Nincsen itt, mert feltámadt (Mt 28,1–10)

Jöjj, lelkem, ünnepi zarándoklatra a sírhoz, ahol Üdvözítőd eltemettetett! Jöjj, ha reménytelen vagy, mert meghalt; de jöjj akkor is, ha emlékszel ígéretére, és csírázik benned valami titkos remény! Jöjj, bár tudod, hogy a feltámadásnak nem lehetsz tanúja, mert az éppoly titokzatos, mint a szűztől születés! Láthatod viszont, hogy a sír üres. És mert tudod, hogy máskor sem könny, sem jajkiáltás nem perli vissza tőle foglyait, ha most mégis üres, megsejtheted, mi történt: „lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.” (ApCsel 2,24) Igaz, csupán megsejtheted, mert a halál ősi végzés jogán ma is visszafordíthatatlanul fogva tartja, akit egyszer megkaparintott. Mégis – bár most még nem látjuk, hogy minden Jézus uralma alatt áll – az üres sír reményre jogosít.

De nem kell e felderengő reménynél megállnod. Hallhatsz vakító fehérségbe öltözött, villámtekintetű lényről. Barát és ellenség egyaránt bizonyságot tesz, hogy találkozott vele. Ne csodáld, hogy ez a találkozás az őröket megbénította, a halandó találkozása az örök világ erőivel hogyne lenne riadalmas! Épp ezért ámulj el azon, hogy mégis vannak, akiknek a hírnök ezt mondja:

„Ti ne féljetek”! És jól jegyezd meg, hogy ennek titka a Megfeszített keresésében van, a félelem itt válik jogos bizakodássá, és itt hangzik a látásra hívó szózat és az éltető emlékezés: „megmondta” (6. v.)!

Jól figyelj, lelkem, mert az égi követ e hűségesekre neked is szóló üzenetet bízott: „Mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül!” Ne mondd, hogy ez annyira szép, hogy hinni is nehéz, mert megbízható tanúk során jutott el hozzád az evangélium! Mögöttük a Feltámadott áll, aki maga is megjelent nekik, megismételte a bátorítást, és megerősítette az üzenetet: „Menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak!” Fel tudod-e fogni valaha is, mit jelent, hogy a Szűztől született és Feltámadott nevez testvérének? Megérted-e az „ott meglátnak engem” üzenet kettős titkát: itt is megmutatja magát, de majdani örök látásra hív? És az ünnepi zarándoklat végére belátod-e, hogy újfajta félelemmel és a nagy örömmel örvendezők futásával kell eltávoznod a sírtól? Újfajta félelemmel, hiszen a régit oszlató bátorítással találkoztál követeinek ajkán, sőt, igéjének szavában is. Ám közben elért a Feltámadott örök világának érintése is, és ez bátorságos, de szentségével mégis remegtető. Ő maga testvérnek szólít, fensége mégis hódolatra kényszerít (9. v.). E kettő nem áll ellentmondásban, hanem a hit megfoghatatlan gazdagságának csodája fejeződik ki benne.

Aki ezt érzi és megéli, az az örvendezők futásával fut. Tudja, hogy a követi megbízás neki is szól:

„Menjetek el, adjátok hírül!”

^{Image by Ben Burton from Pixabay}