Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, hanem gyámok és gondozók felügyelete alatt áll az apa által megszabott ideig. Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atyám!” Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.

Gondolatok az igéről

Nehéz megértenünk, hogy mindennek rendelt ideje van. Sokszor szeretnénk az időt lassítani vagy éppen gyorsítani, és kínos tapasztalat, hogy ez nem lehetséges. Talán egy módon tudjuk az idő csapdáját kikerülni, ha Isten időzítését elfogadjuk. Ha felismerjük, hogy van az általunk eszközökkel mérhető másodperc-perc-óra-nap... és így tovább, és van az Isten órája, mely a „most van itt az alkalmas idő” időzítése.
Évszázadok, évezredek telnek el, Isten mégis a rendelt időben küldte el Fiát, aki az előre megszabott időben értünk adta önmagát, és így üdvösséget szerzett mindazoknak, akik ezt felismerik és készek elfogadni őt. Miközben eldöntötte már az Édenben, hogy a bűnbe esett embert megszabadítja és gyermekévé fogadja, a tényleges megváltásig évezredek teltek el, és a legmegfelelőbb időben történt meg. Fiaivá fogadott bennünket, megváltott embereket, de ezt teljességében megvalósulni még nem látjuk, arra további, órával is mérhető időre van szükség. De biztosak lehetünk benne, hogy amikor itt lesz az alkalmas idő, akkor nyilvánvalóvá lesz. De addig is miénk a kiváltság, hogy teljes tiszteletadás mellett, bátran szólíthatjuk Istent mennyei Apukánknak! Adjunk hálát ezért ma is!