelkipásztori munkát vállaltam egy kis gyülekezetben. Akik ismernek, tudják, hogy 20 éves korom óta Isten az őbelé vetett bizalmam által jelentős hatást gyakorolt rám, így az évek alatt megnövekedett bennem a vágy arra, hogy a sok kapott jóból másoknak is „továbbadjak”.

Sokan szeretünk versenyezni, legyőzni másokat, magunkat, és akár büszkén a dobogó legfelső fokára is állni. Hálás vagyok, hogy mindezt én is megtapasztalhattam. Ugyanakkor ennél még fontosabbá vált számomra azt az evangéliumot hirdetni, amely által az életben mindenki teljes jogú, sőt örökös győztessé válhat Jézusban – ez minden diadalnál hatalmasabb!

Kire lennél kíváncsi régi társaid közül?

Néhány társammal, ha nem is napi szinten, de tartom a kapcsolatot. Mindig szívesen hallok minden triatlonos társam felől, és időnként spontán vagy tervezetten is nagy öröm találkozni velük. Szintén örömmel látom a mai szép magyar triatlonsikereket is a világversenyeken.

Hogyan készültök a karácsonyra?

Gyerekkoromban szüleink válása miatt a karácsony nem volt mindig felhőtlen, de családomban ez már újra egy örömteli ünnep. Gyermekeink nemcsak nagyon várják a napjait, de izgatottan segítenek az előkészületekben is. Mi, szülők persze kicsit rohanunk, hogy minden meglegyen, és a munkát ki tudjuk iktatni pár napra. Az ünnep alatt mindenképp szánunk időt arra, hogy együtt emlékezzünk meg Isten Krisztusban felénk mutatott jóságáról.