A Dániel 11,32-ben azt olvassuk, hogy „az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekeszik”. A János 4,50-ben pedig, hogy „hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult”.

Ezek a gondolatok bátorítottak bennünket 2024 októberében Szadán a második Rendíthetetlen gyülekezeti konferencián, aminek célja a kisebb létszámú gyülekezetek közötti kapcsolódás, imaközösség, tapasztalatcsere segítése, munkálása. Az eseményen 15 körzet 30 képviselője vett részt és imádkozott, gondolkodott közösen kisebb gyülekezeteink identitásáról, küldetéséről és az evangélium átadásának módjáról.

A konferencián feltettük magunknak a kérdést: Mit jelent felbátorodni és cselekedni, mit jelent hinni és elindulni gyülekezeteink életében? Hogyan tudjuk ezeket a gondolatokat a gyakorlatba ültetni közösségeinkben? Hogyan tudnánk közösen, egymást bátorítva lépni és cselekedni?

Ezekből a kérdésekből született meg az az András-missziós kezdeményezés, amelynek célja az volt, hogy a konferencián részt vevő gyülekezetek közösen, összefogva elérjenek és megszólítsanak legalább 100 embert – olyanokat, akikért imádkozhatnak és akiket meghívhatnak gyülekezeteik karácsonyi istentiszteleteire.

A kezdeményezés sikerrel zárult, hisz 13 gyülekezet csatlakozott, akik számára összesen 205 András-kártyát és közel 300 karácsonyi meghívót küldtünk, hogy segíthessük őket ebben a szolgálatban. Közülük 7 közösség aktívan bekapcsolódott a misszióba, és több mint 100 embert szólítottak meg személyesen, akiket imában hordoztak és elhívtak a gyülekezetbe. Isten pedig megáldotta ezt a szolgálatot, hisz a közös elköteleződés és cselekvés eredményeként mind a 7 gyülekezetben új látogatókat is köszönthettek a karácsonyi istentiszteleten. A megszólított több mint 100 emberből 24-en voltak, akik ennek hatására tettek egy lépést Isten és a gyülekezet felé, és el is jöttek a karácsonyi istentiszteletre!

A fenti igék és az 1Korinthus 3,6 alapján is tudjuk, hogy a mi dolgunk az Isten ismeretére való törekvés, az Isten szavának való engedelmesség és az ebből fakadó cselekvés, az ültetés és az öntözés. A növekedés, az áldás viszont nem a mi cselekedeteinkből fakad, Isten az, aki ezt munkálja és aki ezt adni képes! Ugyanakkor az 1Korinthus 15,58-at és Galata 6,9-et olvasva azt is tudhatjuk, hogy ha szilárdan, rendíthetetlenül végezzük Isten munkáját, akkor fáradozásunk nem lesz hiábavaló, sőt

„a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk”!

Hálás vagyok, amiért ismét megtapasztalhattuk, hogy Isten szava ma is érvényes. Láthattuk, hogy ő ma is cselekvésre hív bennünket, és ha hiszünk a szónak, és elindulunk, ha kitartóan végezzük azt, amire Isten indít bennünket, akkor ő megáldja és gyümölcsözővé teszi az erőfeszítéseinket és a szolgálatunkat!