Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és azzal hűsítse nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezenfelül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához, mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! Ő pedig ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.

Gondolatok az igéről

Ha a gazdag és Lázár példázatát mai körülmények között képzeljük el, úgy tűnik, a paradicsomi eseményekről élő közvetítést látnak a pokolban, és ez még inkább növeli a szenvedésüket, hiszen látják, mit veszítettek rossz döntéseikkel.
Földi életünkben hozott döntéseinknek komoly következményeik vannak a halál utáni létben. A gazdag ember úgy döntött, hogy élvezi az életet, mindent kipróbál, amit csak gazdagsága lehetővé tesz. Hiába ült a kapuja előtt a szegény, éhező, beteg koldus, nem törődött vele.
Sokan ma is így gondolkodnak: élvezd az életet, amíg lehet, ne törődj mások nyomorúságával! Időről időre olvashatók történetek utcán összeeső emberekről, akikkel senki nem törődik, százak mennek el mellettük segítségnyújtás nélkül. Rossz döntés, ha nem segítesz, ha nem látogatod meg a beteget. Rossz döntés, ha nem adsz az éhezőnek, szomjazónak, ha nem fogadod be a jövevényt, ha nem ruházod fel a ruhátlant. Rossz döntés, ha nem törődsz a foglyokkal. Rossz döntés, mert Jézus azt mondja, vele nem tetted meg (Mt 25,41–46). Ez a rossz döntés a pokolba vezet, ahonnan már nincs szabadulás.
Imádkozzunk azért, hogy döntéseinket Isten igéje alapján tudjuk meghozni, és ne a csodákra várjunk!