Ki vagyok én? Ez egy jó kérdés. Természetesen fogalmam sincs róla, de ahogyan mi, emberek szeretjük magunkat felmagasztalni és a lehető legjobb színben feltüntetni, íme egy tiszta fikció és néhány töredékes gondolat.
Először is egy alapvető tény. 1959-ben születtem Paisley-ben, Skócia nyugati részén, Írországból származó, az 1900-as évek gazdasági bevándorlói gyermekeként. Latin misén nőttem fel és azt mondanám, hogy Istenről, Krisztusról és a Szentlélekről szerzett gyermekkori élményeim ma is nagyon erősen élnek bennem ebből az időszakból, és tágabb értelemben manapság a Szentírás megértésével és olvasásával élek. Mindenesetre az élet valóban furcsa. Isten közvetve irányított ide, amikor Skóciában találkoztam magyar feleségemmel, Dobó Magdolna Annával (Manna). Tizenöt évvel ezelőtt házasodtunk össze még Skóciában, most idősödő édesanyja mellett élünk Pécelen.
Nyugdíjas építészként főként a kertben való mindennapi munkát szeretem, miközben zenét hallgatok és emlékezem. Mindig emlékezem. És most, hogy a családi otthon felépítése is végre befejeződött, a kreatív vizuális munkám a közelmúltban két projekt formájában valósult meg. Elsőnek Jézus kilenc csodáját meséltem újra különböző nézőpontokból, feliratos diaképek formájában (magyarul átírva). Másodszor pedig a 4 evangéliumot illusztráltam, minden fejezetből egy idézetet választva, összesen 89 képet festettem ehhez. A könyvet mind angolul, mind magyarul megszerkesztettem. Remélhetőleg mindkét projekt napvilágot lát majd a jövőben. Igazán meg vagyok áldva egy második élettel, amit nagyon boldogan élhetek itt.
Természetesen mondanom sem kell, hogy a másik fő feladatom az életben, hogy segítsek a feleségemnek, Mannának, bármilyen módon is, amit szükségesnek tart (a munkaköri leírás mindig túl homályos volt, gondoltam).
Fotó: Nagy Hanna Viola
A pécsi csoportos látogatás számomra abszolút ajándék volt. A helyről alkotott véleményem abban a kis munkában, amit készítettem magáért beszél, mivel vannak hozzá magyarázó szövegek is. Amikor újra elolvasom, amit akkoriban írtam a gondolkodási folyamataimról, valóban igaznak tűnnek. Hogy ha elég időt adok rá, hogy befogadjam valaminek a hangulatát és a kontextusát, akkor a téma elkezd megnyílni előttem és feltárul, hogy mi is az valójában nem csak, hogy milyen a megjelenése.
Fontosnak érzem, hogy röviden kitérjek ezekre az általánosabb pontokra is. A pécsi látogatás egy olyan időszak volt, amely távol esett a világ őrjítő zajától és zavaró tényezőitől. A csend ideje volt. A fókuszált hallgatás, megfigyelés és közösség ideje. Manapság ezek a csendes és szociális közegek túl ritkán fordulnak elő.
Ez a művésztábor olyan volt mintha alkotói szabadságra mehettem volna, aminek csoportos élményét nagyon támogatónak, táplálónak és gyümölcsözőnek találtam, sokkal inkább mintha csak egyedül vagy párban látogattuk meg a Zsolnai Negyedet. Azt mondanám, hogy a csoportos látogatás teszi a legjobb élménnyé a helyet, a megosztás és a másokkal kialakított kötelékek és kapcsolatok miatt. A világ sokkal gazdagabb hely mindannyiunk különböző életei által. Halleluja!
Fotó: Paul McCormack
A sajtoszolgalat@baptist.hu e-mail címre várjuk a híreket, tudósításokat, riportokat. Legkésőbb az eseményt követő nap küldjük be a híradást.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!