5253 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2026. ápr. 12. Mike Sámuel lelkipásztor igehirdetése a János 20,24–29 igeversek alapján. Egy igazi tanítvány imádja Jézust. Wesselényi utcai Baptista Gyülekezet
„24Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. 25A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.26Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! 27Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! 28Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! 29Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” (Jn 20,24–29)
Wesselényi utcai Baptista Gyülekezet
Cím:
1077 Budapest, Wesselényi utca 53.
Lelkipásztor:
Mike Sámuel
Állandó alkalmak:
Vasárnap 10 órától istentisztelet előtte 9:15-től imaóra a kisteremben Csütörtök 18 órától imaalkalom a kisterembenPéntek 18:30: ifjúsági óra
55 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2026. ápr. 12. Krizsanyik Arnold igehirdetése az 1Sám 5:1-7, Jn 8:12 igeversek alapján. Soltvadkerti Baptista Gyülekezet
„1A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és elvitték Eben-Háézerből Asdódba. 2Fogták a filiszteusok az Isten ládáját, bevitték Dágón templomába, és odatették Dágón mellé. 3Amikor az asdódiak másnap fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt. Akkor fogták Dágónt, és visszatették a helyére. 4Amikor másnap reggel fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt, Dágón feje és a két kézfeje pedig letörve a küszöbön volt, úgyhogy csak a dereka maradt egyben. 5Ezért nem lépnek Dágón küszöbére mindmáig Dágón papjai, sem azok, akik Asdódban Dágón templomába járnak.6Ezután ránehezedett az Úr keze az asdódiakra, és pusztította őket. Megverte fekélyekkel Asdódot és a hozzá tartozó területet. 7Amikor látták Asdód polgárai, hogy így áll a dolog, azt mondták: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének a ládája, mert a keze ránk nehezedett, meg istenünkre, Dágónra.” (1Sám 5:1-7)
„12Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8:12)
957 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2026. ápr. 12. Dr. Tamasi József igehirdetése az 1Móz 3:9, 4:9, Jn 21:15 igeversek alapján. Kecskeméti Baptista Gyülekezet
„9De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?” (1Móz 3:9)
„9Akkor az Úr megkérdezte Kaintól: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Hát őrzője vagyok én a testvéremnek?” (1Móz 4:9)
„15Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat!” (Jn 21:15)
Kónyáné Puskás Laura nagy és szeretettel teli baptista családban nőtt fel.
Kislányként a babáit vezényelte, később az unokatestvéreivel a padláson A hit hangjai énekeit énekelte.
A zene és a gyülekezet szeretetét elsősorban anyai nagypapájától örökölte.
B tagozaton tanult csellózni, zongorázott és zeneelméletet tanult.
11 éves volt, amikor megtért, 15 évesen bemerítkezett.
A zenében nem érezte magát elég tehetségesnek, ezért a középiskolában a biológiára szakosodott és elhatározta, hogy állatorvos lesz.
Az érettségi évében viszont elbizonytalanodott, megértette, hogy Istenre van szüksége a pályaválasztásban is, ezért féléves imaharcba kezdett, hogy döntését meghozhassa.
Isten szolgálata, a családalapítás iránti vágya és a zene szeretete az ELTE ének-zene-karvezető szakára irányították, ahol később az elmélet szakot is elvégezte.
Férjével a gyülekezetben ismerkedett meg, házasságkötésüket követően két gyermekük született.
Harmadik diplomáját a Zeneakadémia mester szakán szerezte.
A Baptista Teológiai Akadémia zenei tanszékének mesteroktatója, a BTA Kórus karnagya.
Küldetése, hogy a zenetanítás során közvetlen kapcsolatot tudjon kialakítani a diákjaival, és lelki épülésükben is támogassa őket.
Bemerítési istentiszteletet tartottak április 12-én a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben. Istennek hála, két testvérdöntött az Úr mellett, tettek bizonyságot életükről és hitükről.
A dicsőítés után Tóth Sándor lelkipásztor a bemerítés fontosságáról és a kézrátételes imádság lényegéről szólt a gyülekezet tagjainak és a meghívott vendégeknek. Majd a két testvér fogadalom- és vallástétele következett.
Káplár Andrea elmondta, hogy alkoholista édesapja miatt sokszor nélkülözésben, állandó viszálykodás közepette és félelemben nevelkedett.
„Kislányként megfogadtam, hogy ha felnövök, nem lesznek anyagi gondjaim, szerető családban nevelem majd a gyermekeimet, és nyugalom, béke vesz körül. Ehhez képest háromszor házasodtam és váltam el. A gyermekkori traumák az évek során jöttek velem és nem tudtam ezektől megszabadulni. Anyagi és érzelmi függőségben szenvedtem, melyekkel megterheltem a ma már felnőtt lányaimat is. Kétségbeesve kerestem a kiutat, megoldást az életemre. Állandósult bennem egy önvádolás, a mellkasomban folyamatosan éreztem egy nyomást, és előfordult, hogy éjszakánként arra ébredtem, hogy megfulladok. Mindenféle terápiára jártam, próbáltam okkult dolgokkal is foglalkozni, csak hogy orvosolni tudjam a lelki és mentális problémáimat. Annyira mélyre kerültem, hogy éreztem, hogy nincs kiút. 2022-ben a gyülekezet egyik kedves tagja, Szincsákné Zsuzsi bizonyságot tett nekem Istenről, majd három év elteltével egy autóbalesetet szenvedtem. Akkor jött a gondolat, hogy beszélnem kell Zsuzsával. Felhívtam és meghívására tavaly tavasszal részt vettem Jószán egy evangelizációs alkalmon, melyen éreztem az Úr jelenlétét. Következő héten már itt voltam a gyülekezetben, majd megvallottam bűneimet, megtértem és Istent választottam. Tudom, hogy ő mindennap velem van, támogat engem. Az életem pozitív irányba fordult, a mellkasomból is elmúlt a rossz nyomásérzés. Javult a kapcsolatom a gyermekeimmel, és megtapasztaltam, hogy az Úr bármire képes és megoldást nyújt a nehéz időkben…”
Gajdács Jonatán tizenhat éves, szülei és egyik testvére a gyülekezet tagjai. Bizonyságtételében elmondta, sokat hallott az Úrról és az Igéről, de Jézussal a kapcsolata inkább felszínes volt, mint valódi.
„Meg kellett értenem, hogy Jézus meghalt értem a kereszten, és csakis általa lehet bűnbocsánatom. Hetedik osztályos koromtól sajnos rengeteg bűnt elkövettem. Loptam, csaltam, hazudtam, káromkodtam, zsaroltam és kihasználtam embereket. Miközben ezek a bűnök az életem részévé váltak, láttam a testvéremet, hogy fejlődött a keresztény hitében, és közeledett Istenhez. Megvetettem mindent, ami az Úrral kapcsolatos volt. Sokszor eljátszottam itt a gyülekezetben is a »jófiút«, miközben tovább süllyedtem a bűneimben. Az egyik jó barátommal tavaly részt vettünk egy ifjúsági konferencián, majd elkezdtem járni a gyülekezetünk Felfedező alkalmaira, és Bibliát is többet olvastam. Változás kezdődött az életemben, mely a környezetemnek is feltűnt. Osztálytársaimnak többször bizonyságot tettem a hitemről, majd megtértem és átadtam az életem Krisztusnak. Hiszem, hogy a bemerítéssel megpecsételem az életem Jézusban.”
A bemerítéseket követően Plásztán József, gyülekezetünk egyik tagjának igehirdetése következett.
Szolgálatában elgondolkodtató kérdéseket tett fel a gyülekezetnek, többek között: Milyen Isten választott eszközének lenni? Mit tanulhatunk az etióp kincstárnok, és mit Fülöp példájából? Hogyan ismerhetjük fel, amikor Isten keresztezi életutunkat, és élünk-e ezzel a lehetőséggel?
Kiemelte, a valódi keresztény élet sokkal több, mint a vallási cselekedetek, mint a liturgiák végrehajtása, mint a felvett magatartás, viselkedés vagy önszabályozás. A keresztény élet személyes, bensőséges kapcsolatot jelent Istennel, ahol találkozhatunk Jézusban a bűneinkkel, megélhetjük, hogy az Úrhoz képest elveszettek vagyunk, és vannak olyan problémáink, amelyek felett nekünk nincsen hatalmunk, de Jézusnak van. Mert váltságul adta értünk önmagát.
Az istentisztelet végén feltett kérdésre a hallgatók közül többek jelezték, hogy Isten megszólította őket.
Az alkalom további részében a bemerített testvérekért imák és áldások hangzottak el, valamint bátorító köszöntések. Az ünnepi istentisztelet szeretetvendégséggel zárult.
152 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2026. ápr. 12. Kovács Dániel lelkipásztor igehirdetése a Jn 21:15-19 igevesek alapján. Székesfehérvári Baptista Gyülekezet
„15Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! 16Másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus erre ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! 17Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat! 18Bizony, bizony, mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod. 19Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: Kövess engem!” (Jn 21:15-19)
Székesfehérvári Baptista Gyülekezet
Cím:
2800 Székesfehérvár, Széchenyi u. 26.
Lelkipásztor:
Merényi Zoltán, Kovács Dániel (társ lelkipásztor)
Állandó alkalmak:
Szerda: 18:30 Szabadság Krisztusban tanítványág tanfolyam Csütörtök: 18.00-19.00 Közbenjáró alkalom Péntek: 17:30 Alapozó Biblia Iskola 18:30 Ifjúsági alkalomVasárnap: Imaóra 09:30-10:00 10:00 – 11:30 istentiszteletHázi csoportok családoknál
48 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2026. ápr. 12. Sipos Márk lelkipásztor igehirdetése a Ezékiel 14:12-23, Dániel 1:1-8 igeversek alapján. Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet
„12Majd így szólt hozzám az Úr igéje: 13Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem, hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, 14akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Nóé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal – így szól az én Uram, az Úr. 15Ha vadállatokat bocsátok az országra, hogy néptelen pusztasággá tegyék, ahol senki sem jár a vadállatok miatt, 16és ott volna az a három férfi, életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg; csak magukat menthetnék meg, az ország pedig pusztasággá válna! 17Vagy ha fegyvert hozok arra az országra, és megparancsolom, hogy járja végig a fegyver az országot, mert ki akarok belőle irtani embert és állatot, 18és az a három férfi ott volna, életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, hanem csak magukat menthetnék meg! 19Vagy ha dögvészt bocsátok arra az országra, és vérbe borítom haragomban, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, 20és ott volna Nóé, Dániel és Jób: életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, sem a fiukat, sem a lányukat nem menthetnék meg; csak magukat menthetnék meg az igazságukkal.21De így szól az én Uram, az Úr: Ha rá is bocsátom Jeruzsálemre ezt a négyféle pusztító büntetést, a fegyvert, az éhínséget, a vadállatokat és a dögvészt, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, 22mégis marad ott, aki megmenekül: fiak és leányok, akik kijutnak onnan. Ők majd eljönnek hozzátok, és ti meglátjátok életüket és tetteiket, és vigasztalást találtok a veszedelem ellenére, amelyet Jeruzsálemre hoztam, mindazok ellenére, amiket ráhoztam. 23Megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok életüket és tetteiket. Akkor majd megtudjátok, hogy nem hiába tettem mindazt, amit tettem vele – így szól az én Uram, az Úr.” (Ez 14:12-23)
„1Jójákím júdai király uralkodásának harmadik évében felvonult Nebukadneccar, Babilónia királya Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette. 2Az Úr a kezébe adta Jójákímot, Júda királyát és az Isten háza fölszerelésének egy részét; ő pedig elvitte a fölszerelést Sineár földjére, a maga isteneinek a templomába, és isteneinek a kincstárában helyezte el. 3A király parancsba adta udvarmesterének, Aspenaznak, hogy válasszon ki Izráel fiai közül királyi vérből való vagy nemesi származású 4ifjakat, akiknek semmiféle fogyatékosságuk nincs, hanem szépek, fogékonyak minden bölcsességre, műveltek, járatosak a tudományban, és így alkalmasak arra, hogy majd a királyi palotában szolgálatba álljanak. Meg kellett őket tanítani a káldeusok írására és nyelvére is. 5A király elrendelte, hogy napi ellátmányukat a király ételeiből adják, és abból a borból, amelyet ő szokott inni. Így kellett őket nevelni három esztendeig, hogy azután a király szolgálatába álljanak. 6Voltak közöttük júdaiak is: Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. 7Az udvarmester ilyen neveket adott nekik: Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig Abéd-Negónak nevezte el. 8Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amelyet ő szokott inni. Megkérte hát az udvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie.” (Dán 1:1-8)
Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet
Cím:
6721 Szeged, Madách u. 19.
Lelkipásztor:
Sipos Márk György
Állandó alkalmak:
Állandó alkalmak: Vasárnap 9:00 Felfedezőcsoport Vasárnap 10:00 Istentisztelet Csütörtök esténként Új Remény Csoport-os alkalmak házaknál
Amikor megkérdezik Lászlótól, hogy szabad-e megsimogatni Frappét, akkor leülteti és megengedi. Úgy érzi, hogy ezzel jót tesz, hiszen mind a ketten átadják a szeretetüket. Hajdúböszörményben látogattuk meg Göncző Lászlót és személyi segítőkutyáját, Frappét.
Göncző Lászlónak és Frappénak a Baptista Tevékeny Szeretet Misszió ad otthont Hajdúböszörményben. A személyi segítőkutyát a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány képezte. A páros barátságban osztozik lakótársaival a tágas ház közösségi terein, László elégedett azzal, hogy mindenkinek van saját szobája, ahol nyugodtan pihenhet, kikapcsolódhat. Ottjártunkkor találkoztunk a kerekesszékkel közlekedő Lászlóval és a rangidős Józseffel. Az aktív nyugdíjast Papinak becézi, mert olyan Lászlónak, mint egy jóságos apa, igyekszik mindenben a keze alá dolgozni a középkorú mozgáskorlátozott társaknak. Az otthon lakói önállóan látják el a feladatokat a házon belül, ez a szeretetmisszió egyik fontos kérése. A szoros együttműködés eredménye, hogy rendezetten és jó hangulatban telnek a napjaik. Úgy láttuk, ez hatással van arra, hogy az egész életüket igyekeznek egyben tartani.
László helyzetét könnyebbé teszi, hogy van egy négylábú szövetségese is. Elmondta nekünk, hogy személyi segítőkutyája sokoldalú társ, még a mosást is könnyebbé teszi, mert kiveszi a nedves ruhát a gépből, és a kezébe adja. László két bottal jár, lassan és óvatosan, mivel a lábai erre teszik képessé, másrészt minden egyes lépésére oda kell figyelnie. Félő kockáztatnia egy elesést, ugyanis a földről nem tud felállni segítség nélkül. Frappé erre a helyzetre is fel van készítve, vagy megy mástól segítséget kérni, vagy egy kötéllel felszerelt széket odahúz házon belül, amire a gazdája rá tud kapaszkodni. Szerencsére eddig erre nem volt szükség. László elmondta, hogy amíg csak el tudja kerülni, nem szeretne kerekesszékbe ülni.
A gyönyörű labrador szuka most békésen pihen, de a rezdüléseiből érezni, hogy azonnal készen fog állni, ha szükséges. László nem tud lehajolni, Frappé hatásköre emiatt igen széles. Talán szokatlanul hangzik, de a talajtól számítva egy méterig mindenben lehet számítani rá. Lelkesen feladja a leesett kulcsot, pénzérmét, az eldőlt járóbotot és bármi mást, amire megkéri a gazdája.
„A személyi segítő és a vakvezető kutyákat azért képzi ki az alapítvány akár a mozgáskorlátozottaknak, akár a látássérülteknek, hogy a mi életminőségünkön javítson. Ebben rengeteg munka és időbefektetés van. Lényeges, hogy mindenki olyan kutyát kap, ami az igényeinek és a személyiségének megfelelő. Az pedig külön érdem, hogy nekünk nem kell fizetnünk értük” – mondta László, aki egy budapesti cégnek egyeztet telefonon üzleti megbeszéléseket, de egy ilyen speciális tudású kutya árát egyáltalán nem tudná kigazdálkodni. Elmondta, hogy Frappé sokat segít abban, hogy új ismerősökre tegyen szert, és ha van alkalma, elmondja, milyen fontos a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványnak az adó 1%-felajánlás.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy egy segítőkutyát meg lehessen érinteni, amikor nem dolgozik. Lényeges, hogy ezekre a kutyákra jó legyen ránézni. Ennek érdekében gyakran fésülöm, ápolom a szőrét. A kutyám kiképzője, Emese pontosan erre hangol minden gazdát, és Frappé valóban szép. Amikor megkérdezik tőlem, hogy szabad-e megsimogatni, akkor természetesen megállunk, leültetem és megengedem. Közben váltunk pár szót. Úgy érzem, hogy ezzel jót teszek, hiszen mind a ketten átadjuk a szeretetünket. Régen, amikor még tehettem, többet segítettem az embereknek. Ha egy defektes autót láttam, megálltam. Azóta megváltozott a helyzet, ezt el kell fogadnom, no de nem szabad lemondanom arról, hogy tudok segíteni, és hiszek abban, hogy egyszer majd visszakapom az égiektől.”
Az interjút követően elindultak bevásárolni, mi pedig elkísértük őket egy darabon. Akkor már meglepően gyors tempóban haladtak, mert beült a mopedjébe, Frappé pedig pórázon kísérte. Azzal kezdtek, hogy a kutya szabadon mozgott egy kiadósat, utána Hajdúböszörmény főterén át jutottak el az üzletbe.
László két éve költözött Hajdúböszörménybe egy komoly magánéleti hullámvölgy után, amiből sikerült felállnia, és bízik abban, hogy itt nyugalomra lel: „Amint megérkezünk, és meglátom a szépen karbantartott régi épületeket, ezt a gyönyörű tiszta várost, ahol kedvesek velem az emberek, erősebben megdobban a szívem.”
Kutyák küldetéssel
Húsz évvel ezelőtt kezdte meg működését a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány. Két évtized alatt több mint kétszáz vakvezető kutyát adtak át látássérült igénylőknek, emellett az utóbbi években személyi segítő, mozgássérült-segítő és terápiás kutyák képzésével is foglalkoznak.
A két évtized legfontosabb eredménye, hogy minden esetben térítésmentesen adják át a vakvezető kutyákat a látássérült igénylőknek. Részt vesznek a párosok életében, amikor segítik biztonságos közlekedésüket, állják a kutyák nagyobb összegű egészségügyi költségeit, gondoskodunk a szép nyugdíjas évekről.
A vakvezető kutyák képzéséhez szükséges hátteret magánszemélyek és cégek adományai, illetve a személyi jövedelemadó 1%-át felajánló támogatók biztosítják.
Mennyi vakvezető kutyára van szükség?
Magyarországon több vakvezető kutyára van szükség. Sokan várakoznak hű társra az alapítványnál. A várólistán jelenleg 47 fő van. A terveik szerint tenyésztői programjukban évente 30 kölyök születik, akikből a következő évben vakvezető kutya válhat.
Mennyibe kerül egy vakvezető kutya?
Egy vakvezető kutya egész életét felölelő összes költsége több mint 6 millió forint.
A kutyák munkával töltött ideje körülbelül tíz év, amelynek összes költsége: tenyészkutyák, tenyésztés, kölyöknevelés, szűrések, orvosi költségek, ellátás, felszerelés, kiképzés (ennek 2 millió Ft a munkadíja), gazdi képzése; átadás, vizsgáztatás, utókövetés és gondozás tíz éven át, felszerelés pótlása, öregedő kutya extra orvosi költségei, nyugdíjazás körüli költségek, közben rezsi, járműhasználat stb.
Így lesz a tíz év összes költsége több mint 6 millió forint.
2026. április 9-én Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke látogatást tett kísérőivel a Baptista Integrációs Központ (BIK) telephelyein. A programon többek között részt vett dr. Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat (BSZA) elnöke, Kmethy Gergely, a Baptista Szeretetszolgálat ügyvezető főigazgatója és Serafin József, a Baptista Egyházi Szociális Módszertani Központ vezetője is. A látogatás célja kettős volt: egyrészt személyes jelenléttel kifejezni az egyház figyelmét és megbecsülését az itt dolgozók felé, másrészt mélyebb betekintést nyerni abba a sokrétű – szakmai és lelki – szolgálatba, amely a hajléktalanellátás mindennapjait jellemzi.
A program során nem csupán intézményeket látogattak, hanem történetekkel, dilemmákkal és emberi sorsokkal találkoztak: olyan valósággal, amely egyszerre hordozza a kiszolgáltatottság és a remény jeleit. Ghyczy Gellért, az intézmény vezetője bemutatta a BIK-ben folyó munkát és jelen lévő munkatársait – Gerei Hannát (Soroksár 2 telephelyvezető), Szentesi Renátát (Újbuda telephelyvezető), Sós Bencét (Soroksár 1 telephelyvezető), Zsegora Ágnest (kiléptető ház telephelyvezető), Uzonyi Mónika módszertani vezetőt, Szombath Katalin szociális munkást (Újbuda, ill. utcai gondozószolgálat), Dani Zsolt intézményi lelkészt –, akikkel a vállukon viszik a rendszer sokrétű működésének terheit.
A szolgálat terei és rétegei
A soroksári telephelyeken tett első lépések után gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a hajléktalanellátás valósága nagy mértékben eltér attól, amit a „átmeneti szálló” kifejezés sugall: az időről időre visszatérő kliensek zöme nem rendelkezik sem képességekkel, sem lehetőségekkel a kitörésre, továbblépésre. Ghyczy Gellért megfogalmazása szerint az itt élők jelentős része idősödő, több krónikus betegséggel küzdő ember, akiknek nincs reális esélyük arra, hogy visszatérjenek az önálló lakhatásba. A lakók többsége alacsony jövedelemből él, többnyire betegséggel terhelten, és élethelyzetük inkább stabilizálást, mintsem továbblépést tesz lehetővé.
Ez a valóság alapjaiban formálja át a szakmai gondolkodást. Nem a gyors kiléptetés válik elsődleges céllá, hanem az, hogy az itt élők számára emberhez méltó életkörülményeket lehessen biztosítani a bent töltött idő alatt. A szolgálat így sokkal inkább kísérés, mint megoldásadás.
A mindennapok: apró sikerek és láthatatlan küzdelmek
A munka sokszor nem látványos eredményekről, hanem lassú, gyakran törékeny folyamatokról szól. A lakók életének bemutatása során személyes történetek tették kézzelfoghatóvá mindezt. Volt olyan pár, akik hajléktalanszállóról jutottak vissza saját lakásukba. Ez első hallásra sikertörténet, de a valóság ennél összetettebb. „Az egy dolog, hogy most van hol laknia. De újra kell tanulnia az életet” – hangzott el a beszámolóban. Az önálló élet nem automatikus következménye a lakhatásnak, hanem egy hosszú, sokszor bizonytalan folyamat.
Más történetek még élesebben mutatták meg a kiszolgáltatottság mélységét: idős emberek, akik évekig hagyják, hogy mások elvegyék a nyugdíjukat; olyan lakók, akik soha nem tanulták meg, hogy joguk van nemet mondani; emberek, akik egész életükben azt tapasztalták, hogy nem számítanak. Egy munkatárs így fogalmazott: „Ez a szeretethiány miatt van.”
A szociális munka egyik legnehezebb pontja itt válik láthatóvá. Nemcsak segíteni kell, hanem határokat is tartani. „Nem dönthetünk helyette, mert az az ő élete. De ezt nagyon nehéz megcsinálni” – hangzott el egy másik megszólalásban. A szakma egyik legmélyebb dilemmája ez: hogyan lehet úgy segíteni, hogy közben ne vegyék el az ember saját döntésének felelősségét.
Utcai szolgálat: kapcsolat az „első vonalban”
A látogatás következő fontos pontja az utcai szolgálat bemutatása volt. A Deák tér környékén végzett munka különösen jól érzékelteti a szolgálat egyik legnehezebb területét. Itt a cél nem az azonnali változás, hanem a kapcsolat. „A legalapvetőbb cél, hogy kapcsolatot tartsunk a kint levőkkel” – hangzott el a bemutató során. Ez a kapcsolat azonban nem egyszerű. Az utcán élők nagy része függőségekkel küzd, rossz egészségi állapotban van, és gyakran bizalmatlan az intézményekkel szemben. Az egészségügyi rendszer túlterheltsége, a korábbi negatív tapasztalatok és a szégyenérzet mind akadályozzák a segítség elfogadását.
A legnagyobb dilemmák közé tartozik a segítség mértéke. A munkatársak hangsúlyozták: a túlzott segítség sokszor többet árt, mint használ. Ha mindent odavisznek az utcán élő embernek, akkor nincs miért változtatnia. Ha mindent helyette intéznek, elveszíti az önállóságát. Ezért tudatos döntés, hogy nem helyette cselekszenek, hanem mellette maradnak, és abban segítik, amit ő maga is képes megtenni.
A valóság sokszor megrendítő. Volt, aki csak azért jött be a szállóra, mert érezte, hogy közeledik a halál. A munkatársak számára még ez is siker: hogy valaki nem az utcán, hanem emberek között, méltósággal fejezheti be az életét.
Lelkészi szolgálat: jelenlét, amely nem kényszerít
A találkozó egyik legmélyebb rétege a lelkészi szolgálat bemutatása volt. Dani Zsolt lelkipásztor hangsúlyozta, hogy ez a munka teljes mértékben a szabadságra épül. „Ha valaki akar beszélni, beszél, ha nem akar, nem.” A kapcsolatok lassan alakulnak ki. Volt olyan lakó, aki egy évvel korábban még elutasította a közeledést, később azonban már nyitottan, sőt örömmel beszélgetett. Ez a fajta szolgálat nem látványos eredményekről szól, hanem jelenlétről, türelemről és kitartásról. És annyira szíven tudja ütni az embert, amikor egy-egy lakó elmondja, hogy igen, az ő életében már ott van Jézus Krisztus mint Megváltó.
Különösen érzékeny része ennek a munkának a kórházban lévők látogatása és a haldoklók kísérése. Ezekben a helyzetekben sokszor olyan mélységű beszélgetések jönnek létre, amelyek máskor nem lennének lehetségesek. A lelkészi szolgálat itt válik igazán láthatóvá: nem megoldásokat kínál, hanem jelen van és reményt közvetít.
Hogyan kapcsolódhatnak a gyülekezetek ehhez a munkához?
A nap során egyre világosabbá vált, hogy a szolgálat nemcsak szakmai kérdés, hanem közösségi is. Felmerült, hogyan kapcsolódhatnak a gyülekezetek ehhez a munkához. A válasz nem egyszerű. A jó szándék önmagában nem elegendő, sőt, megfelelő ismeretek nélkül akár ártani is lehet. Szükség van arra, hogy a gyülekezeti közösségek megértsék: a segítség nem mindig azt jelenti, amit elsőre gondolnánk.
A látogatás végén Papp János személyes hangon fogalmazta meg benyomásait: „Nagyon-nagyon jó volt belepillantani a munkátokba, nekem nagyon sokat adott, és minden tiszteletem irántatok! Köszönöm a helytállásotokat, a munkátokat, imádkozom értetek, és igyekszem a magam részéről tenni annak érdekében, hogy még szélesebb körben érzékelhető legyen számotokra a közösségünknek a mellétek állása.” Kiemelte, hogy ez a munka nemcsak fontos, hanem nélkülözhetetlen is. Olyan emberek érdekében történik ez a szolgálat, akik máshonnan biztos, hogy nem kapnának segítséget.
Szavai egyszerre jelentettek elismerést és bátorítást. Megerősítette, hogy az egyház szeretné mélyíteni a kapcsolatot az intézmények és a gyülekezetek között, és nemcsak szavakkal kívánja támogatni ezt a szolgálatot, hanem konkrét lépésekkel is.
A Baptista Integrációs Központban végzett munka nem látványos sikerekről vagy gyors megoldásokról szól, és kiváltképpen nem könnyen kommunikálható eredményekről. Sokkal inkább arról, hogy valaki nem marad egyedül, hogy valaki talán először képes kimondani egy döntést, hogy valaki ember maradhat akkor is, amikor már szinte mindent elveszített.
És talán ez a legfontosabb: hogy ezen a helyen az emberi méltóság nem vész el – még a legnehezebb élethelyzetekben sem.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
