Isten válaszol imádságainkra

0
1540
Kim Sang Bok koreai lelkipásztor és dr. Bukovszky Ákos mint tolmács

A kaposvári Békevár Baptista Gyülekezet imaházában gyűlt össze március 25-én az a 150 baptista, aki a Dunántúli Egyházkerület déli régiója számára meghirdetett imakonferenciára érkezett.

Macher Tivadar nyitotta meg a napot a dunántúli egyházkerület déli régiójának egyik lelkészi tanácstagjaként. Bevezetője után a helyi gyülekezet zenecsoportja vezette a résztvevőket az éneklésben. Majd a 79 éves vendég előadó, Kim Sang Bok koreai lelkipásztor igehirdetésére került sor.

Kim testvér hosszú évtizedekig imádkozott családjáért, míg megkapta Isten válaszát. Hogy ezt megérthessék a jelenlévők, először megismertetett néhány részletet Korea történelmével kapcsolatban.

Koreát három nagy ország veszi körül: Oroszország, Kína és Japán. Az évszázadok során ezek mindegyike egyfajta lábtörlőként tekintett az országra: ott vetették meg lábukat, hogy aztán egymással harcoljanak.

A XX. század elején az országot elfoglalta Japán, és 36 évig uralma alatt tartotta. Ebben az időszakban halt mártírhalált Kim testvér gyülekezetének a lelkipásztora. A kommunizmus megtörte ugyan ezt a japán uralmat, de a keresztényekre nézve óriási pusztítást hozott. Háromezer gyülekezetet szüntettek meg. A kommunizmus kezdete után csupán öt év alatt 11 lelkipásztornak, illetve gyülekezeti vénnek kellett Kim testvér gyülekezetében meghalnia a hite miatt.

Kim testvérnek 12 éves korában el kellett hagynia Észak-Koreát. Ezután nem sokkal bekövetkezett az ország kettéosztása, és már soha többé nem mehetett vissza, hogy ott lakjon. Családja üldözés és munkatáborba kényszerítés célpontja volt számos okból: keresztényként éltek egy kommunista országban, édesapja vállalkozó volt, akit kapitalistaként tartottak számon a kommunisták. Továbbá a családja eredetileg dél-koreai volt. Mindehhez hozzájárult, hogy kilenc gyermek közül négyen elmentek Dél-Koreába, ami hazaárulásnak volt tekinthető. Déliek, keresztények, kapitalisták, és van négy disszidens közöttük – így látta akkor őket a hatalom. Nem is kerülhették el a munkatábort.

Az egyetlen dolog, amit tenni tudott, hogy imádkozott értük, hogy Isten védje meg őket. Mindennap hajnali ötkor felkelt és imádkozott a családjáért. 36 év után kapott egy levelet. Így kezdődött: „Drága fiam!” Ebből megtudta, hogy édesanyja él, és hogy hol találja őket. Ezután már meg tudta látogatni édesanyját és testvéreit. Isten tehát megválaszolta imádságát, amit értük mondott.

Kim testvér szerint imaéletünknek három fő stádiuma van. Az elsőt így mutatta be: imádkozunk, de közben tele vagyunk aggódással. Sokat bizonytalankodunk: vajon tényleg bízhatunk Istenben? A következő lépcsőben kezdünk bízni benne, mert már tapasztaltuk, hogy Isten válaszol imádságainkra. A harmadik szintre kellene eljutnunk Kim testvér szerint, amit így jellemzett: meg vagyunk győződve róla, hogy Isten mindig meghallgatja az imát, épp ezért erős a bizalmunk benne.

Ezután Jézus szőlőtőről mondott példázatát alkalmazta az imaélettel kapcsolatban.

Négyféle szőlővesszőről és – erre építve – négyféle keresztényről beszélt: a terméketlenről, aki más forrásokra szorul, hogy életben maradjon, majd arról, aki terem, de keveset (ami csak magának elég), és arról, aki bőven terem (gyümölcséből jut másoknak is). Sőt, Jézus beszél egy negyedikfajta szőlőtőről is. Ez állandóan terem: amikor valaki odajön hozzá, mindig van, amit adhat neki. Ezt a negyediket ajánlotta az ige alapján testvérünk, hogy tűzzük ki magunk elé célként. Néha az is ajándék, ha mosolyogni tudunk a másik emberre. A gyümölcsterméshez alapfeltétel, hogy maradjunk meg Krisztusban, és folyamatosan imádkozzunk!

Ezután kezdődhetett a csoportos imádkozás. Az első imablokk témái ezek voltak: óvoda, baba-mama klub, családi napközi, iskola, nyári napközis táborok, nyelvtáborok. Minden terület egy-egy képviselője szót kapott, hogy két percben jellemezzék szolgálatukat, és megfogalmazzák imakérésüket. Majd a gyülekezetplántáló szolgálatokért imádkoztunk. Ezeken a helyeken van indulóban új gyülekezet jelenleg a Dél-Dunántúlon: Balatonlelle, Kéthely, Old, Nagyatád.

Az ebédszünet után különböző missziós ötletek, kezdeményezések áldásáért imádkoztunk, miután röviden bemutatta ezeket egy-egy testvér. Hat ilyen témánk volt: keresztkérdések, Alpha kurzus, házi csoportok, tini srácok köre, apák klubja, házashétvégék.

Négy csoportra oszlott ezután a 150 fős közösség. A missziót érintő témákban beszélgettek a csoportok: kis gyülekezetek szükségei, házasságok, családok gondozása, missziós eszközök jó felhasználása, a gyülekezetplántálás kérdései.

Miután újból összegyűltünk, Jóföldi Endre presbiter, a helyi gyülekezet vezetője zárta le ezt a gazdag imakonferenciát imádsággal. Még többet imádkozó és az Urat még hűségesebben szolgáló életre kapott Istentől bátorítást minden jelenlevő.

Megosztás