Idén nyáron két ifjúsági tábort szervezett a MABIM az ország különböző pontjain. Mindkét táborban Isten különleges munkáját, áldásait, gondviselését és életváltoztató erejét tapasztalhattuk, amiért nagyon hálásak vagyunk. A táborok kapcsán egy-egy szolgálóként is részt vevő fiatal írta le gondolatait, megtapasztalásait.

Itt vagyok! – MABIM-tábor Vépen

Be kell ismernem, nem könnyű feladat összefoglalni egy hét történéseit. Kissé tanácstalanul ülök itt a vonaton, és ahogy próbálom összeszedni, hogy mi minden is történt ez alatt az ifitábor alatt, szívemet elönti a hála. A tanításokért, a dicsőítésekért, az ifis foglalkozásokért és még annyi mindenért. Isten a mi elvárásainkat teljesen felülmúlta, és valami olyasmit tapasztaltunk meg, amit előtte sohasem. 

A tábort megelőző felkészítő hétvégén összerázódhatott a segítők csapata. Az imádkozással és dicsőítéssel eltöltött napok után lelkesen vágtunk bele a feladatba: segíteni a résztvevőknek, hogy meglássák, még mennyi minden van Istenben. El is kezdődött a hetünk, amelynek során a tábor ívét Uzonyi Barna tanításai adták. Különböző bibliai személyek (pl. Ézsaiás, Dávid, Gedeon) életében vizsgáltuk meg az elhívásukat, istenkapcsolatukat.

A dicsőítésben a hét folyamán egyre szabadabbnak érezte magát mindenki. Óriási öröm volt nézni, ahogy közel 200 fiatal táncolva, felemelt kezekkel imádja az Urat.

Amit még fontosnak tartottunk, az az ifik megerősítése volt. Délelőttönként különböző ifik dicsőítőcsapata játszott, és tartottunk csapatépítő programot, imasétát. Az utóbbi nekem különösen megmaradt. Nagyon mély közösséget élhettünk meg, ahogy egymásért, az ifiből elmaradtakért és még oly sok mindenért imádkoztunk.

Bár voltak lazább programjaink is, mint a vizes csata és a szabadulószobák, nem hiszem, hogy ezek maradtak meg a résztvevőkben. Sokkal inkább az a rengeteg minden, amit Istentől kaptak a szemináriumokon, tanításokon és kiscsoportokon keresztül. A visszajelzések és bizonyságtételek alapján egy biztos, rengeteg fiatal egy teljesen új formában érezhette meg Isten kegyelmét és szeretetét, egyfajta mérföldkő lehetett az életükben.

Jóföldi Luca


Jézus! – MABIM-tábor Soltvadkerten

Balaton-part, platánsor, 40 fokos sportcsarnok… Pár azokból a MABIM-táborokhoz ragadt, jól megszokott jelenségekből, amelyekkel idén nem találkozhattunk a táborokban. De hiányoztak-e igazán…?!

Jézus! Ezzel az egyszerű, egyszavas „mondattal” indult a MABIM soltvadkerti tábora. Jézus… talán kevésnek mondhatnánk ezt az egyetlen szót, hogy egy egész tábort összefoglaljon, de mégis elég volt, hogy egy héten keresztül a fiatalokkal annak a példáját tanulmányozzuk, kövessük, akit csak úgy hívnak: Jézus!

Jézus! A bárány, az oroszlán, a vezető, a szolga, a szabad, Jézus a csendben. Mennyi jelző, és mégis, talán csak töredéke Isten Fia azon tulajdonságainak, amelyeket az esti alkalmainkon bontott ki nekünk Boros Dávid, Mike Sámuel és Papp János.

„Jézus Krisztus nevében…” Mennyiszer hangzott el ez a mondat a hét során! Milyen fantasztikus és biztonságot nyújtó volt egy olyan táborban részt venni, ahol ez a név hangzott el a legtöbbször, egy táborban, amely már hónapokkal a kezdete előtt a Kősziklára kezdett épülni Jézus Krisztus nevében!

Jézus! „Aki a legszabadabb ember volt a földön, és mégis a legnagyobb függő, a legjobban függött Istentől…” (Mike Sámuel: Jézus, a Szabad) A reggeli buzdítások során az egyik fiatal szájából hangzott el a következő ige, mint egy harci kiáltás: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2Kor 12,9) Isten a szívünkbe véste ezt a kijelentését a hét során, amikor erőtlennek is éreztük magunkat, már akkor hála és öröm volt a szívünkben, hisz tudtuk, Isten munkálkodni fog a mi emberi erőtlenségünk által. És ő tette!

Nyolcadik éve töltöm minden augusztusom első hetét a MABIM táboraiban, de ilyen húsba vágóan sosem láttam ennek az igének az élő erejét megnyilvánulni a táborok során. Az a megszámlálhatatlan csoda, amit megéltünk a táborban: Isten csodás vezetései, kijelentései; gyógyító, szívet átformáló ereje; bölcsességének megnyilvánulása; az egység, ami a szolgálók között volt; látni, hogy azok a célok, amelyeket Isten a vezetők szívére helyezett mind hogyan valósulnak meg… Úgy gondolom, mind abból fakadt, hogy elég volt az ő kegyelme. S milyen jó volt megélni a fiatalokkal egy héten keresztül ezt a teljesen Istentől függő igazi szabadságot!

Hiányzott-e a Balaton, a platánsor, a sportcsarnok? Azt mondhatom, nem. Fantasztikus helyen voltunk! Az Isten jelenlétében.

Kriston Szilvia