Egyik szombaton gabonaföldeken ment át Jézus, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. A farizeusok közül némelyek megkérdezték: Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad? Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak? Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak. És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak.
Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Kelj fel, és állj a középre! Az felkelt, és odaállt. Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze. Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.

Gondolatok az igéről

Néhány évvel ezelőtt volt alkalmam meglátni Jeruzsálemben, hogy mit jelent a szombat a hithű zsidóknak. Egyrészt aprólékos odafigyelés jellemezte, ami minden részletre kiterjedt, nehogy „munkavégzés” történjen, másrészt szívbeli felháborodás és annak tettleges kifejezése, amikor valaki átlépte az általuk felállított határokat. Mintha csak a kétezer évvel ezelőtti lelkület elevenedett volna meg.
Az Úr Jézus nagyon egyszerű választ adott azoknak, akik a tanítványok vagy maga a Mester szombatnapi magatartását kifogásolták: „Az Emberfia ura a szombatnak.” Nem tudták kortársai elfogadni, hogy valaki itt a földön fölötte lehet a törvénynek. Érdekes meglátni, hogyan állt a nyugalomnaphoz a szombat ura. Nem tette egyszerűen félre, nem is igazodott a hozzá ragasztott emberi rendeletekhez, hanem az Isten eredeti elképzelése szerint gyakorolta. A nyugalom nem az ölbe tett kezekkel álcázott háborgó szív, hanem a szív békessége és szabadsága az Isten akaratának teljesítésére. Nagyon szépen beszél erről a lelkületről Ézsaiás próféta is (Ézs 58).
Jézus Krisztus a Békesség Fejedelme, aki a zűrzavaros körülmények között is az Isten nyugodalmába tud vezetni a hét minden napján.