Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.
Ekkor azt kérdezték tőle: Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez megtörténik? Ő pedig így válaszolt: Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Eljött az idő! De ti ne kövessétek őket! Amikor pedig háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de ez még nem a vég.
Azután így folytatta: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.
Gondolatok az igéről
Az Úr Jézus az embereket megtévesztő jelekről beszélt a tanítványainak, amelyeket látva egyesek azt hitték, hogy eljött a vég. Az egyik lehetséges megtévesztés az ige szerint a hamis krisztusok keletkezése, a másik a végnek az eljövetele, vagy a sok háború és lázadás keletkezése, amitől megrettennek az emberek. Azt írja Isten igéje, hogy „ezeknek előbb meg kell történniük” (9. v.).
Jézus óva int bennünket, vigyázzunk és ne engedjünk a megtévesztésnek. Az történik ugyanis ilyenkor, hogy a félelem olyan erőt vesz rajtunk, hogy levesszük a tekintetünket Krisztusról, és mindarra kezdünk el tekinteni, ami a félelmeinket erősíti, a hitünket pedig gyengíti. Engedjük, hogy Isten ma feltegye nekünk azt a kérdést, hogy mire tekintünk! Sokszor annyira belefeledkezünk a félelmeinkbe, hogy azt hisszük, itt ez már a vég, és innen már nincsen tovább.
Milyen híreket hallottunk mostanában, amelyek megrettentettek és amelyek miatt a félelem hangja felerősödött, a hitnek a hangja pedig elhalkult bennünk?
Engedjük, hogy az Úr vizsgáljon meg bennünket, és ha valamiről le kell vennünk a tekintetünket, mert úgy érezzük, hogy onnan már nincs tovább, akkor engedjünk Isten hívásának!










