2025. január 15–19. között négyfős magyar csapattal vettünk részt az Európai Baptista Szövetség ifi- és gyermekmissziós szolgálói számára szervezett konferencián. A gyermekmissziót Bán Attila országos koordinátor, a MABIM-ot pedig Varró Petra, Balázs André és Selmeczi Nimród képviseltük.

A konferencia a Portugál Baptista Szövetség táborában került megrendezésre a tengerparton, Alcobaça város közelében. Ez a táborhely olyan jelentőségű az ottani testvéreink számára, mint nekünk Tahi, számos tábort és rendezvényt szerveznek itt. Tizenhat országból közel negyven gyermek- és ifimissziós szolgálattevő gyűlt össze Európa minden pontjáról: Nyugat-Európából, Kelet-Közép-Európából, a Balti államokból és a Balkánról is.

A konferencia témája a kapcsolódás volt: Kapcsolódni Istennel, Kapcsolódni másokkal, Kapcsolódni önmagunkkal. Ezekről a témákról hallhattunk igehirdetéseket helyi lelkipásztoroktól. Érdekesség volt, hogy több Portugáliában szolgáló lelkipásztorról kiderült, hogy Brazíliában születtek és nőttek fel, később jöttek Európába missziómunkát végezni. Az első este Máté evangéliuma 9. része alapján kaptunk bátorítást arra, hogy kérjük az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Ennek része volt a 9:38 kihívás, aminek az a lényege, hogy mindenki beállította az ébresztőóráját 9:38-ra, és amikor megszólalt másnap az ébresztő, megálltunk imádkozni aratómunkásokért (lásd Mt 9,38). Hallottunk egy nagyon komoly és elgondolkodtató tanítást különböző lelki alkatokról, amely során egy teszt segítségével jobban megismerhettük önmagunkat is, hogy ki milyen módon tud leginkább kapcsolódni Istenhez. Az utolsó alkalmunkon pedig Alan Donaldson, az EBF főtitkára bátorított bennünket Józsué története alapján, hogy Jerikó falainak árnyékából emeljük fel tekintetünket Istenre. A különböző témákat kiscsoportos beszélgetésekben is fel tudtuk dolgozni. Esténként pedig különböző országokból érkező csapatok mutatták be a hazájukban zajló missziómunkát, így André is beszámolt a MABIM tevékenységeiről.

A magyar csapattal még a szeptemberi budapesti EBF-közgyűlésen felkérést kaptunk arra, hogy tartsunk előadást táboroztatás témakörben. Ennek megfelelően igyekeztünk bemutatni olyan elemeket, sajátosságokat, amelyek egyedivé teszik a mi szolgálatainkat. Attila bemutatta a Bibliai Családi Parkot. Petra és Nimród pedig beszéltek helyi, regionális és országos táborainkról. Például a minden évben növekedő imaszolgálatról, lelkigondozásról és a különböző tematikus kiscsoportok szerepéről. Az előadás után mindenki a saját szolgálatához legjobban illő munkatársakkal tudott beszélgetni a témáról, számos ötlettel, tanáccsal gazdagítva egymás szolgálatát.

A lelki tartalmak mellett volt kvíz- és dalest, de volt lehetőségünk felfedezni a tengerpartot is, bejártuk Alcobaça városát, ahol a ciszterci szerzetesek rendháza és hatalmas temploma van, a XI. században épült templom korábbi uralkodók sírhelyeit is őrzi. A szemközti dombon fekvő várromból pedig az egész várost be lehet látni. A kertekben narancs- és citromfák nőnek, a hangulatos belvárosban kávéházakban és kisboltokban vásárolhattunk helyi specialitásokat. Este pedig meglátogattuk a helyi baptista gyülekezetet, ahol ottani fiatalokkal vacsoráztunk együtt, akik beszámoltak arról, milyen kihívásokkal jár baptistaként erős széllel szemben kiállni a hitük mellett. Az imaház épülete egyébként jól tükrözi a kultúrát: nagyon szép helyen, a patakparton helyezkedik el a többemeletes épület, amelyben három konyha is van, nehogy valaki éhen maradjon. (Ottlétünk során fantasztikus portugál ételeket ehettünk naponta öt-hatszor is akár!) A lapos háztetőn pedig rendszeresen szerveznek közösségi alkalmakat, sőt még mozizást is a szomszéd panelház falára vetítve!

A finom portugál ételek mellett lépten-nyomon tapasztaltuk a kultúra sajátosságait. Például azt, hogy a házakban sokszor hidegebb volt, mint kint az udvaron, mert ott rövid a tél, és ezért nem igazán téliesítik az épületeket. De megtudtuk azt is, hogy Portugáliában az „5 perc” elég hosszú időt is jelenthet. Nekem személyesen különös kihívás, de egyben élmény is volt az éjszakába nyúló istentiszteletek. Többször is eszembe jutott Eutikhosz története, de amikor éjjel 22:30 körül vettünk úrvacsorát a záróalkalmon, belegondoltam abba, hogy Jézus is egy ilyen hosszú éjszakán adta az első úrvacsorát a tanítványainak. Így életre keltek számomra ezek a történetek.

Utunkat Lisszabonban zártuk a helyi baptista gyülekezet istentiszteletén. Egy nagyon sokszínű, közel 200 fős közösséget ismerhettünk meg itt. Jó volt ezen a konferencián találkozni régi és új ismerősökkel, belelátni egymás életébe, tapasztalatokat cserélni és bátorítani egymást. Szeretem az ilyen utakon felfedezni azt, hogy Istennek mindenhol van népe, és ő munkálkodik. Emellett hálásak vagyunk azért, hogy egy ilyen jelentőségű felületen tudtuk képviselni a saját értékeinket, és így aktívan hozzá tudtunk járulni a kontinensünkön zajló misszióhoz.